Loading...
SOMA'S WRITINGS
Biztos már szinte mindenki megtapasztalta, hogy néha a legegyszerűbb dolgokban van a legnagyobb erő. 29 éves koromban konkrétan egy végtelenül egyszerű stresszoldó kineziológiai gyakorlatnak, no és az öngyógyításra való nyitottságomnak köszönhettem, hogy megúsztam egy műtétet. Ahogy azt a személyes oldalamon is írom, a hangszalag csomóm volt életem eddigi legdurvább betegsége. Másfél hónapig folyamatosan köhögtem, a végén már vért köptem. Az Orvostovábbképzõ Egyetem gégészetén kezeltek, és 4 antibiotikum kúra után közölték, nincs más hátra: le kell, hogy metsszék lézerrel! Ettõl teljesen kiakadtam, de már mindent vállaltam, hogy véget érjenek a szenvedéseim. És akkor az egyik legjobb barátnőm - aki a gimi elsõ évétõl barátnõm - Sebestyén Erzsébet Tara, följött Pestre 5 napos kineziológia tanfolyamra. És itt egy kis kitérő a barátságról. Úgy gondolom - és érzem -, hogy láthatat...
Read more
Bármilyen új dolog kerül az életünkbe, valami meghal. Bármi mellett döntünk, valamiről mindig lemondunk. Az életünk küzdelemmel indul, a megfoganás után az anya teste HCG hormont termel, hogy kilökje a (leendő) gyermekét. Amikor megfoganunk egy élettel, vagy ötlettel, tervvel, a nagy öröm után jön egy csomó kérdés, sokszor belső küzdelem: szembe kell néznünk a változással, és hogy mi mindent hoz ez majd nekünk. Minél több egy emberben az (ős)bizalom, annál inkább flowban lesz, és játszi könnyedséggel adja át magát az újnak, a VANnak. Mi minden segíthet ebben, hogy juthatunk el ide? A földi élet a méh sötétjéből indul el. Az anyaméh tápláló sötétjéből, ami épp oly fekete, mint a barlangok sötétje, mint a zsíros, fekete termőföld, mint Ízisz, a sötét égbolt. Ebből a sötétségből, Ízisz fekete egéből indul el minden földi létező. Minden és semmi ugyanaz. A kiemelkedés előtti állapot. ...
Read more
Ezt a kemény kijelentést a napokban egy 60 fölötti kifejezetten maszkulin férfi mondta nekem, és kívül-belül szépséges kifejezetten feminin kedvese egyet is értett vele. Elgondolkodtam rajta, valóban mi nők lennénk a felelősek azért, hogy a férfi elgyengült, sok szempontból megrogyott. (Magyarország az első a férfiak korai halálozásában, 5 férfiből 3 lesz 65 éves. A vezető halált okozó megbetegedések: szívinfarktus és prosztata rák, mindkettő lelki üzenete igen beszédes. Az életközép válság is elsősorban a férfiakat sújtja a felmérések szerint.) Először is: már nagyon sokszor, sok helyen elmondtam, leírtam az ezzel kapcsolatos hitvallásom. Most újra: nem hiszek a „miatta” lemezben. És itt nem arról beszélek/írok, amikor háborúk, természeti csapások, tehát kívülről jövő hatalmas erők determinálják az embert, hanem arról, amikor egy tudatos/vagy  akár tudattalan döntés miatt vag...
Read more
Minden korban és kultúrában évezredeken át használták az emberek a szertartások, beavatások, rituálék erejét. Tudták, hogy az ember nem csupán anyagból van, és össze van kapcsolva minden körülötte levővel. Vagyis hogy minden egy, és hogy a szándéknak, a kérésnek, a kimondott szónak, a szándék tiszta megfogalmazásának teremtő ereje van. Ráadásul az ember a szertartás által meg tudja hosszabbítani a szándékát, és olyan dimenziókba is elnyúlhat/eljuthat, ami túl van a szem számára látható világon. Kapcsolódhat az elemekhez, az égi segítőkhöz, és az egység átélésében, illetve az erre való törekvésében a saját kimondott céljait segíti meg. A szertartások egyik fő célja a szándék ereje által kihozni a lehetőségekből a legtöbbet, illetve  hogy a természet erőivel összhangba kerülve támogatást kérjünk a minket körülvevő elemektől, égi segítőktől, magától az Univerzumtól a minket valóban s...
Read more
Nehéz szavakkal leírni azt a sok-sok csodát és páratlan pillanatot, amit megélek, megélünk egy-egy hétvégi kurzusomon.  (Még nagyon benne vagyok, nemrég ért véget a háromnapos, Dobogókőn tartott Új NŐ születése – méh tisztító szertartással egybekötött – kurzusom.)  Biztosan tudom (érzem is, és mások is ezt jelzik vissza), ehhez nekem ontják a segítő erőt, ez a sorsfeladatom. Ezt a kemény és felelősségteljes szolgálatot enélkül nem is vállalnám. (Hozzáfűzöm, az a sok sztori, amit itt hallok már önmagában egy könyv lehetne...) A szombat délelőtt egyik témája az volt, hogy mit jelent  neked, önmagadhoz mérten ÚJ NŐ-nek lenni. Megújhodni, változni. Egyáltalán: mit jelent az ÚJ NŐség? (Erről a témáról korábban már írtam,  illetve a hamarosan megjelenő könyvem is erről fog szólni.) Először én meséltem arról, hogy nekem mit jelent az új nő a saját életemben. Én mitől tartom magam ann...
Read more
Könnyen megtörténhet, hogy ha nem tudjuk, mi a másik szeretetnyelve, akkor azt hihetjük, hogy nem is szeret. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt a szeretetnyelvet, vagyis szeretet kifejezést várjuk el a másiktól, amit mi használunk. (Én nagyon sokáig estem bele abba a hibába, hogy mint „Programszervező Nagyiparos Mazsola” elvártam a férjemtől, hogy ő is ezt tegye. Hosszú idő után jöttem rá, hogy az úgynevezett „minőségi idő” nem az ő szeretetnyelve – bár mindig nagy örömmel vesz részt az általam kitalált programokon.) Nézzük, milyen módon fejezzük ki a másiknak a szeretetünket! A sorrend nem számít: 1) Szavak – ezekkel is kifejezhetjük az érzéseinket, és nemcsak úgy, hogy kimondjuk: „szeretlek”, hanem úgy is, hogy biztatjuk, bátorítjuk, drukkolunk neki, érdeklődünk felőle, dicsérjük; 2) Minőségi idő – amikor olyan programokat szervezünk, amelyekben mind a ketten jól érezzük ...
Read more
Az érintés fontosságáról, gyógyító erejéről már sokan írtak. De a tapasztalatom az, hogy viszonylag kevesen mernek direktben belevágni egy olyan belső munkába, ahol azért mennek el egy csoportba, hogy idegen emberek érintése által nyíljanak, ha kell gyógyuljanak, változzanak. Pedig ez az életnek egyfajta direkt leképzése. Hasonlóképpen tudunk nyitni mások fele az életben, ahogy egy zárt csoportmunkában. Egy jó terapeuta jelenlétében, illetve az ő segítsége által megérezhetjük, majd akár meg is tanulhatjuk a bizalmat, ami nélkül lehetetlen harmonikus életet élni. Kilenc éve szinte minden kurzusomon, táboromban, szertartásomon bevett gyakorlat az “angyal folyosó”, ahol lehunyt szemmel végigsétálnak a jelenlevők, és egyszerűen csak hagyják, hogy érintve legyenek. Már akik hagyják, már akik meg tudják ezt maguknak engedni! Tucatszámra vettem ki a sorból azokat a zokogó nőtársaimat, ak...
Read more
A fájdalomtest tisztítása elindítja a változást Minden változás lényegisége a különféle szinteken való tisztulásunktól függ. Eckhardt Tolle azt írja az Új föld című könyvében, hogy a nőknek olyan nagy a „fájdalomteste”, hogy ha nem kezdik el tisztítani (vagyis a hozott sérüléseket, sebeket, lejárt hitrendszereket felismerni, kigyomlálni, elengedni, begyógyítani, feldolgozni), akkor nem fogunk tudni a jelenben lenni. A több ezer év patriarchális időszaka annyi bántást, abúzust, megaláztatást, elnyomást, kompromisszumot halmozott föl bennünk generációk és életek hosszú láncolatán át, hogy most ezektől muszáj tisztulnunk, hogy napról-napra egyre inkább a saját életünket éljük. Hogy visszavegyük a saját életünket. És kapjuk is hozzá folyamatosan a segítséget. Újabb és újabb módszerek jönnek le, amik által tisztíthatjuk a testünket, lelkünket. Tisztíthatjuk a vérvonalat (amit a...
Read more
 A tizenéven át – többnyire – nőtársaimmal folytatott belső munkák során ez volt az egyik dobogós, azaz legtöbbször hallott fájdalom, probléma. Harmincas, negyvenes, ötvenes nőket láttam száz számra sírni amiatt, mert még mindig ott él/t bennük a sérült kisgyerek, aki nem lett jól lakatva feltétel nélküli szeretettel. És igen, az egy dolog, hogy ésszel felfogható: „ennyire volt képes, ezt tudta adni” ( már klasszikusnak számító mondat), de mire ez minden kis sejtünkhöz, a lelkünkhöz eljut, és ezt el is fogadjuk – tehát már nincs rajta semmi stresszünk – az egy folyamat. És ebben a folyamatban benne van a gyász is. Meg kell gyászolni, ami kimaradt, ami már soha többé nem lesz. Nincs. Mint egy levágott, elvesztett végtag. Amit lehet így-úgy pótolni, de valójában nincs. Az elég jó, és feltétel nélkül szerető szülővel töltött gyermekkor kimaradt. Visszahozhatatlan. Meg kell siratn...
Read more
Amikor a lelki szemeim előtt megjelent az, hogy idén saját helyszíne lesz az Új Egyensúly csapatának, azonnal ezt éreztem, hogy valami nagyon erős koncepció, és nagyon határozott ív kell, hogy végigvigye a napot. Bevallom, jó ideje „ív mániás” vagyok. Legyen ez egy könyv dramaturgiai íve, egy nap íve, egy előadásé, egy házibulié, közös munkáé, bármié. Olyan, mint ha egy jó, erős ív egy magasabb strukturálódásnak lenne egy pillére, küllője, azt meghatározó része, és ezáltal csatlakozik valami magasabb rendűhöz. A napokban elkezdtem összerakni az Everness fesztiválon való jelenlétünket az ÚE sátrában. Ujjongtam, amikor összevetettem az Új Egyensúly csapata által (ezúton is külön köszönet Dézsi Rékának) kitalált koncepciót az asztrológusunk, Kiss J. Zsolt által sugallt napokhoz tartozó bolygókkal, ugyanis (nyilván nem véletlenül), teljes párhuzam van a kettő között. Tudjuk jól, h...
Read more
Az előző részben arról esett szó, hogy vajon az egyértelmű szociokulturális körülmények mellett mi lehet a szellemi oka annak, hogy a nyomorban élő, harmadik világbeli, illetve alacsony végzettsűgű emberekhez érkezik a legtöbb gyermek. Most arról beszélünk, mi történik azokkal, akik csak várnak, várnak az anyasággal... A hagyományt követő illetve kollektivista társadalmakban nem az egyénen van a hangsúly. A szülés kitolódása az úgynevezett individualista társadalmakban jellemző, és tendenciózusan egyre dominánsabb. Erről most eszembe jutott egy életkép, amit pár éve láttam napozás közben egy bányatónál. Volt a tónak egy olyan része, ahol egy magasabb, masszív homokfal volt, és a gyerekek onnan ugráltak be a tiszta vizű, mély bányatóba. 4-5 kissrác csapatban érkezett, egymás után ugrottak be a vízbe, de az egyik fiú megtorpant, és elkezdett lenézni a mélybe. Túl sokáig nézett le, m...
Read more
Sokak számára még mindig nagyon elvontnak tűnik (sőt, vannak, akik ezt szélhámosságnak, humbuknak tartják…), hogy létezik a méhünk tudattal való tisztítása. Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen az elmúlt évtizedekben a nyugati ember egyik fő jellemzője az elanyagiasodás, az anyagba süppedés, ezzel párhuzamosan pedig a szellemitől való eltávolodás volt. Csupán néhány éve indult el az a tendencia (ami viszont egyre jobban terjed, nyílik), hogy már nem csak a szem számára látható világban hiszünk. Ebben igen nagy szerepe van a kvantumfizikának is, ami bebizonyította, hogy a figyelem (tehát az, ahogy képesek vagyunk figyelni, meglátni dolgokat), és a teremtés (tehát ami lesz, történik) egymástól elválaszthatatlan. A híres „kettős rés” kísérlet is ezt bizonyítja. „A megfigyelő megváltoztatta a hullám tulajdonságát pusztán a jelenlétével! Képzeljük csak el, hogy minden egyben hullámtermésze...
Read more
Hogy mikor a legjobb anyává válni? Nyilván, amikor megtaláltad a társad, és jön a lélek, és nincsenek olyan végletes, zavaró körülmények, amik a szülők és főképp a baba testi-lelki állapotát erősen befolyásolnák negatív irányban. (Arról az evidenciáról nem írok, hogy kiskorúként nem optimális szülővé válni, de a világ olyan színes és gazdag, hogy még erre is lehet ellenpélda.) Ebben a rövid mondatban benne van a lényeg, ugyanis ha az ember a társát megtalálja, nem fogja azt mondani, hogy nem akarok tőled gyermeket, és ebben a helyzetben nem lesz erőszak a baba megtartása. Viszont aki egy párkapcsolatban X év után is azt mondja, hogy nem akar a párjától gyermeket, miközben a másik fél szeretne szülővé válni, az vagy nem a társa mellett van, vagy pedig az illető benne ragadt a sérült kisgyermek énjében, és amíg ezt nem látja és nem gyógyítja meg, addig nem is tud tovább lépni. Úgy g...
Read more
Miközben mindannyian egyéniek vagyunk (nincs két egyforma ujjlenyomat, nincs két egyforma lelki mintázat), valamennyien a nagy közösnek vagyunk az egyenrangú részei. Mindannyian ugyananabból a teremtett anyagból-szellemből-lélekből vagyunk, így nem csak egyéni, hanem közös , azaz kollektív tudatalattink is van, vagy más megközelítésből: mindannyiónkra hat a nagy, közös morfogenetikus mező. Vagy megint más megközelítésből: a trendek a nagy közösnek a hullámhosszán lovagolnak, arra apellálnak, ami a tömeg igényére rárezeg. Vagy: amivel a tömeg „money-pulálható”. Még néhány évtizeddel ezelőtt teljesen nonszensz volt, hogy a nők leborotválják a szőrzeteiket. Emlékszem rá, 21 éves voltam (’87-ben), amikor egy külföldről hazajött férfi rávett, hogy borotváljam le a hónalj szőröm. (Előtte még a lábszárszőröm se akartam, úgy éreztem, mintha el akarnának távolítanivalamit belőlem.) Nagyon ...
Read more
Ezzel az írásommal Ágoston László „Minden nő kurva” cikkére reagálok. Jogos a felvetés, a nők lekurvázása, alapjáraton kurvának szólítása már annyira elterjedt, megszokott, hogy észre sem vesszük. A büdös kurva, a vén kurva, te kis kurva, szitkozódva, becézgetve, kedveskedve, megítélve, de KURVA. Honnan ered ez, mi az oka, és legfőképpen hogy lehet ennek véget vetni? Mert hogy a szavaknak mágikus, teremtő ereje van, mint tudjuk. A középkorban úgy gondolták, és hirdették, tanították (ha kellett tűzzel-vassal, „szent” meggyőződéssel), hogy a nőben nem lakik lélek, kivéve Mi Anyánkat, Szűz Máriát. A nő nem való másra, mint hogy az anyag mocskán keresztül megszülje a férfit, mert szellemi minőség csak benne van. Ő az Isteni, a nő az ördögi, a bűnbe vivő, a lelketlen és szellemtelen, alsóbb rendű lény. Az alapvető női minőség évszázadokon keresztül 2 alap típusra hasadt szét: M...
Read more
Tavalyelőtt az Öngyógyító falut építettem föl a fesztiválon, idén az Új egyensúly helyszínét, aminek a célja az, ami a site-unké is: tudatos belső munkával egyre inkább megtalálni a saját egyensúlyunkat, ebben a változásokkal teli világban az ÚJ EGYENSÚLYT. Ehhez kívánunk az Új Egyensúly csapatával hozzájárulni. Mint minden, ami megszületik (legyen az egy terv, munka, project, új feladat, kapcsolat, de akár maga az ember, egy új élet), a következő stációkon megy keresztül: foganás, várás-érés (várandósság), születés, élet, halál- újjászületés, „visszakunkorodás” (kezdődik előről a kör) - szintet lépés lehetősége. A fesztivál öt napja ennek a tematikának, ívnek a mentén fog végigmenni az Új egyensúly sátrában: Kedd: Foganás Szerda: Várás-érés (várandósság) Csüt.: Születés Péntek: Élet Szombat: Halál- újjászületés Vasárnap: Visszakunkorodás - Szintet lépé...
Read more
A mai nőt úgy látom magam előtt, mint egy tucatnyi karú sívát, akinek minden keze tele van. Az egyikben egy cumisüveg, a másikban egy laptop, a harmadikban egy rúzs, a negyedikben púder, a többiben fakanál, okostelefon, ecset, mikrofon, vibrátor, hangtál és a többi… Úgy gondolom, hogy soha, semmilyen korban nem nyílt meg ennyi lehetőség a nők számára, mint most. (Egyébként a férfiak számára se.) Az individualizáció, a technika, a közösségi média és az emberi tudatosság fejlődése vitathatatlanul egy új korszak velejárói, és egyben fontos részei, segítői. És mint mindennek, nyilván ennek is sok-sok előnye és hátránya van. Látom, tapasztalom, hogy a mai kor fiatal nőinek egyik legalapvetőbb problémája a munka-család, karrier-gyerek egyeztetni tudása. És mivel nem Dániában, vagy Svédországban élünk, ahol a kisgyerekes szülők (mindkét szülő!) részmunka idős állásba kerülése államilag i...
