Kedves Soma!

Nem otthon élek, hanem külföldön. Otthon sok barátom van, itt inkább ismerőseim vannak. Van egy kettősség bennem, amivel mindig szembesülnöm kell. A vad bulizós és az embereket kerülő.

Otthon a jó embereket vonzottam, itt meg az önzőket. Otthon mosolygósnak ismernek, itt komolynak. Itt is lehettek volna barátaim, de nincs kedvem az egészet az elejétől kezdeni. A férjem az igaz barátom, de néha úgy érzem, hogy gond van velem, hogy ennyire ritkán van szükségem más emberre. Vannak emberek, akiket felhívhatnék, de azokkal nem akarok beszélni, vagy nem tudok miről beszélni, inkább hallgatóságnak használnak. Jól érzem egyedül magamat, jógázok, meditálok már régóta. 

Van egy 3 hónapos babám, és nem őrjít meg az itthonlét, viszont kb. 2 éve elkezdtem érezni agresszivitást belülről a férjem iránt, és néha érzek a baba iránt is. Na most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valamit csinálok. Nagyon türelmes vagyok a babával, soha nem ütném meg. Nem tudom, miért pont a szeretteimmel szemben érzem az agresszivitást. Anyukám végig vert gyerekkoromban, habár most tagadja. Nem tudom, hogy azért mert nem emlékszik, vagy mert csak nem akar. Nem hinném, hogy innen jönne a probléma, mert úgy érzem, hogy ezen már túlestem.

Andi

Kedves Andi!

Én nem látok semmilyen bajt nálad. Minden ember összetett személyiség, mennél kevesebb benne az elfojtás, annál több személyiségét éli meg. Én is egyszerre vagyok "vad bulizós, és embereket kerülő". Van, amikor napokig, hónapokig élem meg ezeket a periódusokat. Ez teljesen normális, akárcsak az apály és dagály váltakozása. Az is rendjén való, hogy egy három hónapos baba mellett nem az új barátok szerzésén vagy rajta, hanem a férjedet érzed most a legközelebbi barátodnak. Hiszen a közös gyerek még inkább összehozott benneteket! Most vagytok csak igazi egység! Bölcsen teszed, hogy rá és a picire fordítod a legtöbb energiát! 

Az ember életében különféle periódusok vannak. Te most komoly változásokon mentél keresztül: új ország, anyaság, természetes, hogy ilyen fajsúlyos történések a személyiségedben is változásokat idéznek elő. Úgyhogy egyáltalán nem baj, ha most introvertált vagy, és inkább hallgatóságnak használnak, és jól érzed egyedül magadat. Hiszen most te a begyűjtő fázisban vagy! Amikor színültig leszel információval, átadnivalóval, akkor majd kiáradsz! Most begyűjtés, anyaság és változás van. Amikor pedig eljön a kiáradás ideje, akkor magadtól fogod megvágyni és bevonzani az új embereket, az új barátokat, akiknek adhatsz. És nem fogod azt érezni, hogy "nincs kedvem az egészet az elejétől kezdeni."

Persze, most nincs, mert rengeteg energiádat emészti fel az, amibe belekerültél. (új szokások, másik nyelv, új környezet, anyaság.) Hidd el, hogy más is így érezne, mint te! Nagyon is egészséges vagy! Egészségesen szelektálsz, és véded magad! Azt írod: "Otthon csak minden energiámat az emberekbe tettem." Akkor épp itt volt az ideje, hogy most magadba is tegyed tudatosan! (Jóga, meditáció: kiváló!) 

A másik kérdéskör, amiről írsz, az agresszivitás. Elárulom neked, hogy a szülés utáni első hónapokban annyira kimerült minden anya, hogy szinte valamennyiben előjön az agresszivitás. A lányom az első hat hétben minden este hosszasan ordított, és többször átfutott az agyamon, hogy akár a földre is ejthetném, az élete a kezemben, néha azt éreztem, legszívesebben megráznám, mint "Krisztus a vargát". Persze, később égtem magam előtt, de sok anya-társammal beszéltem erről, és MIND elmondta, hogy neki is voltak hasonló gondolatai. Szóval, emiatt se paráztasd magad, ezek nagyonis emberi dolgok! 

Az én anyám is másképpen emlékszik (illetve akar visszaemlékezni) magára, mint én rá. Én feldolgoztam és elengedtem a múltamat. Az anyám más visszaemlékezést választ, de ez az ő ügye. Én így szeretem, tisztelem, és fogadom el őt. Attól még láthatjuk mindketten másként a dolgokat... 
Szóval, Lea: nyugi! Minden rendben van veled! Élvezd a változást, az újat, a soha meg nem ismételhető, fantasztikus jelent! 
Minden jót:

Soma 

Az írás megjelent az Ébresztő! című könyvben és a Nők Lapja Café-n.