Read more
HOGYAN FÉRNEK EL A BENNÜNK ÉLŐ ISTENNŐK? – A NŐI SZEREPEK INTEGRÁLÁSA, HOGY TELJES ÉLETET ÉLHESSÜNK Évezredek óta tudják, tapasztalják és definiálják a különféle kultúrákban élő emberek a bennünk élő (arche)típusokat, azt, hogy egyetlen emberi életen belül milyen sokféle én-minőségünk jön elő, milyen sokféle élethelyzetben kell megfelelnünk, és hogy ezek hogyan illeszkednek, harmonizálnak, vagy épp zárják ki egymást. Azt tapasztalom, hogy a mai nőkre ez különösen érvényes, hiszen talán még soha nem nyílt meg számunkra az a lehetőség, hogy akár egyszerre élhessük meg a bennünk levő alapvető női minőségeket – ha már készen állunk rá, és valóban erre van szükségünk. A görög mitológia istennői a bennünk élő én-részek analógiái Az ókori Görögországban nagy kultusza volt a sokistenhitnek, nevén is nevezték az isteneiket, tudva azt, hogy ha valamit nevén neveznek, és abba energiá...
Read more
Húsz évvel ezelőtt írtam ezt a dalszöveget, akkor még másként lobogott bennem a Tavasz, az Erő. Most is ott van persze, csak finomabb, letisztultabb módon – már nem a zabolátlan vadkanca vagyok, hanem érett, felnőtt nő, aki a tavaszt már nem csak az anyag szintjén nézi. Idén március 20-án van a tavaszi nap-éj egyenlőség, amikor a Föld mindkét félgömbjén azonos az éjszaka és a nappal hossza. (Még egy ilyen nap van, az őszi nap-éj egyenlőség szeptemberben.) A napéjegyenlőség idején a Nap az égi egyenlítőn megy körbe. Ilyenkor a Nap horizont feletti íve, megegyezik a horizont alattival, tehát ebben az időben egyenlő hosszúak lesznek a nappalok és az éjszakák. Ezt jelenti a napéjegyenlőség. Ekkor kezdődik el előről a kozmikus ciklikusságot is jól mutatva az asztrológiai kör, a Kos jeggyel, haladva egészen a Halakig. (Az asztrológiai évről ezért elmondható, hogy naptárunknál jóval ...
Read more
Sok minden miatt szeretem a Facebookot – azért is, mert jobban megismerhetem általa az embereket. Az adott szövegekkel kitett képek, reakciók sok mindent elárulnak, ahogyan a posztokra érkező kommentek is. De ahogy a beszélgetésekben, ugyanúgy itt is érdemes a sorok között olvasni, hiszen a kitett információk java része kirakat, és sokszor – észre sem veszik – hogy nem azt üzenik vele, amit eredetileg szeretnének. Sokszor az önbizalomhiányt, másoknak való megfelelni vágyást, agressziót, félelmet, belső bizonytalanságokat látom a reakciókban, vagy magukban a képekben is. A napokban két ártatlan posztom is többeknél kiverte a biztosítékot. Az egyik a nőnapi „puncivirág” volt. Egy női nemi szervhez hasonlító virág, jó néhány ilyenről láttam már fotókat, ahogyan férfi nemiszervhez hasonlító növényről is. A természet játékos, a létezés örömöt adó csodái ezek. Ehhez képest ilyen komment...
Read more
Néhány évvel ezelőtt Daubner Bélával beszélgetve beakadt bennem egy mondata: „minden kondicionálás kérdése”. Sokat gondolkodtam rajta, és oda jutottam, ha ez így lenne, akkor nem lennénk egyebek biorobotoknál. (Jelenleg abban az életperiódusomban vagyok, amikor nem az akaratot, hanem az intuíciót kezdem az életemben előtérbe helyezni.) A problémákhoz, a szenvedéshez tudat alatt is ragaszkodhatunk A kondicionálás hatalmas jelentőségét, szerepét és jelenlétét az életünkben viszont nem lehet megkérdőjelezni. És ha Pavlovnak annak idején sikerült egy ösztöntevékenységet átkondicionálni (a kutya nyála pusztán a csengő hangjának hallatán elkezdett termelődni), akkor mennyi minden van bennünk, ami kondicionálás, betokosodott, bemerevedett szokások sokasága. Nyilván, az önismeret témában szinte akármerre nyitunk, jönnek a minták, hitrendszerek, hiedelmek és ezek teljes rokonsága. ...
Read more
Az új nő és az új férfi, vagyis az új ember, önazonos kíván lenni. Igen, nem csak hiszem, de látom, hogy új nő és az új férfi van születőben. És ahhoz, hogy eljussunk az önazonosságig, egy elképesztően nagy tisztító munka. Egy hihetetlen komoly, tudatos belső munka, amihez folyamatosan kapjuk az újabb és újabb módszereket, technikákat, eszközöket. Nem véletlen, hogy jelenleg a könyvpiacon a harmadik legnépszerűbbek a spirituális, pszichológiai, önismereti témájú könyvek. Miért? Mert mutatja azt a trendet, hogy a könyvvásárlók, tehát a szellemi dolgokra kiéhezett emberek egyre jobban szeretnék tudni azt, hogy mitől vagyok én én. Ahhoz, hogy egyre közelebb jussunk ahhoz, hogy kik vagyunk, akár nőként, akár férfiként, el kell kezdeni szépen kitisztítani a vérvonalat, a lélekvonalat, a saját megszületésünket, eddigi életünket, a korlátozó hitrendszereket, amik ott vannak ebben a nagy ...
Read more
A napokban egy céges rendezvényen tartottam előadást vidéken. Ez nagyon más műfaj, mint amikor elmegyek egy művelődési házba, ahova azok jönnek el – fizetnek be – , akik kíváncsiak rám és az adott – többnyire önismereti – témára. Itt sokan voltak olyanok is, akik – ha nem a cégen belüli ingyenes programról van szó szendviccsel, finomságokkal egybekötve, a cég ajándékaként – nem raknak bele energiát, azaz időt, pénzt, hogy hallhassanak. Így viszont sokkal inkább találkozhattam "a néppel". Nagyon érdekes tapasztalás volt megélni azt, hogy milyen olyan embereknek beszélni a tisztulás lehetőségeiről és hatásairól a különféle szinteken, akik erre még nincsenek készen. Nem hogy eszükbe se jut, vagy nem is értik, hanem készek sincsenek rá. Sőt, – szemmel láthatóan és érezhetően – hallani, tudni sem akarnak róla. Ilyenkor mindig eszembe jut: talán ezek a kőre dobott magok. Aztán a követke...
Read more
Ősidők óta úgy tartják, hogy a földünk jelenlegi állapota megegyezik minden ma élő nő méhének az állapotával. („Amint kint, úgy bent, amint lent, úgy fent.”) Saját méhünk tisztítása visszahat az anyaföldre is. A méhtisztító szertartásaim során ezt is átéljük. De engem nem csak ez izgat a barlangokban. Egyes spirituális gondolkodók úgy tartják, hogy a barlangokban bizonyos szinten pillanatnyilag mentesülünk a kollektív tudatalatti ránk nehezedő nyomásától, ami telis-tele van elavult hitrendszerekkel, lehúzó mintákkal. Ezt pár éve hallottam először, azóta is intenzíven vissza-visszatér ez a csábító gondolat, hogy akkor itt lehetőségünk van az én-erő gyakorlására, a tisztulásra, egyfajta önállóbb tudatállapot megerősítésére? Már az, hogy ez a gondolat felmerül bennem, és ezzel együtt a szándék, ez elindít valamit. Egyfajta placebó hatásként, a tudat és szándék ereje által. Hiszen...
Read more
Egy szellemes kommenttel megtoldva láttam néhány perce azt a cikket, ami a Donald Trump által aláírt abortuszellenes rendeletről szól: „A  tantrikus cölibátust ajánlom azoknak a nőknek, akik nem akarnak rettegni az abortusz-ellenes törvényektől és a férfiak szaporítószerveitől. Hatalmas nyomástól szabadul meg bárki ezen az úton, és kicselezi ezeket a nőgyűlölő halálfiakat!”Annak külön örültem, hogy egy férfi írta ezt, és így látja a dolgokat. Gondoltam elolvasom, hogyan reagáltak erre mások. Az a férfi, aki az alábbi szöveget kommentelte, szerintem szíve mélyén szeretné visszahozni a szüzen házasodást és az erényövet, de talán még a boszorkányok kínzását is. Sok ilyen nőgyűlölő ostoba férfi van a világon: „A korábbi liberális abortusz engedmények kurvát csináltak minden nőből :/” Az erre kommentelő vagány nő: „Éljenek a kurvák! A szabadszerelem minden nő alaptermészete. Itt az...
Read more
Írtam, már, hogy a közelgő koncertemet a Klárika személyiségrészem konferálja föl. Hogy miért? Csak azért, hogy játsszak! Hogy nehogy rám égjen valaha isbármelyik személyiségjelmezem nehogy teljes mértékben azonosítsam magam bármelyikkel is. Mondhatni persze, hogy mind én vagyok, de a minden az semmi. No és az egyetlen örök a változás. Én vagyok az, aki ezt az egészet figyeli, és én vagyok az is, aki flowban van, alkot. És én vagyok a kontroll nélküli is, és ezen állapotok közül is a nagy kedvenc a kreatív teremtő én. De vajon, amikor létrehozok, kitalálok, megírok, megalkotok valamit, az csak én vagyok? Vagy a sugallat, intuíció, becsatornázottság , egyfajta szellemi szolgálat állapota az több, mint magamnak lenni? Millió egy nagy gondolkodó kutatta, kutatja évezredek óta, kik is vagyunk valójában. Kontroll, álarc, megfelelni akarás, társadalmi szerep, bennünk működő sebek, traum...
Read more
Tegnap volt az első menstruációs beavató szertartásom, amire az elhívást még tavaly ősszel kaptam meg Londonban, azon a méhtisztító szertartásomon, ahol először meditáltam úgy, hogy a férjem kivételével mindenki energiáját kitisztítottam magamból. Nagy várakozásokkal készültem, a szertartás menete nagyon könnyen lejött, de mint tudjuk, sokszor nem az akar lenni, és nem is az lesz, amit eltervezünk. A bemutatkozó kör (mint mindig) nagyon megható és tanulságos volt. Sok-sok visszajelzésből tudom (no meg magam is látom), hogy van egy olyan képességem, ami által extra hamar megnyílnak előttem az emberek – ezen néha ők maguk is meg szoktak lepődni. Ilyenkor azzal, hogy mindenki elmondja a motivációját, hogy miért jött ide, betesszük a szándékot a térbe, mert a szándék megfogalmazása már önmagában teremtő erővel bír. (Tér-emtő erővel, vagyis programozza a teret, ami hat ránk. Ez nem kit...
Read more
Az új évtől mindenki azt reméli, hogy jobb lesz, mint az előző. Minél mélyebben ismerjük meg magunkat, minél tudatosabban haladunk a középpont fele, annál inkább rájövünk, hogy az, hogy hogyan értékelünk egy évet, élethelyzetet, a saját tudatállapotunktól függ. Ráadásul ha eljutunk az emberi lét kiteljesedéséhez, a megvilágosodáshoz, igazából abban a tudatállapotban leszünk, amikor már nem fogunk se ítélkezni, se címkézni, se akarni. A tiszta „vanás” állapotában leszünk, ahol egyik év vagy nap sem lesz jobb, vagy rosszabb, mint a másik. Lehullanak az illúziók, megszűnik az egó. (Nekem tetszik, mint célkitűzés.) No de ki látott már ilyen megvilágosodottat? Vagy ki látott olyat, aki látott ilyet? Szóval valójában nagyon is fontos, hogy legyenek vágyaink, céljaink, legyen, ami motivál, lelkesít, ezt meg tudjuk valósítani és ennek tudjunk örülni. Ez az év számmisztikai jelenlétese...
Read more
Tizennégy éves korom óta írok naplót. Megtaláltam egy régi leirásomat egy 7 csillagos fiúval való szex után. Íme... Csak néhány órát aludtam, annyira tele vagyok gyönyörrel – és ennek a leirni vágyásával – hogy kidobott az ágy. ( Már félálomban fogalmaztam a mondatokat, drukkolva magamnak, hogy képes legyek szavakba tömöriteni az átélteket. / Életemben először találkoztam valakivel direktben a szexért úgy, hogy alig ismerem, és nem érzek iránta szinte semmit se. ( A kémián kívül.) Negyed órát késtem, egyből a barátnőmhöz V.hez ( legyen ez a jele) mentünk, ugyanis az ő lakása alatti alsó lakrész volt a mi kis fészkünk. (Kérdeztem, hogy be akar-e ülni valahova, nemmel válaszolt.)Útközben elmondtam neki őszintén, hogy ez számomra milyen idegen helyzet, csak hallgatott. Elég feszült voltam, mire megérkeztünk V.-hez, aki szintén kissé zavarban volt. T. ( legyen ez a fiú jele) egyébként...
Read more
Ez a kérdés kifejezetten izgatott engem egy darabig. Ép persze a másik nemnél is érdekes a dolog: ha két férfi van együtt, akkor ki a nő? Hülyeség Gyöngyike ( igy szoktam néha belül magamat szólitani, nem csoda, mivel eredetileg Gyöngyinek hivnak…)  ha két férfi van együtt, akkor két férfi van együtt, és nincs nő, és ugyanigy a csajoknál. Na de akkor mit is nevezünk férfias és nőies viselkedésnek, egyáltalán, mitől férfi a férfi és nő a nő? Előző könyvemben ezt már hosszan fejtegettem, úgyhogy most nagyon leröviditve és leegyszerüsitve. Ha a klasszikus, ősi, archetipikus férfi és női jellemzőkre gondolok, akkor leginkább a petesejt és a spermium dinamikája a meghatározó. A nő a statikus, a befogadó (jin, a negativ pólus, a passziv energia), a férfi a dinamikus, a behatoló (jang, pozitiv pólus, aktiv minőség). És mivel mindenkinek van anyja-apja, mindenki petesejtből és spermiumból...
Read more
Ahhoz, hogy jól(l)létben élhessünk, a bőségtudat elengedhetetlen, hiszen a változás fejben kezdődik. Nagy divat persze az ehhez kapcsolódó pozitív gondolkozás, holott ez soha nem lehet a realitás elfogadása nélküli hurráoptimizmus: az árnyék is életünk része...  A bőségtudat igenis tanulható, és az anyagi jólét egyik kulcsa! Meg kellett tanulnom (hosszú és tudatos belső munka volt), hogy azért, mert a családtagjaim úgy élnek, ahogy, én megengedjem magamnak azt, hogy jól élek. (Természetesen mindig ott vagyok a hátuk mögött, akiket kell, rendszeresen támogatok, és mindig mindenkin segítek, aki kéri. És magamtól is bőséggel adok.) De akkor is meló volt megtanulni, és megengedni, hogy lehet szép cipőm, finom étel az asztalomon, utazhatok és étteremben ehetek. Emlékszem, az első Megasztár idején (akkor találkoztam először annyi pénzzel, mint még soha) egyszer a belvárosban sét...
Read more
A 2012 tavaszán megjelent Tiszta szex című könyvem (mely a napokban gyönyörű új borítóval született újjá) egyik egyedisége az igen részletes „péniszológia” fejezet.  A már-már szakirodalomnak számító írásban nyolc szempont szerint különböztetem meg egyik péniszt a másiktól. Tudásomat sok éves kutatómunka előzte meg, amiben nem csak a saját empirikus tapasztalataimat gyűjtöttem össze, hanem több száz nő véleményét is kikértem. Két apró hibát azonban vétettem. Nem régen még ezért a szókimondásért gyehennára vetettek volna, és még most is sok olyan ország, kultúra van a világban, ahol az, hogy egy nő ilyen szabadon beszél a szexualitásról, péniszről, elképzelhetetlen, de legalább is komoly következményeket vonna maga után. Itt Európa közepén viszont egyre több nő mondja ki, amit gondol, és éli meg, amit szeretne. A női test közszemlére állítása, csodálata, analizálása, manipulációra ...
Read more
A napokban egy tizenéve házasságban élő férfi ismerősöm panaszolta el azt, amit már jó néhány nőtársamtól is hallottam, illetve én magam is megtapasztaltam: a korábban erős szexuális vonzalomra és összhangra épülő kapcsolatukból eltűnt az erotika, már egyáltalán nem is közelítenek egymáshoz. A panaszos férfi felesége olvasatában azért szexmentes az életünk, mert nem éri meg azért a pár másodperces örömért energiát beleölni az egészbe. Hiába van neki is örömérzete, valahogy nem elég jelentős ahhoz , hogy motiválja. Pedig közben elmondja, hogy „rezgőlábas spriccelős orgazmusra” vágyik, de mint tudjuk, motiváció nélkül, szex imádat nélkül nagyon sok szerencse angyalka közvetítése szükséges hogy ez megtörténjen.” Én 27 éve vagyok együtt a férjemmel, és először egy-két éve futott át rajtam hasonló: jó lenne egy orgazmus, de most akkor lássunk neki az egésznek? Huhh…őszintén meg is ...
Read more
Eddigi életemben hét komolyabb szenvedés periódusom volt. Tehát nem egy-egy szenvedésről írok, hanem periódusokról. Úgy tartják, hogy a fejlődéshez kell a szenvedés. Buddha egyenesen azt mondta: szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezt én nem hiszem. Megtapasztaltam, hogy a puszta jó által is fejlődtem. Ezek voltak a  legnagyobb szenvedéseim és hozadékai: Az első a krónikus bronchitisem (légcsőhurutom) volt egészen parányi koromtól 16 éves koromig, amíg a szüleim el nem váltak. Addig ugattam. Nem lehettem bölcsődés, óvodás, közösségi életre alkalmatlannak tartottak emiatt. Rendszeresen injekcióban kaptam az antibiotikumot. A 2. a kamaszkor maga. 11 éves koromra 173 cm-es lettem (3-mal kevesebb, mint most), szégyen és megszégyenítés közepette jött meg a menstruációm, aminek a hatására az addig majdnem egyenes, nagy hullámú, fényes, dús hajam elkezdett szőrzetszerűvé átalakuln...
Read more
Nemrég újból hallottam ezt a klasszikus (sokszor hallott) mondatot egy ismerősömtől. Sőt, ismerek olyat, aki ezt meg is lépte. Magunkhoz kell inkább hűnek lenni? Természetesen mindenki a saját életét éli, amihez – amíg a miénkbe nem avatkozik be – nincs közünk, de felmerül bennem a kérdés: hol van az igazi szeretet egy ilyen kapcsolatban? Egyáltalán: mit jelent az önmagam és a másik szeretete? Mindenesetre ha mi így gondolkodtunk volna a férjemmel, már rég nem lennénk együtt, amit szerintem mindketten bánnánk. (Igaz, ő nem „megcsalt”, hanem miután én éveken át csaltam, ő egyszer volt szerelmes 2 évig. Hál’Istennek: Így tudott kiegyenlítődni a számlánk! Ugyanis ha az egyik fél fájdalmat okoz, és a másik nem ad vissza kevesebbet – mert így tud ez majd leépülni – akkor a másik adós marad, ami a kapcsolat bomlásához vezet. Ez Bert Hellinger egyik törvénye, amiről megtapasztalt...
Read more
Már december elején éreztem, hogy ez a hónap nekem a tisztulás hónapja. Elkezdett hívni a tisztulás vágya, ahogyan erről a karácsonyi új egyensúlyos cikkben is írtam. Még a hónap első felében megcsináltam a kétnapos epe-májtisztítást, amit még egy egynapos léböjttel is megtoldottam, majd átálltam a vegán táplálkozásra. De a legnagyobb ajándékot a tisztulásomban a kambó hozta. Egy radikális, ősi önmérgezéses módszer Amikor néhány évvel ezelőtt az egyik barátom mesélt „a kambózásról”, azonnal radikálisan kijelentettem: ez az, amit soha. (Soha ne mondd, hogy soha…) Egészen hétfőig lehetetlennek találtam, hogy én valaha belemenjek abba, hogy lyukakat égessenek a testemre, amibe belekenik ennek a trópusi békának a mérgét, amitől majd iszonyú rosszul leszek, hányok, felpuffadok, mint egy Michelin-baba, és a tisztulásnak ezt a durva testi tünetekkel és fájdalmakkal járó önmérgezéses ...
Read more
Amit erről írok, több évtizedes tapasztalat tükrében mondom, mély meggyőződéssel. (Ezt persze majdnem minden írásomhoz hozzáfűzhetném.) Az életünk egyik tartóoszlopa az, amit a pszichológiában úgy hívnak: kongruencia, vagyis a hitelesség, önazonosság. Amit mondunk, az megegyezik azzal, amit gondolunk, érzünk és teszünk. Egyszerűbben fogalmazva: az adott szónak van hitele. Azt hívjuk kongruens embernek, aki egyben van, aki önmaga. Amit sugároz magából, amit érez, tesz, mond: ugyanaz. A szavaknak van egy elképesztő, mondhatni: mágikus, teremtő erejük. A szavakkal (illetve a szavakba) csomagoljuk be az érzéseinket, gondolatainkat. (Nyilván léteznek persze nonverbális kifejezési eszközeink is.) A szavakba tömörül mindaz, ami bennünk érzés vagy gondolat szintjén megjelent, szavakba lett öntve. (Ennél már csak az írás nyomatékosabb, hiszen az meg is marad.) Minden gyerek a lelke...
Read more
Sokszor, sok helyen leírtam, elmondtam: egy új korszak első fecskéi vagyunk. Paradigmaváltás van, nap, mint nap bomlanak le úgy az egyéneken belül a régi, elavult hitrendszerek, hozott minták, hiedelmek, mint a társadalmon belül, illetve nagyobb rendeződési szinteken is. Az emberek többsége még alszik, annyi félelem van bennük, hogy nem tudnak, nem mernek, nem képesek változtatni, elengedni, bejáratott kapaszkodók nélkül élni – még akkor is, ha ez már nem az ő életük, és nem is érzik benne jól magukat.  Ennek ellenére az ÚJ már itt van, már elindult, és ez a törvényszerű folyamat megváltoztathatatlan. Olyan, mint amikor a gyerek feje már a szülőcsatornában van: onnan nincs visszaút. Az új nőt, új férfit, az új istenszemlélet tükrében meglátni számomra ezt jelenti: nem félelemre alapozzuk a cselekedeteinket, nem engedjük, hogy a félelem motiváljon. És ennek az egyik alapköve az...
Read more
Az elmúlt hét évben már hagyománnyá vált, hogy adománygyűjtést tartok karácsony előtt. Ahogy eddig, most is egy borsodi mélyszegénységben élő településre viszem le személyesen az adományokat, konkrétan Ózd-Hétes telepre, ahol az ott élők segítenek elosztani azt, amit kapnak. A 400 fős telepen belül két helyen is  megvannak azok a megbízható ismerőseim: 2 család, akiknek van olyan méretű sufnijuk, (fából készült tároló helységük) ahol le tudjuk pakolni az adományokat, amit aztán ők a közösség segítségével szét tudnak válogatni. Ezen a kicsi telepen pontosan tudják, kinek mire van szüksége, így minden a legjobb helyre fog kerülni. (Nyilván nem osztanak 3 éves gyerekre való ruhát, cipőt olyan családhoz, ahol kamaszok vannak.) ....kattints a teljes cikkért:  http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/adomanygyujtes
Read more
Van bennünk egy fantasztikus képesség, ami az életből, az élni akarásból, az élet szeretetéből jön. Ez hozott ajándék, a szervezet öngyógyító, önszabályozó, megújító, gyarapító, folytonosan egyensúlyra törekvő képessége. (Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képességét, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítjuk, homeosztázisnak hívják.) Az igazi egészség nem csupán az, hogy éppen nincsen semmi bajunk, hanem az, hogy ezzel a képességünkkel élünk-e, avagy megtagadjuk, blokkoljuk.   Valójában minden gyógyuláshoz kell a saját, gyógyulás mellett letett voksunk. Mindenekelőtt leszögezem: abszolút respekt és hála az orvostudomány munkásságáért. (Külön köszönetet mondok az inzulinért, mert anélkül több mint valószínű, hogy az anyukám már két évtizede nem élne.) De sorolhatnám a hálák és köszönetek sorát, ahogyan sokan más...
Read more
Nagyon fura, végletekkel teli az én énekesi utam. Radikálisan jött, hogy énekeljek, és amilyen erővel becsapódott az életembe, olyan erővel tanított és tanít is a jelenléte, illetve a nem jelenléte, pontosabban a hozadékai. Egészen 21 éves koromig azt hittem, hogy nekem „nincs hangom” mármint „jó” hangom, hogy antimuzikális, zenei antitálentum vagyok, nem tudok énekelni.  Ötéves korom óta fanatikusan színésznek készültem – valójában anyukám szeretett volna vers-és prózamondó előadóművész lenni –, hosszú idő volt, míg felismertem, hogy az ő meghosszabbított vágya, kibontatlan képességeinek a megvalósítója kívántam lenni. Ötévesen eldöntöttem, hogy színész leszek, hatévesen (mikor minden betűt megismertem), azért olvastam el Weöres Sándor Bóbitáját elejétől a végéig egyben, mert onnantól tudatosan készültem arra, hogy egy színésznőnek sok szöveget meg kell tudnia jegyezni. Tizen...
Read more
Soha nem felejtem el azt a mozdulatot, pillanatot, amikor a 11 éves fiam egy nap váratlanul elém állt, összerakott a jobb kezén három ujjat (hüvelyk, mutató, középső), és határozottan, a szemembe nézve közölte: „Anya, elkezdődött a leválás! Innentől csak kopogva léphetsz be az ajtómon (addig is igyekeztem így tenni, főleg a prepubertás beköszöntése óta), nem kell annyit puszilgatni, érinteni, ha nekem kell, jelzem!” Huhh…hát ennek is eljött az ideje. Örülök, hogy ilyen tudatos, és határozott a gyermekem. De mennyire. Másnap kopogtam az ajtaján, mire ő megszólalt: - Igen?! Erre benyitottam, mire közölte: - Az „igen” nem azt jelenti, hogy „szabad”, nem véletlenül van rá két külön szó. Tehát ha nem mondja azt, hogy „igen”, akkor  meg se szólaljak az ajtón kívül. Az igen azt jelenti, hogy szólhatok, a szabad azt, hogy be is léphetek. Világos. Bevallom, a legnehezeb...
Read more
Lépjünk túl a szimbólumokon, és képzeljük el magunkat a Paradicsomban. Ott vagyunk ketten, én és a társam, aki a párom, a másik felem. Ádám és Éva. A mi apánk, atyánk, Urunk, maga az Isten, csodálatos jóléttel, szépséggel, bőséggel, az élet milliónyi adományával ajándékozott meg minket. Ám egy fára, és annak gyümölcsére mutatva azt mondta: ebből nem ehettek, de ha mégis megteszitek, megbüntetlek benneteket. És az ember (mert kíváncsi gyermekember volt, s mert nem ismerte a félelmet, fenyegetettséget) evett belőle. Mint szülő, elképzelem ezt a helyzetet a saját gyermekeimmel. Kirakok eléjük az asztalra egy csomó finomságot, igen gazdag svéd asztalt varázsolva eléjük. És direkt berakok a nyalánkságok közé egy gyönyörű, kerek (a teljesség ígéretét hordozó, azt szimbolizáló), illatos, zamatos, piros gyümölcsöt (vagy akár cukorkát, hiszen tudjuk jól, szinte  minden gyermek édesszáj...
Read more
Valójában elképesztő szerencsém volt ezen a téren. A nem tudás ösztönös bátorságával vettem meg ’96 nyarán (vagy őszén) egy utcai könyv árustól (azonnal kiszúrva, lecsapva rá) a ’60-as években megjelent, és nagy port kavart képregényes kisgyerekeknek szánt szexuális felvilágosító könyvet, a „Peti, Ida és Picuri”-t.  A svéd szerzőpáros: Gunilla Hansson, Grethe Fagerström roppant lazán, személyesen mesélik el a képregény lapjain, hogyan lesz Petinek és Idának kistestvére, beleírva nem csak a szó szerint csupasz valót, de még olyan emberi dolgokat is, hogy a szoptatós anya milyen fáradt és ingerült tud lenni, és mennyire fontos neki, hogy legalább néha, néhány órára magával tudjon lenni. (Ebben a nagyon emberi könyvben egyedül a hospitalizált szülést nem szerettem.) Három- és ötévesek voltak a gyerekeim (ez a könyv inkább óvodás korúaknak szól), amikor elkezdtem nekik mesélni. Kb...
Read more
Természetesen, mint minden  általánosítás, ez is csak részben igaz – ettől általánosítás. Akinek nem inge, úgyse veszi magára (tudom, hogy nagyon sokan szeretnek az értelmiségi körökből is), de tény, hogy huszonéve TAPASZTALOM, hogy a legtöbb bántás, irányomban való bezárkózás a csúcsértelmiségi körből érkezik, illetve  ennek az embertípusnak, fajtának, csoportosulásnak (vagy hogy mondjam) bizonyos szempontból az  ellentettjétől: a korlátolt kisemberektől és a suttyó bunkóktól. Az ujegyensuly.hu site-om kiváló csapatából ma már a többedik szerzőtársamtól kaptam a visszajelzést arról, hogy az ö közönsége mennyire nem szeret engem. Ma reggel ez jött: „nem is tudtam, hogy ilyen nagy ellentáborod van. Alig győzöm fogadni az anyázást és nyomogatni a tiltás gombot. Csak meglepődöm, hogy az én kis liberális értelmiségijeim hogy tudnak ennyire fafejűek és előítéletesek lenni. Fontosabb, h...
Read more
„Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt!”- tanította Rudolf Steiner, a XIX. század végének, XX. század elejének egyik nagy filozófusa, az antropozófia rendszerének megalkotója, aki többek között a Waldorf-pedagógia atyja is volt. Ma már ez a nézet olyannyira elterjedt, hogy Németországban, Dániában (és még ki tudja hol) több olyan gyermekorvos-pszichológus-holisztikus szemléletű gyógyító is van, akihez ha 5 éves kor alatt visznek beteg gyereket, akkor az orvos a szülőkkel is foglalkozik, őket is gyógyítja. „Anyuka, apuka, mi zajlik most magukban, és maguk között?”- teszik föl sokan a gyermek tüneteivel kapcsolatban az alapkérdést. Tizenhat éves koromig (minő „véletlen”, amíg a szüleim el nem váltak) krónikus bronchitisem (légcsőhurutom) volt, ami miatt nem járhattam se bölcsődébe, se óvodába, közösségi életre alkalmatlannak nyilvánítottak az állandó „ugatásom” miatt. (Akinek volt, vag...
Read more
Azt a választ fogom megadni, ami akkor – közel 20 éve – motivált erre a szokatlannak nevezhető, és azóta is nagy gyűlölködésnek, ítélkezésnek, mutogatásnak a tárgyát képező cselekedetemre. Úgy ismertem meg Amerikát, ahogy kevesen Szipál Marci barátomnak köszönhetően – Isten nyugosztalja – ’97-ben megismertem egy Los Angeles-i barátját, Mark Harrist, aki kitalált egy TV műsort, és engem hívott meg a pilot (bemutató) adás elkészítésére. Ennek köszönhetően ’98 őszén Marci, Márk és én körbeutaztuk Amerikát. N.Y., Miami, L.A., Chicago. Ezalatt a 3 hét alatt igen töményen, és sokat láttam a szabadság hazájából. Ahhoz, hogy ennyi ember szabadnak érezze magát (ez igen szubjektíven értelmezhető fogalom…), nyilván szigorú és konzekvens törvények, rend kell, hogy legyen. 1998-ban, nekem, mint európainak, még nagyon fura, és szokatlan volt az, hogy sehol nem lehet dohányozni. Engem ez...
Read more
Voltak, akik a motivációimat firtatták, mások erős kritikával illetek, amiért az Édes élet című valóságshow-ban feltűntem 2013 végén. Mi az oka, hogy spirituális ember létemre fejest ugrottam ebbe a szerepbe, mégis mi vitt rá erre?   Nos, Magyarországon jelenleg a tévé az egyik leghatékonyabb média elület az információk átadására. Elsők vagyunk a világon a tévézésben, megelőztük Amerikát is, 4 és fél óra az egy főre jutó magyar átlag. Nem az a lényeg tehát, hogy én mit gondolok a tévézésről, hanem az, hogy tudom-e szolgálatra használni.   Évek óta az egyik misszióm, sorsfeladatom a spirituális ébresztgetés. (Az első két könyvemnek sem véletlenül „Ébresztő” a címe.) Ezen a műsoron belül én direkte és indirekte is elejtek olyan gondolatmagokat, amikről biztosan tudom, több helyen ki fog kelni, és olyan emberekhez is eljuthatnak, akik egyébként nem foglalkoznának ezzel a ...
Read more
Egyre többfelől hallani, hogy az új évezred hozta változások egyik nemekre vonatkozó fő feladata és üzenete, hogy a férfi merjen és tudjon jobban, tudatosabban élni a benne levő női minőséggel, mi nők pedig a mindannyiónkban ott levő férfienergiákkal. Szakszerűbben kifejezve: az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi, ezen minőségek jelenlétét érdemes most mindkét nemnek önmagában tudatosítania. Ez a nők esetében meg is történt, és történik folyamatosan, hiszen a patriarchális szemlélet véget érésével a nők elkezdték felismerni és képviselni az érdekeiket, nem a férfi gyámságában élnek tovább, hanem kezdeményezők, önérdek-érvényesítők, aktívak, invenciózusak, kibővítették és integrálták a szerepeiket. Elkezdtünk élni a bennünk levő férfierővel, animusszal, ami azon túl, hogy segíthet elvezetni bennünket a valóságos férfihoz, megmutatta a bennünk levő bátorságot, tett...
Read more
Úgy az anyának, mint a megszülető léleknek az az optimális, ha a testének-lelkének-érzelmeinek legmegfelelőbb körülményeket biztosítják a szülés-születés során. Nehéz a bilincs Geréb Ágnes lábán” – akár egy ballada kezdő sora is lehetne. Tudjuk jól, hogy a  balladák a népköltészetben és a szépirodalomban szomorú hangvételű, többnyire tragikus eseményt elmesélő lírai elemeket tartalmazó költemények. És az ő története, és mindaz, amit az általa és vele történtek megmutatnak: tragikusak.  De a tragédia nem itt kezdődött. Sokkal korábban. Úgy gondolom (és ezt nagyon sokszor végiggondoltam), hogy az elmúlt évtizedek egyik legtöbb lelki nyomorúságát és sérülését hozó vétke, sőt: bűne, az hogy a nőktől elvették az anyaistenségükhöz méltó szülést, a megszülető gyermektől pedig elvették a háborítatlanságot és a megérkezés melegségét. Mindennek meg is lett a következménye: neurotikus g...
Read more
„Nincs szép és csúnya, csak a VAN van.” Az elmúlt hetekben jelent meg egyik nagyszerű bővértársamnak (barátnői körünket hívjuk így) egy fantasztikus könyve a női mellről: Kebelbarátnők – mellébeszélgetések nőkkel nőknek címmel a Jaffa Kiadó gondozásában. Terápiás foglalkozásaimon és egyéni konzultációim során közel 400 nő lelkével foglalkoztam az elmúlt két év alatt, amikor is többnyire szóba került a testükhöz való viszonyuk is – sajnos többször negatív módon, mint pozitívan, kíváncsi voltam, hogy Bori könyve mi újat tud még nekem hozni. Mire a könyv végére értem, azt éreztem, hogy lelkek sokasága nyílt meg előttem, titkokkal, tanulságokkal, megható, avagy gyönyörű emberi történetekkel – ami mindig más és ettől lenyűgöző, és valahogy eljuttatott abba a mélységbe, ahol nincs minősítés. Nincs szép és nincs csúnya, csak a VAN van. Amikor megkérdezték Bert Hellingert, hogy mi...
Read more
Ha van pasid, az a baj, ha nincs, akkor az. Nagyon találó a BELGA „Az a baj…” című száma. Jelenleg talán ez az egyik legtöbbször visszatérő, legtöbbször feszegetett és elemzett téma, hogy lehetne együtt jó, jobb? Ami teljesen érthető is, hiszen zsigeri programunk, hogy megtaláljuk a párunkat, társunkat, a másik felünket, vagy még képletesebben szólva: a kiegészítőnket, akivel megélhetjük a teljességet, azt a bizonyos jin-jang mandalát, amiben MINDEN benne van. Őseink nem bonyolították ennyire túl a dolgokat, nem válogattak túl sokáig, szinte manufakturálisan nyomták a házasságipart, hiszen még anyáink idejében is vénkisasszonynak számított az a 25 éves lány, akinek nem volt férje. Szó sem volt individualizációról, egyéniségről, önismeretről; ne gondolkodj, ne kételkedj, cselekedj voltak a jelszavak. És ha nem tetszik, hallgass, oldd meg, vagy seperd a szőnyeg alá, mert elválni...
Read more
A változás nem jön magától. Nem várni kell rá, hanem tenni érte. Jó ideje hallgatom az emberek óhaját-sóhaját, vágyát és problémáit, vagyis mindazt, amiben változást szeretnének. De azt is látom, hogy a nagy többségük arra vágyik, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagyis egy folyamatos csodavárásban vannak, remélve, hogy egyszer csak kívülről, magától megtörténik a változás. És mivel egyszer nyilván mindennek vége van (minden periódusnak, életszakasznak), a változások persze egy idő után „maguktól” is megtörténnek (lejár az idejük, kimegy belőlük az energia), viszont sokak számára meglepő módon nem az történik, amit áhítottak. És miért? Mert nem hoztak áldozatot azért a változásért, amire vágytak! Nem fektettek bele energiát. Ez olyan, mint amikor egy üzletember befektetés nélkül akar hasznot magának. Az áldozatoknak minden korban és kultúrában megvolt a helyük, szerepük...
Read more
A nemek agyi sajátosságait kutatva megállapították a tudósok, hogy igen sok jellegzetessége van külön a férfiagynak és a női agynak. A fiú embrióknál az agytevékenységet erősen specifikálja az agyfélteke, míg a lány magzatok agyában a funkciók egyenletesen oszlanak el, az agy jobb és bal oldalába is bemásolódnak. Kiemelkedő példa erre az érzelmi központ, ami a nőknél mindkét agyféltekében megtalálható, a férfiaknál azonban csak a jobb oldalon. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a férfiaknak csak a bal agyféltekéjükben van verbális központjuk, megértjük a biológiai okát annak, hogy a férfiak   miért fejezik ki nehezebben érzelmeiket. A nők azon képessége, hogy könnyen váltogathatják agyféltekéik használatát, abból fakad, hogy az agynak a két agyféltekét összekötő része – a corpus callosum – és az elülső összeköttetése nálunk nagyobb. Ez talán megmagyarázza, miért vagyunk képesek mi, n...
Read more
Egy ország fejlődéséhez elengedhetetlen a művészet és kultúra folyamatos támogatása és jelenléte. Párizs, Barcelona, Róma, Berlin, New York stb... azért világvárosok, mert ezeken a helyeken ez mindig megvolt. Párizsban a Montparnasse, a művésznegyed, ami annyi turistát csalogat, hisz az ott élt művészek szellemisége ma is jelen van a városban. Barcelonában Gaudí elképesztő épületei, a Güell park (de még az artisztikus kreativitással megépített játszóterek is) arculatot, lelket, egyediséget adtak a városnak. Művészet és kultúra nélkül egy város lelketlenné és érdektelenné válik. És itt nem arra gondolok, hogy az adott fesztiválok kapcsán az illetékesek kipipálhatják a kultúra támogatását, hanem arra, hogy az alkotást és alkotókat folyamatosan érdemes megbecsülni. Fesztiválok kapcsán panaszra nem nyílhat a szánk, mert Európában – de talán világszinten is – a fesztiválok országa ...
Read more
Sokszor írtam már az adva kapsz törvényéről, ugyanis ezt tartom a létezés egyik alaptörvényének. Egyébiránt nem véletlen, hogy ez minden vallásban megjelenik. Ráadásul szerintem nem ilyen fekete-fehér az egész, hogy épp azt kapjuk vissza és attól, amit és akinek adtunk, no meg közrejátszik még a szándék is, az önzetlenség stb… Mégis, én most olyan egyenesben és direktben éltem meg az adás-kapás gyönyörűségét, az áramoltatás és áramlás erejét, amit meg kell hogy osszak. Már csak azért is, hogy köszönetet mondjak a sok segítőnek! December 16-án délutánra gyűjtést szerveztem a Sanoma főépületében – köszönet ezúttal magának a Sanomának és a Nők Lapja Cafénak a segítségért. És köszönet annak a sok kedves embernek, akik vették a fáradságot, energiát, hogy összegyűjtötték az adományokat, és azon a hideg téli estén elfáradtak vele Óbudára. Az egyik adományozótól ma kaptam levelet, ezt...
Read more
Tavaszi testi-lelki nagytakarítás. Hogy ki milyen módon teszi, az egyénfüggő. Egy biztos: az egyedüllét elengedhetetlen! Végre itt a tavasz, a megújhodás időszaka! Az évkörben ez az az időszak, amikor kívül-belül tavaszi nagytakarítunk, hogy mint nyitott ablakon a friss levegő, bejöhessen az ÚJ. Leszedjük a függönyöket, kipakoljuk a sok felgyűlt lomot, böjtölünk, a testünkből és az otthonunkból egyaránt kipucoljuk a szemetet. És ezt így is jó tenni, egyszerre mindkét szinten. De ehhez én még hozzáteszem a lélek szintjét is: kipucolni az elavult nézeteket, berögzüléseket, lehúzó megszokásokat, megkövesedett negatív hitrendszereket, kishitűséget és az érzelem szemeteit: haragvásokat, meg nem bocsátásokat, fájdalmat, sértettséget és mindenféle utálatot. (Egyébként az egyedülléttel kapcsolatban az a határozott véleményem, hogy az, aki nem tud, nem szeret, és nem szokott egyedül l...
Read more
Nem könnyű megtalálni szülőként gyermekünk számára az ideális iskolát és tanító nénit. Most, hogy már érettségi előtt állnak a gyermekeim, elmondhatom: ezt a kérdést többedjére csengetem le magamban. Először természetesen az alsó tagozatban, hiszen az első, azaz az alsós tanító néni egy életre meghatározó lehet. A környék szinte összes iskolájának a bemutató óráit – azaz a tanító néniit – megnéztem annak idején, összegezve, hogy a zöld körmű, a nagy valagú, a nyuszifejű, a búgó hangú, a kis törékeny, a kedves arcú, stb… lesz-e vajon a legmegfelelőbb a gyermekeimnek. Felső tagozatban már iskolát és tagozatot választottunk, hisz az eleve lehetetlen (na jó, minimális esélye van), hogy az összes tanár szimpatikus, lelkes és sugárzó hivatástudattal rendelkező legyen. A lányom egy végtelenül finom, érzékeny, introvertált karakterű ember, vele soha nem volt gond. A fiam bonyolultabb ...
Read more
Milyen az átlagos hosszúságú pénisz, és mit jelent a 40 napos szexböjtöt segítő mantra? Valóban lehet hazánkból pénisznagyhatalom, ahogy arról korábban már hírt adtunk? A napokban már foglalkoztunk a témával, de megkérdeztünk "szakértőnket", hogy mit gondol arról, hogy Magyarország pénisznagyhatalom. Barátnői közösségemben – nyilván csakúgy, mint mások – folyamatosan nagyszerű információkkal látjuk el egymást az interneten keresztül is. (Régebben Bővéreknek hívtuk magunkat, de mivel többen állunk a preklimax előtt vagy már benne, időnként túlzott vérzési ciklusokkal, ezért most új kifejezésen törtük a fejünket. Jelenleg épp az ETUS-nál tartunk – Egymást Támogató Univerzális Szexistennők –, de ez még nem elfogadott.) Szóval a napokban fent említett barátnői közösségemtől két nagyszerű infó is átjött a kör-emailek között, az egyik egy pénisztérkép, a másik pedig egy 40 napos sze...
Read more
Ismét tanulok. Már kinéztem egy ideje magamnak a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetet, éreztem, ahogy vonz, hív magához. Beigazolódott a megérzésem, már most rengeteget kaptam. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű a technika, csak lélek-ezni kell, és egész rövid idő alatt a mélyben van az ember. Elmesélem, hogy éltem meg a napokban a saját megfoganásomat. Néhány perces folyamatos (vivation) légzés után már jött is Edinától (ő volt a csoportban a párom) az első mondat: – Most egy olyan térben vagy, ami a mostani életed előtti állapot. (Szünet, további megállás nélküli felszínes légzés, hol szájon, hol orron keresztül.) – Most közelebb vagy. Figyeld meg, mit csinálsz, milyen állapotban, milyen formában vagy! – Már kiszakadtam valami hatalmas egészből, ami ott van mögöttem. Valami hatalmas energia, ami nem a nap. Már nem tartozom szervesen oda, vagyis már nem meh...
Read more
Hol vannak a minőségi – értelmes, határozott, kezdeményezni és adni tudó, férfias, jó megjelenésű, az érzelmeit kifejezni tudó, felnőtt, önmegvalósító, önazonos – férfiak? Akár az előadásaim végén, akár a könyvbemutatóimon való közönségtalálkozón, akár a lelki wellnesseimen, akár privátban, szinte mindig ugyanezt a kérdést teszik föl nekem a nők. És hogy mit kezdjen magával a társ vagy szerető után epekedő magányos minőségi nő az idő alatt, míg – remélhetőleg – megtalálja a fent említett, minőségi férfit. Épp a legutolsó lelki wellnessemen mesélte az egyik asszonyka, hogy Müller Péter legutolsó könyvében van egy mondat (nem ismerem, nem olvastam), ami nagyon benne maradt: „Magyarországon jelenleg három értelmes nőre egy értelmes férfi jut.” Na, erre felhorkant a körülöttem levő 17 nő, és közösen megszavazták, hogy szerintük a 10-re jut egy a reális arány. Tény, hogy volt, aki ...
Read more
Ismerjük a régi mondást: „Amint kint, úgy bent, amint lent, úgy fent.” Ami azt jelenti, hogy maga az emberi test analógiában van a Földdel. Maga a Föld (anyaföld) pedig a nővel, a nő méhével, petefészkeivel, szexualitásával, nőiségével. Ami azt jelenti, hogy Földünk jelenlegi állapota megegyezik az összes nő nőiséghez, termékenységhez, anyasághoz való viszonyulásával. A rengeteg ciszta, mióma, rákos daganatok, különféle más nőgyógyászati problémák épp annyira vannak jelen a rengeteg nő által a Földön, amennyire maga a Föld beteg most. És viszont: a Föld megbetegedései kihatnak ránk. Ez nem új keletű tudás. Afrikában évszázadok óta úgy gondolnak a nők a saját méhük tisztításának fontosságára, mint egy szántóvető, ahogy felelősséget érez a földje iránt. Quen Afua, fantasztikus afrikai gyógyító-tanító (papnő) a Szakrális szövetség című könyvében jó néhány imát, rituálét is leír, hogy...
Read more
Hálát adok az anyámnak, hogy pont azt kaptam tőle, amit, és hálát adok a gyerekeimnek, hogy épp engem/minket választottak, és olyanok, amilyenek.” Soma e heti üzenete életről, szerelemről, és az Édesanyákról szól. Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” (Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. – 52. oldal...
Read more
A gyermek tudattalanul is ezt teszi. Ösztönösen önmaga „pszichodráma-vezetője”, a feszültségeit, a benne levő ambivalenciákat kijátssza. A felnőtt létállapot ezt a csodálatos öngyógyító képességet maximálisan igyekszik kinevelni belőlünk. A társadalom – hogy minél könnebben lehessen minket manipulálni– próbál belőlünk minél szabályosabb pléhpolgárokat nevelni, akik őrültnek nézik azokat, akik tánccal hívják magukhoz az esőt, ők viszont dudálással akarják megszüntetni a forgalmi dugót. Mint minden gyermeknek, természetesen nekem is több szokásom, sajátosságom volt, az egyik ilyen meghatározó cselekvésem volt a családi műsorszolgáltatás. Már 4-5 évesen elkezdtem, és még idén februárban (anyukám 70. születésnapjára) is állítottam össze műsort a családtagjaimmal, a családtagjaimnak. Karácsony, név- és szülinap, anyák napja stb… a kis Gyöngyike azonnal írta a forgatókönyvet. Bevont...
Read more
Különösen imádom a „magától elindultak a kilók”-sztorikat, bízva abban, hogy 8–10 kiló belőlem is kisétál, miközben semmit nem kell változtatnom hedonista életformámon. – Soma történetei a csodába illő fogyásokról. Nemcsak imádom, de hiszem is a csodákat, minden porcikámmal nyitottan hallgatom, táplálkozom belőlük. Nevezzük most egyszerűen csodának a fizikai szinten, azaz ésszel megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokat. (Azért tegyük hozzá, hogy átlag heti 4-5-ször sportolok, ami a lételemem…) Mostanában két ilyen sztorit is hallottam.  Az egyik egy gyönyörű és példaértékű történet volt arról, hogy a családban mint energetikai egységben mennyire hatunk egymásra. A történet leegyszerűsítve a következő: Ebben a családban van egy apa, anya, két lány és egy fiú, már mind felnőtt, saját családdal rendelkező emberek. Az anya művész, az apa vállalkozó, évtizedek óta láncdohányos volt (ke...
Read more
Csak úgy mászhatunk ki a gödörből, ha összefogunk – Soma Mamagésa üzenetében a közösségek összetartását és szolidaritását szorgalmazza. Ha egy családban valaki megbetegszik, vagy betegen születik, vagy bajban van, az a szokás, hogy a család összefog, és segítik azt az embert. Ahol egy magatehetetlen vagy beteg embert kitaszít a családja, az senkiben nem okoz jó érzéseket. Nemrég a mi magyar családunk megtette, hogy a Lipót-mezőn fekvő totálisan magatehetetlen, pszichésen sérült embereket szó szerint kirakta az utcára. Hajléktalanok lettek, feltehetően nem sokáig maradtak életben. Nemrég az egyik fogyatékos emberekért felelősséget vállaló intézettől is megvonták az életben maradás lehetőségét. Az, hogy a Down-kóros vagy tolókocsis emberek az utcára kerülnek, nem sok embert érdekel. Ahogy megtudtam, azonnal elkezdtem nekik pénzt gyűjteni (persze én is küldtem), és megdöbbentem a bar...
Read more
Mit jelent az, hogy ellaposodott házasság? Vagy ellaposodott kapcsolat? Soma Mamagésa erről elmélkedik ezen a héten. Amikor azon kívül, aminek muszáj megtörténnie (a létfenntartás velejárói), nem történik semmi, illetve nem történik semmi új a két fél viszonyában. Amikor hiányzik az energiaáramlás, az adok-kapok építő és emelő töltése és a megújhodás maga. Bert Hellinger azt mondja, hogy egy kapcsolat akkor jó, vagyis akkor emelik egymást a felek, ha egy kicsit mindig többet adunk vissza, mint amennyit kaptunk. Jóból mindig többet adunk vissza, a rosszból kevesebbet. Tehát – ha tartozni akarunk a másikhoz – akkor a tőle kapott negatívumból valamennyit vissza kell adni, akkor nem marad a másik az adósunk, és akkor tud tovább fennmaradni a kapcsolat. Ezt a „megdobnak kővel, dobd vissza menzai kenyérrel” elméletet csak akkor használjuk, ha tartozni, kötődni akarunk a másikhoz. Az...
Read more
A mesterem, Vlagyimir Komin orvos, légzésterapeuta mondta a napokban. Azt is hozzátette: „De nem nagy hiszti, csak olyan kicsi hiszti. Az kell, az a normális.” Azóta intenzíven gondolkodtam rajta, és a következőkre jutottam: a női agy holisztikus, „gombolyítós”, a férfiagy lineáris, „dobozolós”. A férfi egyszerre egy dolgot csinál, egy dologra tud igazán figyelni, míg a nőnél akár 5-6 program is futhat párhuzamosan, és mindezt egyszerre átlátja. Na mármost ezek összerendezése viszont, mondjuk azt, úgynevezett „természetes kisüléseket” eredményezhet. Mennyivel jobban hangzik ez, mint a hiszti, nem? A férfinak erre nincs szüksége, hiszen az egy dologra való figyelésen belül jóval kisebb az „összeütközési” vagy „gabalyodási” lehetőség.  Szóval az a nő, amelyik él, amelyik igazán él, azaz tele van erővel, feladattal, aktivitással, annál az a normális, egészséges, ha 2-3 kicsi ...
Read more
Mire jó a transzlégzés? Arra, hogy minél mélyebben oldunk egy problémát, feszültséget, annál több mindent tudunk vele feloldani – Soma Mamagésa sejtszinten osztódott. Fantasztikus élményben volt részem az elmúlt hétvégén! A Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet szervezésében egy osztrák professzor tartott 3 napos kurzust a megszületés előtti időszakról, amiben rengeteg transzmunka volt. Tudom, ez elég elvontnak tűnik, a saját sperma és petesejt tudatállapotot éltünk meg, és a fogantatást. Sejtszintig lementünk transzlégzéssel, elementáris belső utazás volt! És hogy mire jó mindez? Arra, hogy minél mélyebben oldunk egy problémát, feszültséget, annál több mindent tudunk vele feloldani. Most csak három élményt írok le mindebből, és azt, hogy jöhet mindehhez a saját szeretetlen környezetünk. Az egyik nagyon különleges megélés a saját megtermékenyített petesejt állapotom...
Read more
A csodánál háromféle ember van jelen. Az egyik, akin keresztül lejön, a másik, aki átéli és hálás érte, a harmadik, akiben hitetlenség, ellenállás és akár az irigység is megjelenik. Évek óta bizonyos vasárnapi napokon 11-től 17 óráig (két szünettel) egy izgalmas filmet vetítenek egy már elhunyt, karizmatikus gyógyítóról, ezt én e hétvégén néztem meg (http://www.bruno-groening-film.org/). Pénteken, amikor a „bővérekkel” (barátnői közösségünk) Dobogókőn kirándultunk, ott találtam az erről szóló szórólapot, szinte magához hívott Bruno Gröning személye. Nagyon örülök, hogy éber voltam, és elmentem, sokat adott a film és azon keresztül ő. Végig egy igen magas, emelkedett rezgés volt jelen, a második résznél sikerült mélyebb meditációs szintre is lemennem. Kb. három-négy alkalommal folyt a könnyem, és legalább hat-nyolcszor intenzíven lúdbőröztem, de alapvetően végig egy magas energ...
Read more
Nyitott kapcsolat, vagy inkább féltékenységi jelenet? Te melyiket választanád? Soma heti üzenete a birtoklásról. Egyre többször találkozom a különféle párkapcsolatokban ezzel a kérdéssel. A héten két olyan emberrel is beszélgettem a témáról, akik radikálisan az egyik oldalt képviselik. Soma heti üzenete következik.  Az egyik – számomra – véglet egy férfi sztorija volt, aki elmesélte, hogy 16 éve élnek együtt a feleségével, van 3 gyerekük, abszolút a nyitott házasság hívei, és remekül működik a kapcsolatuk. Két ingatlanuk van, hol itt, hol ott vannak együtt és külön (akárcsak én a férjemmel, ezt nagyon jó dolognak tartom), és ha a felesége szeretőt fogad, ő gyújtja nejének a mécsest, és drukkol, hogy minél nagyobb örömöket éljen meg szeretett párja. Ez szépen hangzik, de köszönöm, én biztos nem szeretném, hogy a párom ezt tegye. És én sem szeretném az ő szeretőjének előkészíte...
Read more
Ha szenvedélybeteggel élsz együtt, nehéz megállni, hogy ne próbáld kihúzni a függőségből. Ám lehet, hogy ezzel még lejjebb nyomod. Van középút? Soma heti üzenete Éltem együtt alkoholistával, politoxikománnal (a jó öreg sör–sexuden kombináció, időnként töménnyel spékelve), rövidebb ideig a  könnyű drogok rabjával, én magam pedig kiskorom óta falánk vagyok. Ja, és idetartozik még az is, hogy igen kalandos ifjú éveim során „sima” depresszióssal, illetve mániás depresszióssal is volt szerencsém együtt lakni. Mért raktam most őket egy kupacba? Mert bármelyiket kezdi el cseszegetni az ember, azzal – legalábbis egy rövid időre – még lejjebb húzza. „Látom, megint ott van a pohár a kezedben, gratulálok, igyál csak, ahhoz értesz!” Vagy: „Nem szégyelled magad, micsoda egy gyenge alak vagy, ma is bebódítod magad!” Vagy: „Muszáj megint innod? Egy napot nem bírsz józanul végigcsinálni?” És...
Read more
Több helyen hallottam már azt a mondást, hogy „a prosztata a férfi Achilles-sarka”. És ez most nagyon meg van fogva… Ismerjük a tényt, hogy hazánkban jelenleg öt férfiból csak három éli meg a hatvanötödik évét (www.mentsukmegaferfiakat.hu). Ez azt jelenti, hogy ötezerből csak háromezer, ötszázezerből csak háromszázezer férfi lesz nyugdíjas, nagypapa, összegyűjtött tudását, tapasztalatát az ifjaknak átadni tudó férfi. A szívinfarktus után a prosztataproblémák dobogós helyen állnak a halálozási okok közt. Egyetemesen gondolkodó, spirituális beállítottságú emberként a szellemivel való analógiát, az okokat és a gyógyuláshoz való változás útját keresem ebben is. A prosztata egy szelídgesztenye nagyságú és alakú mirigy, amely a húgyhólyagból kilépő húgycsövet fogja körül. Feladata, hogy támogassa a megtermékenyítőképességet. Váladéka magömléskor serkenti a spermiumok mozgását. (Emel...
Read more
Még a felnőtt agy is képes új ismeretek hatására új sejtekhez jutni. Tanulásra fel! Soha nem olvastam, és nem is hallottam sehol, de határozottan az a megérzésem, hogy jelenleg azért van több nő a felsőoktatási intézetekben, és azért végeznek jobb eredménnyel az iskolában  a lányok, azért szorgalmasabbak, mert ez az elmúlt évezredek kompenzációja és reakciója arra vonatkozóan, hogy a nők sokáig meg voltak fosztva a tanulás lehetőségétől. Ismerős a mondat ugye: „A lányok mindig szorgalmasabbak, tudjuk, a lányok eleve szorgalmasabbak” stb… Persze hogy szorgalmasabbak vagyunk; akaratlanul, tudat alatt is így akarjuk behozni a lemaradást! Mert nagyszerű érzés tanulni, sőt azt gondolom, az egyik legjobb dolog teljesen új, soha nem hallott, számunkra érdekes információkhoz jutni! Azt tanulniami érdekel! Biztos, hogy erről a luxusról soha nem fogok lemondani! És ami a gyönyörű az egé...
Read more
Neked mi jut eszedbe azokról a szavakról, hogy „ősi mesterség”? – tettem föl a kérdést a témára már előre szorgosan készülő „Kláraként” a hétvégi házibuliban körülbelül 10 embernek. Egy kivételével (akinek a „kovács szakma” ugrott be egyből), mindenki azt válaszolta, hogy: „a prostitúció” (de többségében ilyen egyszerűen: „ a kurvák”) – kaptam a választ. z persze még nem számít komoly statisztikának (ami persze nem mindig fedi a valóságot), de valamit mindenképpen mutat. Innentől kezdve ez egy remek beszédtéma volt, és bár tudom, „madarat tolláról, embert barátjáról”, de ebben az értelmiségi körben MINDENKINEK az volt a véleménye, hogy legalizálni kellene a piroslámpás házakat. Eszünkbe jutottak a békebeli idők, arról Makk Károly zseniális filmje, az „Egy erkölcsös éjszaka”, amiben a főszereplő, találékony diákként (Cserhalmi György) egy bordélyházban szállásoltatja el magát.  E...
Read more
Az egész téli napéjforduló előtti időszak, azaz az advent ideje kiválóan alkalmas az év végi összegzésre, a minden szinten megjelenő „leltár” elkészítésére, hogy aztán az új évben nyitott szívvel csaphassunk a lovak közé, új tervekkel, kihívásokkal, vágyakkal, célkitűzésekkel telve. Eleinte még igen nagy lelkesedéssel nyomjuk az év eleji elhatározásokat, aztán idővel a tapasztalat óvatosabbá teszi az embert: csak azt és annyit határozzunk el, ami tényleg menni fog, ami ránk van szabva, különben megint beégünk magunk előtt, hogy megint nem fogytunk le, nem szoktunk le, nem ülünk minden nap a zongora elé, vagy mégsem sportolunk kétnaponta, nem változott a viszonyunk X-szel vagy Y-nal, stb... Persze a visszatérően nem megvalósuló tervek is adhatnak egyfajta stabilitást az embernek: legalább valami tuti, biztos, például ha már évtizedek óta minden január elsején elhatározzuk, hogy lef...
Read more
Élvezzük az illatokat, ízeket, hiszen azzal belekóstolunk az anandába, a mámorba. A finom, forró csokin keresztül az isteni gyönyört, az eksztázist kortyoljuk magunkba. Múlt hét szerdán kezdődött Budapesten egy háromhetes tantrafesztivál, és nagy nyitottsággal el is mentem meghallgatni a mester, a thaiföldi AGAMA tantrikus, integrál jógaiskola alapítójának, Swámi Vivekananda Sarasvatinak az előadását. Korábban is éreztem, de itt kellett, hogy rájöjjek: én alapvetően zsigerileg tantrikus vagyok. Annak születtem. De mivel nem tudok ebben sem mindent magamévá tenni, ezért aztán nem nyomok magamra semmilyen „-ista” bélyeget. Inkább azt mondom: erősen szimpatizálok a tantrával. Bár a felszínen a tantrához alapvetően a szex asszociálódik (ami része az egésznek), de fontos tudni, hogy a tantra egyfajta gondolkodásmód, szemlélet, egy spirituális út, amire ha rálép az ember, hálószerűe...
Read more
Éveken át bosszankodtam a sajtóhoroszkópokon, vagyis azon, ami a sajtóban horoszkóp címszó alatt megjelenik. (Pl. Nők Lapja, de bármelyiket mondhatnám.) Azt éreztem, hogy ez az asztrológia teljes lejáratása és népbutítás. De rájöttem (ez is bizonyítja, hogy kezdek elfogadóbb lenni), hogy lehet úgy is nézni ezeket a horoszkópnak nevezett "cukiságokat",(cikiségeket) hogy egy csomó ember olyan alacsony önismereti szinten van, hogy ebből merít fogalmakat, meghatározásokat, jelzőket, gondolatokat, hogy egyáltalán hogyan lehet valakit jellemezni, és ő saját magát hogyan jellemezheti. A leírtak (amik egyébként többnyire hasra ütésre íródnak, ezt egy olyan ismerősöm mondta, aki éveken át csinált napilapoknak "horoszkópot") támpontok is lehetnek, de nem a történések, hanem a belső reakciók támpontjai.  Szóval (mint minden) ez is jó lehet valamire. Nem véletlenül olyan népszerű.    ...
Read more
Az úgynevezett civilizált országokban világszerte terjed a jelenség, hogy a harmincas nők kimondják: nem akarnak anyák lenni. Ők valójában nem nőttek fel. Amikor tizenévesek mondják, azzal nem is nagyon foglalkozom, hiszen még gyermeklányokról van szó, akik sokat változhatnak. Amikor huszonévesek mondják, még arra sem kapom föl a fejem, hiszen nálunk, „fehéreknél” kitolódott a gyermekvállalás időpontja. (Tizenhét évvel ezelőtt meglátogattam az egyik unokatestvéremet New Yorkban, akit akkor már vagy nyolc éve nem láttam. Örömmel meséltem neki, hogy a fiam három-, a lányom egyéves. Erre ő ezt mondta: „Nálunk itt Amerikában harminc alatt csak a kínaiak, a négerek és a csőcselék tagjai szülnek.” Viszont amikor harmincas éveikben járó nők állnak ki amellett, hogy nem lesznek anyák, ott már valami fura. Ott valami bibi van. Merthogy a természet rendje az, hogy az emberben működik a...
Read more
Évek óta az egyik legtöbbször felém érkező kérdés: honnan van ennyi energiád? A válaszom az, hogy egyrészt bizonyára születésemkor kaptam egy jó adaggal, másrészt vigyázok rá, hogy ne pazaroljam, illetve keresem azokat a helyzeteket, helyeket, cselekvéseket, amelyekből érzem, hogy erőt nyerek. Úgy a lelki wellnesseimen, mint az előadásaimon tele kell lennem erővel. Csakis így tudok adni. A mozgás és a természettel való kapcsolat alapvető energiaforrás. Létszükséglet. Akik ezt kihagyják, azokban vagy csak szivárog az élet, vagy egymástól szívják el az energiát. (Szerintem többek között épp ezért olyan népszerűek a vámpíros filmek, könyvek, mert maga az „energiavámpírkodás” is ilyen elterjedt.) Hétfő az otthoni komputeres napom (aznap ülök legtöbbet a gép előtt) és aznap van a kocogós vagy a bringás napom is, mindkettő íjászkodással egybekötve. (Az utcánk vége egy völgybe torkolli...
Read more
Egészen addig nem leszünk felelős felnőttek, amíg kívülről és mástól várjuk a változást. Soma üzenete. Szabadság, egyenlőség, testvériség: ezek voltak az 1848–49-es forradalom, szabadságharc jelszavai. Hogy abban a történelmi időben ez mi mindent jelentett, tudhatjuk, tanultuk. De mi mindent üzenhet ez a ma átlagemberének, aki éli az életét, dolgozik, szeret, örül, fáj, küzd, gondolkodik, érez?  Mit jelenthet az, hogy egyenlőség? Közel száz családállítást megélve, akaratlanul is megtapasztalhattam, mennyire szorosan össze vagyunk egymással kötve, és mennyire hatunk egymásra. Nyilván legerősebben a család, de ugyanígy a nemzet, lakó- és munkahelyi közösségek, sőt tágabb értelemben maga az emberiség. Sokféle szempontból különböztethetjük meg egymást, például nemi, egzisztenciális, korbeli, faji, kulturáltságbeli szempontból, viszont lélek szempontjából mindenki egy. Egy ...
Read more
Mindaddig, amíg haragszunk szüleinkre, amíg nem tudunk megbocsátani nekik, saját boldogulásunkat hátráltatjuk. Soma heti üzenete. Ez az egyik legtöbbször hallott, standard mondat a lelki wellnesseimen. A négy alapprobléma egyike, amivel tapasztalatom szerint az emberek küzdenek, sorrendiség nélkül, a következő:  1. harag a szülőkre; 2. önbizalomhiány, ami gyakran összefügg az előzővel;  3. van párom;  4. nincs párom Többnyire 30-as, 40-es felnőtt nők járnak hozzám, és látom, ahogy szenvednek attól, hogy még mindig fáj nekik, hogy a szüleik nem úgy szerették őket, ahogy szerintük kellett volna. Fájdalmas, önlehúzó hévvel részletezik, hogy a szüleik milyen hibákat követtek el, és mit hogyan kellett volna tenniük. Na, erre mondják azt, hogy a nyúl viszi a puskát. Mintha a gyereknek lenne a dolga, hogy megmondja a szülőknek, hogy mit hogyan kellett volna a múltban tennie. ...
Read more
Van, hogy úgy jönnek össze a dolgok, ha nagyon akarjuk, máskor meg a görcsös akarás miatt bukunk el. Hogy is van ez? A napokban kommenteltem egy igen érdekes hírt, miszerint a DNS szavakkal programozható. Több ismerősömmel folytattam azóta ebben a témában eszmecserét, és szinte mindegyiküknél azt tapasztaltam, hogy mintha elkerülte volna a figyelmüket a kommentemben levő következő idézet: „A spirituális és ezoterikus mesterek már évezredekkel ezelőtt tudták azt, hogy az emberi test beszéddel: szóval és gondolattal programozható. Most tudományosan is megmagyarázták és bebizonyították ezt a dolgot. Természetesen a megfelelő frekvenciát kell alkalmazni. Éppen ezért nem mindenki sikeres, és nem tud ugyanolyan mértékű sikereket elérni minden egyes alkalommal” – írja a cikk, vagyis az illetőnek a megfelelő rezgésen, spirituális fejlettségi szinten kell lennie. „Az embernek dolgo...
Read more
A világ önállósodik, miközben a kormányoknak ez nem áll érdekükben. Soma szerint ettől még a folyamat megállíthatatlan – és nem árt már az iskolában beindítani. Amerre csak járok, egyre több helyen látom, hogy a világ jobbításában a civilek egyre nagyobb számban vesznek részt. Igen, ez már az individualizálódó, ébredező világ jelene, ahol nem kívülről várjuk azt, hogy megmondják nekünk, mit és hogyan tegyünk, hanem önállóan cselekszünk. És bár a többség még azokból áll, akik folyamatosan másra mutogatnak és kívülről várják a történéseket, egyre többen vannak, akik maguk veszik kezükbe a gyeplőt és csinálják. Október 13-án meghívott vendége lehettem az – elsősorban pedagógusoknak szervezett –  2. Országos Szakmai Konferenciának, melynek mottója volt: „Párbeszéd szívtől szívig – Empátiával a harmonikus világért”. (Ezúton is köszönet és hála a szervezőknek, Katona Erzsébetnek és ...
Read more
Schobert Norbert életmód-tanácsadó nemrég úgy nyilatkozott a Nők Lapja Cafén, hogy aki visszahízik, az nem normális. Soma nem egészen így gondolja. Jó ideje tapasztalom, hogy a világban levő dolgok tetemes része nem más, mint szubjektív valóság. Azaz amit az adott személy a saját szűrőjén, saját magán keresztül megtapasztal. Ismerjük a jelenséget: ugyanazon dolog egészen más reakciókat vált ki az egyik embernél, mint a másiknál. Nem a tényekről beszélek, mint például a levegő  összetétele, a Föld forgásának az iránya, vagy az autógumi előállításának menete, hanem arról, hogy a körülöttünk lévő vagy velünk történő dolgokat milyen módon éljük meg. Szondi Lipót (nagynevű magyar idegorvos, pszichiáter, nevéhez kötődik a pszichológiában ma is használatos Szondi-teszt) azt mondta: szerinte valójában senki sem normális. Szerintem ezzel a mondatával ő arra gondolt, hogy így vagy úg...
Read more
Gyakran találkozunk fröcsögő gyűlölettel az utcán, a munkahelyünkön, és főként az interneten. Aki fékezhetetlen dühvel nyilvánul meg, leginkább magára haragszik. Soma üzenete. Nemrégiben röviden ajánlottam nektek egy igen érdekes, méltán világhírű könyvet, dr. D. R. Hawkins: Erő kontra erő címmel. Az orvos-kineziológus többek között arról ír, hogy MINDEN energia, aminek megvan a saját rezgése, ami egyébként könnyen tesztelhető, és ez különféle szinteken nyilvánul meg. 1000 a mérhető legmagasabb rezgés, 200 alatt minden negatív, fölötte pozitív. Most a gyűlölet mechanizmusáról írnék kicsit részletesebben, csak hogy jobban megértsék az emberek, mi az, amit kiengednek magukból.  A tudat térképét többféle szempontból láthatjuk. Hawkins szerint a gyűlölködő istenszemlélethez gonosz életszemlélet párosul. Ez a bűntudat szintje, jellemző érzése a vádlás (mindig valaki más a hibás), ...
Read more
Ha szerelmesek vagyunk, a legrosszabb szex is eksztatikusnak tűnik, ám idővel rájövünk, nem is volt olyan jó az. Soma mesél. A napokban megjelenő Tiszta szex című könyvem egyik fejezete ez, de most pluszban néhány gondolat ebből a kimeríthetetlen témából, és egy olyan, amit csak most írok le. Ez pedig az idő átértékelő képessége. Ikrek havában leszek 46 éves, 17 éves korom óta élek nemi életet. Ha a pettinget is belevesszük, több mint 30 év igen igyekvő élet tapasztalatából most azt mondom: a szex egyáltalán nem jobb szerelemből, mint anélkül. De ezt igazából gyakorta csak utólagosan látjuk meg, hiszen amikor szerelmesek vagyunk, akkor nem vagyunk normálisak. Hormonháború van átlag másfél-két évig. Igaz, háromféle szerelem van, három szintjét különböztetik meg a bölcsek: érosz, a testé, philia, az érzelemé, és agape, a szellemé. Nyilván ezek összeadódása mindet fölerősíti....
Read more
Óriási szükség lenne rá, hogy a férfiak is elkezdjék kibontani, kimondani érzelmeiket. Az életük múlhat rajta. Soma Mamagésa üzenete. Nap mint nap kapom a visszajelzéseket a Tiszta szex című könyvemről, de tegnap végre két férfitől is kaptam reakciókat. Szerették, mondták, hogy jó, hogy nem döngöli a férfiakat a földbe, sőt együtt érző, de ami igazán tanulságos és érdekes volt számomra, látni azt, hogy mennyire igénylik a férfiak a lelkizést, az érzelmeik kibontását. Az egyik elmesélte, hogy a könyv végén levő elengedés gyakorlatok közül ő megcsinálta a mexikói, kifejezetten nőknek való gyakorlatot. Belső elhívása volt rá, kicsit átalakította a saját szája ízére, és rászánt egy fél napot arra, hogy elengedje az összes volt kedvesét. Mondta, hogy nagyon sok erős érzelem jött föl benne, még a könnye is kicsordult. Azt mondta, ez tisztító és felszabadító volt, még soha nem csiná...
Read more
A libidó szublimálásáról akkor beszélünk, amikor a szexuális energiát más tevékenységben éljük ki. Hogy hogyan? Arról Soma mesél. Weöres Sándor a következőket írja az Út a teljesség felé c. könyvében vágyak idomításáról: "Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni épp oly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod  őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga." Nem mást üzen mindezzel Weöres Sándor, mint hogy alakítsuk át ezt az energiát. Ezt hívja úgy a pszichológia, hogy a libidó szublimálása. A (szexuális) libidó szublimálásáról akkor beszélünk, amikor ezt az energiát más tevékenységbe...
Read more
Letargia, feszültség, depresszió: Soma Mamagésa szótárában úgy hihetnénk, ismeretlen kifejezések ezek, de most őt is beszippantották a súlyos érzések. Többnyire megszokhatták az olvasóim, hogy alapvetően pozitív, életigenlő dolgokról írok. Most sem teszem ezt másként, viszont úgy érzem, muszáj beszélnem/írnom azokról a feszültségekről, amiket az elmúlt napokban, hetekben folyamatosan tapasztalok a környezetemben. Két napja ezt a kérdést tette föl nekem e-mailben az egyik kedves ismerősöm: „Az elmúlt hetekben minden területen nehezítő energiákat érzek nap mint nap. Olyan, mintha egyre jobban kellene küzdeni, mi a véleményed erről? Te nem érzed hasonlóan?” Múlt hétfőn olyan letargiára és feszültségre ébredtem, ami három napra teljesen beszippantott, és nem is tudtam hova tenni, mert a jelenlegi élethelyzetem ezt racionálisan egyáltalán nem indokolta. Ebben a három napban teljes...
Read more
2012. december 21-én meghatározó dolog történik a világgal – a maja naptár szerint. Na de mit mond Soma? Az elmúlt egy-két évben egyre sűrűbben és egyre több irányból bombáznak minket a maja naptár jóslatával, miszerint 2012. december 21-én valaminek vége lesz, valami új jön, ami az egész Földre nézve meghatározó változást hoz. Egyesek világvégétől, apokalipszistől tartanak, mások pedig örülnek annak, hogy ebből az anyagba süppedt állapotból egy szellemibb élet fele tarthat az emberiség, vagyis egy globális „paradigmaváltás” előtt állunk (én is így gondolom). De vannak olyanok is, akik totálisan szkeptikusak: nem hisznek az egészben. Azt mondják: 2000-ben sem történt semmi, pedig akkor is sokan készültek valami látványos történésre.  Mindenesetre már most érezhetően sok hozadéka lett és van a maja kalendárium jóslatának. Az amerikaiak még nagyobb hévvel vetették bele magukat ...
Read more
Soma Mamagésa megmondja a magáét: a felelősség alól nincs kibúvás! Se neked, se nekem! Egészen filmjelenetszerű volt, amit ma az egyik kisebb település önkormányzatán lenyomtam. Bemegyek a földszinten levő okmányirodába, ahol belépésemkor azonnal megcsapott a hőség. Automatikusan az ablak felé fordultam, és konstatáltam, hogy tárva-nyitva, mégis hőguta van. Öt közalkalmazott ült a pultok túloldalán, mondom nekik: – Asszonyok, itt nagyon meleg van, mért nem veszik le a fűtést? – Érezzük, nekünk is nagyon melegünk van. De nem lehet levenni, azért van nyitva. – Egész télen, és szinte egész nap? – Különben meggyulladnánk. – Na de mért nem hívnak akkor egy szerelőt? – Az pénzbe kerül. – Hát még az mennyibe, hogy hónapokon át fűtik az eget?! (Ekkor éreztem egy kisebb mentális bicskanyílást a zsebemben.) Arra nem gondolnak, hogy ez micsoda pazarlás? Kinn a fenekünk a gaty...
Read more
Év vége felé megszáll minket a Szentlélek és adni akarunk. De hogyan hozzon valóban jót, amit a nehezebb sorsúaknak szánunk? Többször foglalkoztam már az „adva kapsz” témával. Az írásokra többen azzal reagáltak: nem is igaz, hogy mennél többet ad az ember, annál többet kap, annál gazdagabbá válik. Igen ám, mert nem mindegy, hogy hogyan adunk!  Egyrészt nagyon fontos a motiváció, miért adunk, milyen okból? Szánalomból, egóból (hogy saját magunkat fényezzük vele), elvárásokkal avagy önzetlenül? És vajon valóban segítünk-e annak, akinek a számára adakozunk? (Erről eszembe jutott két olyan anya ismerősöm, aki már annyit ad a gyerekének, hogy lehúzza, önállótlanná teszi őket.) Van, aki azért ad, hogy kipipálhassa vele, hogy „adtam”, van, aki pedig úgy ad, hogy magokat vet el vele, melyeknek bízik a szárba szökkenésében.  Meséltem már a Mozdulj! Közhasznú Egyesületről, ők azót...
Read more
Az emberek végtelenül ki vannak éhezve a szellemi-lelki információkra, még akkor is, ha rácsok mögött élnek. Soma mesél. Február 23-án csütörtökön a Maglódi úti börtönben, azaz a „Gyűjtőben” volt az előadásom, amit közel száz olyan fegyencnek tartottam, akik több, mint öt évet kaptak. Heteken át készültem rá, és újra és újra az a kérdés merült föl bennem, mit adhatok én másfél óra alatt ezeknek az embereknek, ami segít rajtuk? Ami megtörtént, megtörtént, itt, bezárva nyilván mindenkinek van ideje végiggondolni az okokat: mi miért lett, és hogyan lehetett volna/kellett volna másként. Szerettem volna valamit adni nekik a továbblépéshez, megértéshez. Végül is azt mondta a belső vezetőm – csakis ő a főnököm, a „Kis Hang”, vagy más néven intuíció –, hogy legyen ez a címe: Mindannyian össze vagyunk egymással kötve. Eldöntöttem, hogy többek között a hellingeri családi energetikáról f...
Read more
Rengeteg nő azért nem képes újra teherbe esni, mert lelki síkon nem tudja feldolgozni korábbi abortuszát. Segítség azonban van. Soma mesél. Az elmúlt napokban ismételten több családállításon vettem részt; már több mint százat láttam, éltem meg, ahol többször kijött az adott probléma forrásaként az elvetetett gyermek. Ezek közül most kettőt mesélek el tanulságképpen. Az első történet egy 43 éves nő, fizikailag teljesen egészséges, azaz minden nőgyógyászati vizsgálat alapján az anyaságra alkalmas nő esete volt. A párja szintén egészséges felnőtt, a vizsgálatok szerint apaságra ép, egészséges spermákkal. A nőnél az derült ki az állítás során, hogy tizenéve volt egy abortusza, amit a nőgyógyásza szerint az akkori méhszájsebe miatt (ami aztán teljesen gyógyult lett) meg kellett csinálni. A családállításon derült fény arra, hogy tudat alatt ebben a nőben mind a mai napig hatalmas bű...
Read more
Az egyenjogúság trendjétől a férfiak megszeppentek, az eddig elnyomott nők pedig erőteljesen mutatják meg kiéhezettségüket a minőségi szexre, tudásra, tanulásra, önmegvalósításra és a szabadság megélésére. Idén is Zánkán, az egykori úttörőváros hatalmas területén tartom a nyári önismereti és belsőerő-fejlesztő táboraimat. A napokban éppen az esti kocogásomból tartottam hazafelé, amikor egy padon ülő lánycsapat igen érdekes beszélgetésére lettem figyelmes, így hát belassítottam. (Nem szép dolog másokat kihallgatni, de nyilvános helyen beszéltek kifejezetten hangosan.) A hangerő a düh átélésétől is fokozódott. – Láttad ott azt a kék pólós pávát? Látszott rajta, hogy be van halva magától. – Ja, feszített alaposan. – És hogy vizslatta, hogy  hogyan reagálnak rá a csajok. – Hát reagáltak is rendesen... – Az a lila sortos csaj szinte egyből rápattant. – Mint a kutyám  a napi...
Read more
Belemenni egy olyan élethelyzetbe, ami kívül van a komfortzónánkon, ami kényelmetlen, amelyben túl kell lépni önmagunkon: sokaknak ez lehetetlennek tűnik. De meddig? Nemrégen értek véget az idei önismereti táboraim, ahol már 3 éve a házi feladatok között mindig az egyik alapfeladat az énhatár-feszegetés. (Természetesen sok más izgalmas, önismeretet segítő házi feladata is van.) Ennek az a lényege, hogy találjunk ki és menjünk bele egy olyan élethelyzetbe, ami kívül van a komfortzónánkon, ami kényelmetlen, olyan helyzet, ahol le kell győzni, túl kell lépni magunkat. Természetesen nem lehet sem ön-, sem közveszélyes, sem antiszociális, semmilyen embertársunkat nem hozhatjuk vele kényelmetlen, kellemetlen helyzetbe. És mért fontos, hogy a saját énhatárainkat feszegessük, tágítsuk? Azért, hogy mennél szabadabb, nyitottabb, önazonosabb emberré váljunk. Az egyik ismert pszichológus...
Read more
Swingerklub? Diplomáciai fogadás? Hajléktalanszálló? Milyen az a közeg, ahova soha nem mennél el? Soma metálkoncerten járt. Nemrég írtam arról, mennyire fontos a személyiségfejlődésünkhöz a rendszeres énhatár-feszegetés.  Ha egy számunkra teljesen szokatlan, idegen közegbe megyünk, az is az. El szeretném mesélni, mennyire jó az ilyenben benne lenni, milyen isteni estém volt. Három öcsémből kettő is rockzenész (mellette mindkettő kiváló szakács), ők hívtak el több zenekaruk közül az egyiknek a koncertjére, a Slipknot Tribütre. Klasszikus rockklubfeeling, mindenütt a metál bömböl (több helyszínen), uralkodó szín a fekete, bőr-, illetve mindenféle fémtüske kiegészítővel. Még tizenéveim első felében utaztam egy rövid ideig kemény rockban (ezen majdnem minden kamasz keresztülmegy), úgyhogy ismerős az életérzés: alapvetően egy szocializált lázadás, szar és hazug a világ, a társadalo...
Read more
A jóból többet, a rosszból kevesebbet – ha azt akarod, hogy megmaradjon a kapcsolatod! Ez a kiegyenlítődés törvénye, amiről egyre inkább megbizonyosodom: bizony, igaza volt Bert Hellingernek (a családállítás megalapítójának), amikor ezt a törvényszerűséget meglátta. Ráadásul folyamatosan tapasztalom, hogy ez nem csak a párkapcsolatokra igaz. Egy kapcsolat hosszú távon akkor perspektivikus, ha emeljük, segítjük egymást az utunkon, nem pedig lehúzzuk. (Azért írtam, hogy hosszú távon, mert van olyan, hogy ahhoz, hogy bölcsebbek legyünk, és tovább tudjunk lépni, meg kell tapasztalni azt is, amikor lehúznak, kihasználnak. Hogy kinek hányszor kell ezt megtapasztalnia, egyéni.) Ez azt jelenti, ha jót kapok a másiktól, egy kicsivel többet adok vissza. Ő korábban ébredt, mire lementem a konyhába, már a kedvenc teámmal várt, még a mézet is elkavarta benne. Ezután én megcsinálom neki a reg...
Read more
Nagyvárosainkban egyre több az igazán szép közösségi kezdeményezés. Annyi a rossz hír, hogy szívmelengető ilyenkor az emberi jósággal is találkozni. Szeretek néha eljátszani a különféle elektronikus térképprogramokkal, keresve különféle városokat, falvakat, utcákat, és közben elképzelem, valójában szellemileg is így tudunk közelről vagy távolról nézni valamit, belemenve dolgokba, vagy kívülről-felülről rálátva. Ilyenkor eszembe jut az is, hogy ahogy az én kis mikroközegemben, az otthonomban törekszem arra, hogy meleg, barátságos legyen a hely, ahol élek, éppúgy fontos, hogy a tágabb (makro-) környezet is otthonos, lakályos legyen. Többek között ez is kell ahhoz, hogy az ember azt érezze: otthon van a világban. Nyilván ezért vannak a városképért felelős emberek, illetve valamennyire mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a saját szintünkön tegyünk érte, de legalábbis óvju...
Read more
Mi lenne, ha kiszállnánk jelenlegi életünkből, ha nem lenne adóazonosítónk, bankszámlánk, és a bürokrácia útvesztőjében sem kellene többet tévelyegni? Soma már tudja a választ. Mi indít arra egy 66 éves idős nőt, négy gyermek anyját és kilenc unoka nagyanyját, hogy kipróbálja a börtönt ahelyett, hogy csendesen üldögélne a hintaszékében, vagy utazgatna a nagyvilágban? „Az egész 1993-ban kezdődött. Mindenem megvolt – nagy család, tiszteletre méltó hivatás, siker, anyagi kényelem, jó egészség. Röviden összefoglalva, boldog voltam. De legbelül mélyen egy kicsi hang segítséget kért. Folyamatosan emlékeztetett: Mindened megvan, amiről álmodtál, de az életednek nincs értelme. Végül megértettem, hogy a lelkem kéri, engedjem ki a börtönből. Úgy döntöttem, hogy hallgatok rá, és az életem teljesen szétesett.” Így kezdődik egy kanadai orvosnő, Madame Ghi beszámolója arról a különleges...
Read more
Vajon ha rossz történik, az jellemző ránk? Van hozzá közünk? Ha meg tudjuk teremteni, el is tudjuk kerülni? Igen érdekes történéssel keresett meg a napokban egy kedves barátnőm. Döglött patkányt raktak a kerítésükre, másnap pedig a férje látni vélt a házuk előtt lelassítani egy minden oldalról besötétített nagy autót, amiből mintha kamerázták volna őket. Persze ilyenkor az ember végiggondolja, van-e haragosa, kinek ártott. Na már most én jó néhány éve ismerem őket, igen szelíd, spirituális beállítottságú emberek. A barátnőm elmondta, hogy nincs adósuk, ellenségük, nem politizálnak, másokra rosszat nem mondanak – elfogadó, szeretetteli emberek. El sem tudják képzelni, ez mi lehet. No jó – mondtam nekik –, akkor közelítsük meg más oldalról ezt a dolgot! Miért vonzottad be? Hol van benned az a minta, ami ugyanezt az érzést okozta egykor, amit most ez az esemény kiváltott? ...
Read more
Az önzést általában negatív késztetésnek tartjuk, pedig nagyon is van helye az életünkben – csak okosan kell használni. Nagyszerű élményben volt részem: Dead Can Dance koncerten voltam. Több mint tizenöt éve kattantam rá erre a mágikus-gyönyörűséges zenét játszó csapatra, most először hallottam őket élőben. Tele volt az Aréna, azt is mondhatom, erre a két órára templommá változott. Felemelő volt megérezni, az emberek mennyire ki vannak éhezve a zenén keresztül is a lelki táplálékra. A másfél órás koncert úgy elszaladt, hogy azt érezte az ember, épp csak egy kis ízelítőt kapott abból, amire szüksége van, épphogy csak megmerítkezett benne. Elementáris visszataps volt, muszáj volt még kapni belőlük. Két számmal jöttek vissza. Újabb visszataps, már-már tomboló erejű. (Azta, ilyenkor lehet megérezni a tömeg erejét!) Megható a szembesülés ezzel az elsöprő erejű igénnyel, amit a közönség...
Read more
Amikor valaki távozik, úgy érezhetjük, nem fogjuk kibírni a fájdalmat. Ám egy idő után muszáj enyhülnie ennek az érzésnek, hiszen a mi életünk továbbra is ajándék a sorstól. Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.” (Ószövetség – Prédikátor könyve (részlet) És megvan az ideje a gyásznak is. Mégpedig közvetlenül a halál után. A pszichológia és a népi hagyomány ebben nagyrészt megegyezik: az intenzív gyászidőszak (különféle szakaszokkal) körülbelül egy év. Az egy év elteltével az emberek levették a fekete ruhát, eljött az elengedés ideje. Ha valaki éveken át nem tud kijönni a gyászból, érdemes szakembertől segítséget kérnie, hiszen akkor ...
Read more
Somától gyakran kérdezik, honnan van ennyi energiája. Most nekünk is elmondja. Egyre világosabbá válik a világban, hogy minden az energiától függ. Itt az energia szó egy kitágított vonatkozásban értelmezendő, nem pedig a régi, fizikai definíció szerint. Merthogy kiderült mára, hogy MINDEN energia. A szín, a szag, egy eszme, gondolat, érzés, idea, dal, de épp így van energiaszintje egy embernek, templomnak, szobának, térnek, tevékenységnek... Egyesek egyenesen ki is mondják: jelenleg minden az energiáért folyó harcról szól. (A kőolaj utolsó cseppjeiért ölik egymást az emberek, és úgy az egyéni kapcsolatokban, mint a hatalmi drámákban szintén az energiáért küzdenek azok, akik úgy gondolják, hogy ezen a hagyományos módon a legoptimálisabb energiához jutni.) Nap mint nap átéljük, hogy ha jobb passzban vagyunk, úgymond energikusabbak vagyunk, akkor jobban működnek a dolgaink, mí...
Read more
Sokan adnánk így, karácsony táján. De vajon minden segítség jó segítség? Hogyan adhatunk úgy, hogy az valóban ajándék legyen? Ismert a mondás: „adva kapsz”. Olyannyira, hogy most már az üzleti életben is rájöttek, hogy akkor virágzik egy cég, ha nem csak kapni, hanem adni is tudnak. Pár éve voltam egy „pénzmágnes”-konferencián, ahol különféle gondolkodók, főképp spirituális beállítottságú, sikeres emberek arról tartottak előadást, hogyan lehet pénzt csinálni, „bevonzani”. Szinte mind bevették mondókájukba az adakozás jelentőségét. Igen ám, csakhogy itt jön a kanyar! Merthogy állítólag (ismét spirituális vonalból szerzett információk) ha számításból, elvárásból adunk, akkor az nem számít „igazi” adásnak, vagyis nem fog működni az „adva kapsz” elmélete. Van olyan elképzelés is, miszerint többszörösen kapjuk vissza azt, amit (bármely irányba és bármely szinten), de a jótettek csa...
Read more
Azt szoktam mondani: az emberi gazdagság egyik fokmérője, hogy hány igaz barátunk van. Elképesztő támogató és felszabadító erő rejlik a barátságban. Az igazi barát mellett lehullhatnak a hétköznapi élettel együtt járó álarcok, amikor tartani kell magunkat, sokszor leplezni kell a valós érzelmeket, gondolatokat, nem csupán megfelelni vágyásból; gyakran  tapintatból. Az igaz barát mellett viszont 100 százalékosan önmaga lehet az ember. Innen a mondás: „Barát az, aki ismer, és mégis szeret." Na, ja. A szeretet feltétel nélküli.  Szoktam mondani, hogy „láthatatlan szálakon" mindenkivel össze vagyunk kötve (ha nem hiszed, próbáld ki a családállítást), de a baráttal fénylő szálon. A barátnak a puszta léte segít. (És nem úgy, mint egykor a jó úttörő, aki akkor is átkísérte a vak nénit a zebrán, ha nem is arra ment volna.) A barát megérzi, hogy mikor és hogyan van szükség a jelenlétére....
Read more
Mi van akkor, ha már fordult a kocka? Ha már eljött az a pillanat, hogy mi, nők még inkább képesek vagyunk érzelmek nélkül szexelni, és a fiúkat kielégítő eszköznek használjuk? Tegnap fejeztem be Thilo Mischke: 80 numera a föld körül  című könyvét. Egy 29 éves német srác sztorija. Hét év után szakított vele a barátnője, és annyira belebetegedett, hogy a barátai kitalálták, menjen el egy világ körüli útra azzal a feltétellel, hogy ha lefekszik a néhány hét alatt nyolcvan nővel, akkor állják neki a számlát. Roppant jól ír a srác (köszönet a fordítónak is), könnyed, stílusos, laza, de közben érzékeny, őszinte, nagyon emberi. Kicsit bemutatja a világvárosokat, izgalmas helyeket, és nem annyira a turistás oldalról, hanem egyéni látásmódján keresztül (megkedveltem őt olvasás közben). Izgalmas belekukkantani abba, hogyan gondolkodik nőkről, kalandokról, testiségről egy férfi – kicsit...
Read more
Nem reprezentatív felmérésünk szerint húsz nőből kettőt-hármat szexuálisan zaklattak élete során és körülbelül ugyanennyit ma teljességgel kielégítenek. Soma azt mondja, a számok beszédesek Szinte minden csoportomtól megkérdezem a következő két dolgot: 1.    Van-e a csoportban megerőszakolt, (abuzált), szexuálisan molesztált, azaz zaklatást átélt nő? 2.    Ki az, aki őszintén kijelentheti: annyi szexet kap a párjától, amennyire vágyik és az minőségi is? A döbbenetes az, hogy a két szám körülbelül megegyezik; valamivel több a gyönyörben részesült nők száma, mint azoké, akiket szexuálisan zaklattak. A közel húszfős csoportokból átlagosan 1-3 az erőszakolt nő, és 2-4 a totálisan kielégített. A viszonylagos jó hír, hogy három év alatt  (a harmincegynehányból) volt már három olyan csoportom, ahol senkivel nem történt erőszakolás, viszont még egy olyan csoport sem volt, ...
Read more
Az allergia oka nem a parlagfű, hanem valami a múltunkban, amivel képtelenek vagyunk szembenézni. Jó ideje azt látom, hogy ez a gyógynövény, a parlagfű az élet egyik nagy ellenségeként jelent meg a köztudatban. Pedig az ellenség valójában a tudatlanság. Az, hogy káros gyomnövénynek tartják, a kisebbik hiba. A nagyobbik az, hogy azt gondolják sokan: ha kiirtják az összes parlagfüvet, megszűnik az allergia. De hiszen annak az oka belül van, nem kívül! Ha mind kiirtják, akkor másikat választ az ember és jöhet a csalán, a bodza, vagy bármi más. A parlagfű latin neve ambrosia artemisifolia, a hármas levelű parlagfűé pedig ambrosia trifida. A régi gyógynövényes könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert a levele és a virága nagyon sok vitamint tartalmaz, de még a pollenje is – ezért szeretik legelni az állatok. A múlt századelőn az előkelő szalonokban a...
Read more
Egyre több ember keresi a helyét a világban, egyre többen érzik, hogy valami baj van ezzel a világgal, legalábbis valami hiányzik, amit már nem lehet megvásárolni abban az embertelen mennyiségű üzletben, amik közé beszorultunk. Egyre több a pszichés beteg, az allergiás, depressziós… akit nagy valószínűséggel nem a gyógyszerek fognak meggyógyítani. Akik mernek még gondolkodni és valamennyire látni (nem csak nézni), azok tele vannak kérdésekkel, meddig tart még ez? Ez az anyagba szakadtság, pénz, hatalom és vágyhajhászás… Vakság, alvás, tévé előtt bambulás. Egyre többen érzik, hogy kezdünk eljutni egy korszak végére, és hogy jönnie kell valami újnak. A napokban ezt írta az egyik kolléganőm: „Az a szerencse, hogy mindemellett pontosan tudjuk, hogy a valódi, fontos dolgok nem ezen a síkon zajlanak, és tudatosan, értékelve és hálával adunk teret annak a másiknak is – ha bizonyos ...
Read more
Egyre több ember keresi a helyét a világban, egyre többen érzik, hogy valami baj van ezzel a világgal, legalábbis valami hiányzik, amit már nem lehet megvásárolni abban az embertelen mennyiségű üzletben, amik közé beszorultunk. Egyre több a pszichés beteg, az allergiás, depressziós… akit nagy valószínűséggel nem a gyógyszerek fognak meggyógyítani. Akik mernek még gondolkodni és valamennyire látni (nem csak nézni), azok tele vannak kérdésekkel, meddig tart még ez? Ez az anyagba szakadtság, pénz, hatalom és vágyhajhászás… Vakság, alvás, tévé előtt bambulás. Egyre többen érzik, hogy kezdünk eljutni egy korszak végére, és hogy jönnie kell valami újnak. A napokban ezt írta az egyik kolléganőm: „Az a szerencse, hogy mindemellett pontosan tudjuk, hogy a valódi, fontos dolgok nem ezen a síkon zajlanak, és tudatosan, értékelve és hálával adunk teret annak a másiknak is – ha bizonyos ...
Read more
Minden idők legizgalmasabb kérdése, hogy sorsunk irányít-e, vagy létezik szabad akarat. Soma most megválaszolja a kérdést. Ha bemennénk egy könyvtárba, ahol egy jól képzett könyvtáros ül, és megkérdeznénk, mit ajánl „sors vagy szabad akarat” témájában, azonnal visszakérdezne: milyen szempontból kíváncsi rá? Filozófiai, teológiai, szépirodalmi, pszichológiai, szellemtudományi vagy valamely természettudományi megközelítésben? Tudni azt, hogy hol van az életünkben az a sorsszerűség, amit el kell fogadnunk, mert nem lehet rajta változtatni, és hol van az, ami a mi döntésünk, szabad akaratunk függvénye – szerintem egy olyan kérdés, amiben életünk végéig tanulunk. Én magam is hosszú évek óta gondolkodom ezen a témán, és tegnap – amikor az önbizalomról írtam egy cikket – láttam meg azt, hogy a velünk született, hozott forrásenergia mennyisége sorsszerű. Ezt dobta a gép, ezzel születtünk,...
Read more
Képzeld el, hogy a világ legnagyobb jelmezraktárában vagy, ahol bárminek beöltözhetsz. Vajon mi esne a legjobban? Választásod sokat elárul rólad. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a maszkos alakoskodás azonban egészen az antik, görög, római és germán pogány szokásokig nyúlik vissza. De vajon mire volt jó a farsang, mélyebb szinten mi volt a célunk vele, miért alakult ki? A farsang a tavaszvárás ősi ünnepe, melyben a rémisztő maszkok, a zajkeltés és hangoskodás a tél elijesztésére, elűzésére szolgáltak. Milyen szimbolikus! A tél a sötét, fénytelen hónapok időszaka és éppúgy, ahogyan a természetben, úgy bennünk is jelen van a sötétség, vagy ahogy a jungi pszichológia hívja: „árnyék-én”. De mi is ez valójában? A persona latin szó, és személyiséget, azaz maszkot jelent. Bizony, a személyiségünk, pontosabban személyiségeink – amiből minden egészsége...
Read more
Aki nem ad, nem is kap. Mennél többet ad az ember, annál gazdagabb élete van. Sokszor megtapasztaltam már ezt a csodálatos érzést, amikor már nem is igazán tudtam megállapítani, hogy adok vagy kapok, mert a kettő eggyé vált. Na ja, persze, a szeretkezésben egyértelmű. De ugyanezt érzem a csoportterápiás foglalkozásaimon is, amikor másoknak vezetem a meditációt vagy transzlégzést, közben én magam is katarzisokon megyek keresztül. Az ő jelenlétük kell ahhoz, hogy ezeket az élményeket megéljem és kaphassak.  Beugrott az a csoportterápiás elem, amikor a testhőmérsékletű medencében két kört formálunk. A belsőbe állnak azok a nőtársaink, akik adott testrészeiket túl sokat bántották, ócsárolták, a külső körbe (ami mozog, mindig lép egyet jobbra) pedig azok, akik ezt a testrészt megsimogatják, odateszik a kezüket. (A leggyakoribb egyébként, hogy a hasukat nem szeretik a nők.) A belső...
Read more
Egyre több helyen – elsősorban Amerikában – a házasulandó felek szűzen lépnek a kapcsolatba. Soma szerint megbánhatják. El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés, sőt egyenesen megfutamodás. A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.)  Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más m...
Read more
Kamaszkorában lyukat fúrt az asztalosmestere ajtajára, úgy leste el a szakmai fortélyokat Rostás Árpád műbútorasztalos. Szorgalom nélkül hiába kapunk tehetséget. Meseszerű, erőt adó Rostás Árpád felemelkedése. Egyfajta „rút kiskacsa”-sztori, amit jó néhány olyan embernél láthattunk, akiken gyermekkorukban nagy nyomás volt, akiknek nehéz indíttatás adatott. Az ilyesmi olykor igen kedvezően hat a kreativitás kibontására, megélésére. Rostás Árpádnak hajtóerő lett az, hogy az anyukája ott hagyta a kórházban és nevelőotthonban nőtt fel. Még hálás is érte, ő maga is úgy gondolja, hogy nem jutott volna el idáig, ha nem így indul az élete. Születetten bölcs ember, nem arra tékozolta az idejét és energiáit, hogy a megváltoztathatatlanon (hú, de hosszú szó…) siránkozzon még felnőtt korában is, hanem arra, hogy tanuljon, fejlődjön. És tette ezt intézetis roma srácként, példaértékű módon.  ...
Read more
"Öregszem és kövér vagyok." Ezt akár én is mondhatnám, de nem én mondom, mivel én elfogadtam magam, és nincs bajom se a korommal, se a külsőmmel. Ez az a mondat, amit elképesztően sokszor hallottam 30-40-es nőktől. Ez most onnan jutott eszembe, mert tegnapelőtt meglátogattam egy 65 éves barátnőmet, aki azt mondta, hogy a 30-40-es éveimben folyton azt mondogattam, hogy "Öregszem és kövér vagyok", és csak most látom, hogy milyen csinos és fiatal voltam. És hülye, hogy ezt nem láttam. EZ NAGYON TIPIKUS, úgyhogy lányok, asszonyok, most álljatok le az önbántással, mert idős asszony korotokban nagyon fogjátok bánni, ha kezdtek el időben hálásak lenni, és élni azzal, ami van. És igen, ez a kor folyamatosan money-pulál minket (óriási biznisz van a szépségiparban, az emberek nagytöbbsége pedig befolyásolható birka), de ne dőljetek be az örök fiatalság és a mű nők idealizálásának és...
Read more
A téli napforduló tökéletes alkalom arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, hogy felébredjünk, a fénybe lépjünk. Ősidők óta a legnagyobb ünnepeket a természet visszatérő változásai adták, mint a téli és nyári napforduló, illetve tavaszi és őszi napéjegyenlőségek. A december végi ünnep csupán a IV. század óta keresztény ünnep, Gyula pápa rendelte el, hogy ekkor ünnepeljük Jézus születését, ami több mint valószínű, hogy nem is ekkor volt. A pápa célja a pogánynak nevezett ünnep keresztény tartalommal való feltöltése volt. A karácsony szó a szláv korocsun szóból jön, aminek az egyik jelentése: lépő, átforduló (kara: sötét, csony: változik). A korocsun ünnepe a szlávoknál is – mint sok más népnél – a sötétség, a gonoszság elűzésére szolgált. A rómaiaknál a Szaturnusz (termőföld) újjászületését ünnepelték a szaturnália ünnepén, amikor is pihen a föld, pihen az ember, a lélek, és ez ...
Read more
Tizenéve tudatosan és elmélyülten foglalkozom kifejezetten a női lélekkel, a nők életével. Mára kételyek nélkül nyilvánvaló számomra, hogy sorsfeladatom (egyfajta ősnő archetípusként) nőtársaim segítése nőiségükben való kiteljesedésükben, abban, hogy megvalósítsák azt az új lehetőséget, amit a XXI. század elénk rakott: a szerepeiben integrált nő megélésének a lehetőségét. (Ha én nem lennék az, és ha nem hoztam volna föl magam a sérült kislányból a kiteljesedett és boldog felnőtt nő minőségébe, akkor ezt nyilván hitelesen nem is tehetném.) Több ezer nőnek válaszoltam, és segítettem az elmúlt éveim során, és így 50 évesen eljött az ideje, hogy ebben szintet lépjek, hatékonyabb legyek. Úgyhogy ősztől elindítom az ujegyensuly.hu site-ot, aminek az alcíme és lényege: „férfi és női szerepek, jobb agyfélteke, a lélek lúgosítása.” Hét éven át volt a Nők Lapja Cafe-n válaszadói rovatom, 2 éven...
Read more
Egyre több olyan visszajelzést kapok nőtársaimtól, hogy a 2 jellemző, fő probléma az, hogy hol vannak a férfiak, akik képesek, és akarnak elköteleződni, illetve, hogyha ez megvan, akkor mért nem jön a baba. Nagyon komoly, összetett kérdés, amire nyilván ilyen terjedelemben csak felszínesen lehet válaszolni, de most mégis indíttatást érzek arra, hogy szóljak néhány szót. Ezt a kérdést meg lehet válaszolni fizikai, érzelmi és szellemi szinten, amit az Új egyensúly könyvemben meg is tettem. Ami most mindezeken felül legerősebben dörömböl bennem, az az, hogy alapvetően úgy látom, hogy azért rettegnek (főként a férfiak) az elköteleződéstől és gyermekvállalástól, mert féltik a szabadságukat. Ahhoz, hogy növekedjen az elköteleződéshez és gyermekvállaláshoz való elhívódás (tehát nem külső nyomás), két alapvető dologra lenne szükség. 1. Az autonómia és elköteleződés egyensúlya. Ez azt ...
Read more
A pápa lemondása után a leendő római katolikus egyházfő személyéről a március 15-én kezdődő pápaválasztó konklávén döntenek majd a Vatikánban. A döntés rengeteg ember sorsát befolyásolja. Vagy csak úgy érezzük? Elindult a komoly hatalmi játszma XVI. Benedek pápa helyéért. Hogy magyar utódja lesz-e vagy színes bőrű, esetleg valaki más, hamarosan kiderül. És hogy ebben mi minden játszik majd közre, nos... annak a részleteit szerintem soha nem fogjuk megtudni. Mindenesetre az biztos, hogy még mindig nagyon sok olyan ember van a világban, aki a hitet kívülről keresi, és akinek kell valami kívülről, fölülről megmondó hatalom, amely meghatározza, hogyan KELL szeretni Istent, és egyáltalán: hogyan lehetünk ELÉG JÓK. És valóban: nagyon sok emberben még nincs saját morális gát, jelzőrendszer, és igénylik az útmutatást. Mint a kisgyerekek. Szükségük van a kapaszkodóra, talán épp azér...
Read more
A megváltozott férfi-női kapcsolati és szerepminták hatására mindkét nem keresi a helyét, az egymáshoz (és az önmagához) való viszonyulás új útjait, megoldásait, ami már most mérhetetlenül sok következménnyel, új jelenséggel bír. A 21. századi nő kiéhezett a tudásra, tanulásra, az önmegvalósítást nyújtó munkára, a szabadságra, és persze a minőségi szexre. Amerikában már született egy mondás is ránk: „a nők törnek föl, mint az olaj”. Eközben a férfiakban egyre több kétely, szorongás alakul ki a saját önértékelésükre, önmaguk megítélésére, a világban elfoglalt helyükre vonatkozóan. Egészen biztos, hogy mindennek köze van ahhoz a jelenséghez, amit már rengetegen elemeznek, miszerint Magyarországon például jelenleg öt férfiből csupán három éli meg a 65. évét.  Jó néhány éve alakult ennek megelőzése érdekében egy site (már-már mozgalom): „Mentsük meg a férfiakat!” Igen sok felületen ...
Read more
Ezt imádom a legjobban ebben a korban, amiben élünk, hogy elkezdett divat lenni (a szó legklasszabb értelmében) rálátni magunkra, befelé figyelni, és ehhez sorra kapjuk a sokféle segítséget (módszerek, technikák, energiák, könyvek... formájában). Rengeteg sárkány van, akinek fogalma sincs arról, hogy ő az. Természetesen nem csak egy nő lehet sárkány, ugyanúgy elsárkányosodhat egy férfi is, de véleményem szerint nekünk, nőknek, zsigerből nagyobb esélyünk van rá. Mindjárt elmondom, miért, csak előbb nézzük: mik az elsárkányosodás jelei, azaz mi jellemzi a sárkányt? A sárkány pontosan tudja, hogy a környezete minden tagjának mit és hogyan kellene csinálnia. Pontosan tudja, mit kéne az anyjának, párjának, gyermekének – persze ha van –, barátnőjének, kollégájának csinálnia, hogy jobb legyen az életük. És roppant bosszantó, hogy ők ezt nem látják (még erre se képesek...). Az el...
Read more
Többször írtam, mondtam már (nemcsak hiszem, de érzem és tapasztalom is), hogy a december 21-ei világvége valóban egy világnak a vége volt, bár nem úgy, ahogy sokan hitték. Az, hogy milliók rettegtek az armageddontól, az is csak azt a teljesen elanyagiasodott gondolkodást mutatta meg, ami az elmúlt korszakot jellemezte. Talán soha ennyire nem volt a világ elanyagiasodva, eltávolodva a szellemitől, mint az elmúlt időszakban. Ennek értünk el a legaljára december 21-én, és ezzel megnyílt előttünk valami új, ami már itt van, és aki nyitott erre, egyre jobban érezheti. Belépett egy ÚJ energia, ezzel együtt egy ÚJ TUDATOSSÁGRA való lehetőség. Megérkeztek azok az energiák, amelyek által kiszállhatunk a „masszából”, a kollektív fájdalomtestben való létből. Egy ideje már kapjuk a módszereket, technikákat, hogy pucoljuk, tisztítsuk magunkat, ami nagyon fontos, viszont belépett a térbe az ...
Read more
Néhány héttel ezelőtt az egyik írásom arról szólt, hogy Barack Obama véleményem szerint hibát követett el azzal, hogy visszavonta a kaliforniai főügyésznőnek szánt bókját. Értem én, hogy Amerikában ez már szexizmusnak számít, és ilyen alapon a nők is bókolhatnának a férfiaknak, de ha jólesik, hát tegyék. Ugyanis ha felülünk erre a hullámra (márpedig szinte mindenre felülünk, ami onnan jön), végképp elvesszük a férfiak kezdeményezőkedvét, amire már így is nagyon sok panaszt hallok nőtársaimtól. A napokban mesélte egy 28 éves diák barátom, hogy az iskolában, ahol tanul, kinyitotta egy lánynak az ajtót, előreengedve őt, mire ő közölte: „Ugye tudod, hogy Amerikában már ez is szexizmusnak számít?” A srác azt mesélte, úgy érezte magát, mint akit leforráztak. Egyre több férfi barátom számol be arról, hogy nem tudja, hogyan reagáljon adott helyzetekben. Sokszor nem tudják eldönteni, mikor...
Read more
Kaptunk egy e-mailt Kolozsvárról. Egy ottani édesanya azt írja, fia levelezni szeretne, de hagyományos módon. Ti küldtök még bárkinek is postai levelet vagy képeslapot? Nemrégiben egy régmúlt időkre emlékeztető levél érkezett a szerkesztőségbe: "Nagyobbik fiam VI. osztályos. Levelezni szeretne, klasszikus leveleket írna/küldene. PAPÍR boríték, ívpapír, bélyeg, posta - ezt értem klasszikus levelezés alatt. Magyarul, angolul és németül tanul. Az én időmben a "Világ Ifjúsága" című újságnak írtam meg a címem, és sokáig leveleztem. Ez is hozzájárult az írott angoltudásomhoz. Tudnak-e segíteni? Létezik-e még a "Világ Ifjúsága"?" Edit, Kolozsvár Tizenkét éves kis srác, és IGAZI levelet szeretne írni valakinek? Wao! A XXI. században Európában ez nem mindennapi, hiszen a mostani tizenéves (sőt, bátran mehetünk visszafele és előre is tíz évet) generáció már erősen számítógé...
Read more
Vannak, akik szerint a kultúra, a művészet nem igazi érték, hiszen csak „a szórakoztatást szolgálja”. Soma másként gondolja. A napokban egy vacsoraasztalnál valaki elmesélte, hogy igen megdöbbentő kijelentést hallott az egyik politikusunktól, miszerint: „a művészet nem termel értéket, csak élvezet”. (Teljesen mindegy, hogy ki mondta, mivel nem politizálok, elfelejtettem a nevet is, nem ez a lényeg, hanem maga a gondolat, amit ráadásul nem elsőként hallok.) Tehát eszerint a felfogás szerint csak az az érték, ami kézzel fogható, használható, ami praktikus, egész pontosan: anyagi szinten funkcionális. Egy dallal, egy festménnyel (nem beszélve egy performenszről, installációról vagy flash mobról) praktikusan nem tud mit kezdeni az ember. Tulajdonképpen nincs kézzel fogható haszna. (Leszámítva persze, amikor abból pénz lesz...) Nos, ez egy tipikus bal agyféltekés gondolkodás. Lin...
Read more
Ahogyan a sok-sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, terményt régen is nyáron gyűjtötték be és tartósították az év további napjaira (szárítva, lekvárként, hűtve...), ugyanúgy azokat az élményeket is most érdemes begyűjteni (és jól feltankolni belőlük), amiket a nyár melege, a természet adhat. A hideg napokon az is erőt ad, ha csak visszagondolunk, visszaemlékezünk a nyári élményekre. Íme, néhány alapvető dolog, amiről az a tapasztalatom, hogy nem csak az adott pillanatra adnak erőt: – Természetes vízben (folyó, tó, tenger) való élmények. Ezek közül is kiemelném a fő kedvencemet, a „lifetációt”. A „lifetáció” lifegés, lebegés, akár laza meditációval egybekötve (ez már-már egyfajta levitáció), azaz a vízben gumimatracon való ringatózás. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, ennek a műfajnak évek óta az egyik mestere vagyok. (Hat-nyolcféle különböző típusú felfújható alkalmatoss...
Read more
De jó, hogy most élünk! – Az öngyógyítás képessége Újra és újra rácsodálkozom erre az izgalmas, dinamikus, elképesztő tempóban változó korra, amiben vagyunk. És ez nemcsak kívül igaz, hanem belül is: az, aki valaha voltam, csak írmagjában az a nő, aki most vagyok (és ehhez vegyük hozzá, hogy hétévente még a sejtjeink is kicserélődnek). Hiszem, vallom, érzem, hogy tavaly december 21-én tényleg elérkeztünk egy világ végéhez, még ha másként is. Elérkeztünk az anyagi világban való lét legvégső pontjáig, ennél mélyebben talán soha nem volt az emberiség az anyagban, és ennyire távol a szellemitől. Igen, elanyagiasodott a világ, és ebből az anyagba szakadtságból, anyagiba süppedtségből indult el a változás, a nyílás a szellemi fele. Elindult egy új tudatosság. (Tudom, hogy a többség még nincs ezzel így, de mégis terjed a befelé figyelés, a „lelkizés” igénye.)  Egyre többen vanna...
Read more
Nagyon hiányzik az önismeretre, az életre tanítás. Természetesen sok szülő ezt képes megadni, ám soknak önmagával is problémája van. Hogyan segítsünk a gyerekünknek? Soma üzenete. Korszakváltásban vagyunk, ami azt jelenti, elérkezett az emberiség egy fordulóponthoz: leérkeztünk az anyagi lét, az anyagba süppedtség legaljára, ezáltal elérkeztünk egy mélyponthoz, egy váltáshoz, aminek a következtében új energiák és egyfajta új tudatosságra nyitás lépett be az életünkbe. Ez a hétköznapi életünk minden területére kihat, tapasztalhatjuk a megváltozott férfi-női kapcsolati és szerepminták változásában, a saját nemiségünkhöz, a gyógyításhoz és gyógyuláshoz, az egymáshoz viszonyulásban, és még sorolhatnám tovább. Egyre több ember keresi az élet értelmét, felteszi a kérdést, hogy ő kicsoda valójában, mi dolga itt, és ha nem látja az értelmét az életben zajló folyamatoknak, belebetegszi...
Read more
Kedves Soma! Elég későn kerültem közösségbe, és van egy igen különös természetű nővérem, aki együttélésünk 18 esztendeje alatt azt sulykolta belém, hogy én hülye és buta vagyok, és számtalan alkalommal megszégyenített társaságban. Sajnos ennek még most is iszom a levét, és emberek között nemigen merek megszólalni, ha hozzám szólnak, rögtön zavarba jövök és lángol a fejem. Bizonyos szituációktól annyira tudok rettegni, hogy alig tudok megszólalni, és végig attól félek, hogy mikor fogok zavarba jönni. Ha a nővéremhez hasonló temperamentumos személlyel kerülök egy társaságba, akkor teljesen végem van. Egyébként én "normális" családi életet élek, férjjel, gyerekkel, a nővérem meg nem találja a helyét az életben, képtelen hosszú távú kapcsolatokat létesíteni. Annyira szeretném elűzni ezeket a negatív gondolatokat, de sajnos nem megy... Jártam már szakembernél is, mert munk...
Read more
Kedves Soma! 30 éves nő vagyok, és volt pár hosszabb távú kapcsolatom, de mindeddig sikerült kitérnem az elől, hogy igazán komolyra forduljanak a dolgok. Most viszont belépett az életembe egy olyan fiú, akinél jobbat nem kívánhatnék, pedig úgy érzem, meg sem érdemlem. A gond csak az, hogy annyira rettegek a kötöttségtől, az igazi családtól, hogy képtelen vagyok örülni neki. A családi hátterem valószínűleg nagyban befolyásolja ezeket az érzéseket. A szüleim házassága nem volt jónak mondható, közel 30 év után váltak el, pár évvel később apám meg is halt. Az én otthon töltött időszakomat folytonos feszültség jellemezte apám alkoholizmusa miatt. Nem voltak verekedős balhék nálunk, csak valami csendes, de annál borzasztóbb feszültség. Ha apám otthon volt, az egész család szorongott. Ezt külső szemlélő el sem hitte volna.  Emlékszem az első orgazmusomra, 6 éves lehettem, és teljes...
Read more
Kedves Soma! Biztos sokan kérdezik ezt tőled, de én tényleg kíváncsi vagyok rá. Nagyon sok mindent kipróbáltam már, és eddig egy sem jött be. Pedig nem vagyok mai csirke – a negyvenhez sajnos közelebb állok már, mint a harminchoz. A „sajnos” csak a párkeresés miatt van, hiszen próbálok pasik nélkül is teljes életet élni... már ha ilyen lehetséges, hiszen az ember lányának igenis szüksége van férfira, társra.  Az ismerőseim úgy gondolják, túl válogatós vagyok, azért randizom mindig mással – pedig ez csak azért van, mert ha végre találkozom egy olyan pasival, akivel jól érzem magam, az nagyon rövid időn belül „dob”... Csak ezt nem szívesen vallom be, magamnak is nehéz, de másoknak még nehezebb. Ezért inkább rájuk hagyom, hadd higgyenek, amit akarnak. Számos praktikát alkalmaztam már, fel sem lehet sorolni mind. Legtöbbször magamat adtam, egy határozott, de szeretetre éhes nőt,...
Read more
Kedves Soma! Rendszeres olvasója vagyok az írásaidnak, úgy gondolom, sokat lehet tanulni belőlük. A következő problémával fordulok most hozzád: 25 éves lány vagyok, és régóta fontolgatom, hogy megműttetem a melleimet. Az az igazság, hogy zavarnak. Fogalmam sincs, honnan örökölhettem ekkora kebleket. Tulajdonképpen 12 évesen elkezdtem érni, és 17 éves korom körül már az F-es (80) kosarat kellett hordanom. Ez talán azzal is összefügg, hogy hízásra hajlamos vagyok, és annak idején nagy súlyfelesleg volt rajtam. Mára sok mozgással és étrendváltással végre elértem, hogy jól érezzem magam a bőrömben (15 kilótól szabadultam meg). Sokan mondják is, hogy mennyire jól nézek ki, sugárzom! Ez jól is esik a lelkemnek, és azóta is része az életemnek a torna, az úszás, a tudatos táplálkozás. Az viszont nagyon zavar, hogy ezt a hízás-fogyás dolgot megsínylették a melleim. Csíkosak, lógnak é...
Read more
Kedves Soma! Kiléptem egy rosszul sikerült párkapcsolatból. Megtanultam és megszerettem az önállóságot, az egyedüllétet. Úgy érzem, nagy tetteket vittem véghez – persze a saját világomban.  Helyrepofoztam a lehúzott önbecsülésemet, elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok. A rossz (két évig tartó) kapcsolatomban egy évig étkezési és önértékelési zavaraim voltak. Ma már teljesen tárgyilagosan látom kívülről az egészet, túl vagyok rajta. Túl vagyok a férfigyűlöleten is, ami tudom, sokakat gyötör egy rossz kapcsolat után. Tudok örülni apró dolgoknak, vannak IGAZI barátaim, járok szórakozni, dolgozom. Mindezek ellenére – vagy pont ezért – két év után most először érzem, hogy hiányzik egy társ, akivel mindezt az örömet megoszthatnám. Annyira megszoktam azt, hogy egyedül vagyok, hogy nehezen adnám fel, már életforma ez nálam. Pedig utálom a szingliséget – mint fogalmat és életf...
Read more
Kedves Soma! Ma találtam rá a Nők Lapja Cafén a rovatodra, elolvastam néhány leveledet, és nagyon hálás lennék, ha nekem is tudnál tanácsot adni. Ha konkrétan szeretném megfogalmazni a problémámat, szerintem a kapcsolatfüggőség lenne rá a megfelelő szó. Tizenhat éves korom óta folyamatosan párkapcsolatban élek. Először egy ötéves kapcsolatom volt, és amikor annak vége lett, másfél hónap múlva már bele is vágtam a következőbe (ami még most is tart), de csak azért, hogy ne legyek egyedül, nem pedig kölcsönös szimpátiából. Egyszerűen nem bírok egyedül lenni! Az ötéves kapcsolatom után a barátnőmmel laktam, akinek minden éjszaka fognia kellett a kezemet, különben nem tudtam elaludni. Még durvábban fogalmazva, mindegy, hogy ki, csak valaki legyen velem éjszakánként, mert különben végigsírom az egészet, nem tudok aludni. Ez a probléma gyerekkorom óta kísér, nem voltam hajlandó a sz...
Read more
Kedves Soma! Én egy 18 éves lány vagyok, és nem merem élni az életem. Szó szerint, ahogy leírtam. Félek, hogy mit szólnak majd mások, leginkább a szüleim, barátaim, akik szintén "visszafogott" életet élnek. Túl sokat agyalok mindenen és mindenkin. Barátnőimmel lógok, néha elmegyek bulizni, de ez nekem nagyon kevés! Érzem, hogy sokkal többre vágyom. És sokszor rossz dolgokra is.  Például megtenném azt, hogy odaköltözöm pár napra egy barátomhoz. Vagy  kimaradnék éjszakákra. Vagy lefeküdnék egy haverommal, vagy kipróbálnám, milyen a szex egy leszbikus lánnyal. Vagy végigbuliznék egy egész hetet, füvescigit szívnék, sokat innék (határokon belül maradva). Ha elmegyek valakivel valamerre, és este lesz, már ideges vagyok, hogy ha későn érek haza, mi lesz otthon. Egyszer úgy igazán rosszlány akarok lenni. Ezért remélem, nem ítélsz el. De nagyon jó lenne végre kibújni ebből a szerepből,...
Read more
Drága Soma! 21 éves, a világot kritikusan, de annál érdeklődőbben figyelő, magamat elég racionálisnak tartó lányka vagyok. A férfiakhoz nem nagyon értek, ez könnyen levonható az eddigi, újra meg újra kudarcra ítélt szerelmeimből. Tudod, az a típus vagyok, aki meglátni és megszeretni alapon őrülten szerelmes tud lenni, de mindig sikerült kiválasztanom a legelérhetetlenebbeket, s a csalódásokat lassan megszokva falat építettem magam köré, ami mögött biztonságban, és - egyelőre - jól érzem magam. Tipikus női dolog - játszom kifelé az erős, talpraesett, szexi dívát, de az üres lakásba hazaérve alig várom, hogy pizsibe bújva kikapcsolhassam a telefonomat, és egy jó film alatt telezokogjam a párnámat...  Mégis, amiért Neked írok, az egy kérdés lenne, amire évek óta keresem a választ, de túl bizonytalan vagyok, és nem találtam eddig senkit, aki értette volna, hogy mit akarok ezzel... ...
Read more
Kedves Soma! Az írásodat olvasva világosodott meg az agyamban, hogy én már évek óta "Mamagésa" szeretnék lenne, de nem tettem érte. 16 évesen szerettünk egymásba a férjemmel, ennek már 14 éve. Engem hirtelen ért a felismerés, hogy igen, ő az igazi. A mai napig így érzem, de időközben történt velem valami. Elvesztettem magam. Amíg csak udvarolt, igazi démonnak éreztem magam mellette. El tudtam bűvölni bárkit, akit akartam. Nőként viselkedtem. Az esküvő után azonban átváltoztam háziasszonnyá. Nem is volt ezzel gond, hiszen dolgoztam, otthon jól elláttam a feladatom, viszont egyre jobban eluralkodott rajtam a gyerek utáni vágy. A boldogságban úszó NŐ helyett egy nyafogó, elkeseredett asszony lettem. Annyira vágytam egy babára, hogy bármit megtettem volna érte. Folyton erről beszéltem, jártam az üzleteket, gyönyörködtem minden apró ruhácskában. Nem írom le azt a rögös utat, amíg vé...
Read more
Kedves Soma! 23 vagyok, és csak rövid, futó kalandjaim voltak. Komoly kapcsolatom sosem, de nem is vonz a dolog. Lehet, hogy csak azért nem érdekel, mert még nem tudom, milyen egy normális kapcsolatban élni?  Persze próbálkozik az ember, hátha... de mindig rájövök, hogy nem pezsdít fel a dolog, és igazából csak azért ismerkedek, keresek, mert a "normális" emberek is ezt teszik, és akkor biztos ez a helyes. Húsz éves korom körül volt egy időszak, amikor szerettem volna társat, és persze sajnáltam is magam ezerrel, hogy nem kellek senkinek - de aztán rájöttem, hogy igazából nekem nem kell senki. 17-18 évesen még szabályszerűen menekültem a fiúk elől, szinte sértésnek vettem, hogy egyáltalán közeledni akarnak.  Mit lehet ez ellen tenni, vagy kell-e tenni valamit egyáltalán? Fogadjam el magam így és kész? Már azt is elterveztem gondolatban, hogy kb. harminc körül majd örökbe fog...
Read more
Kedves Soma! 24 éves lány vagyok. Mérleg. Évek óta próbálom kitalálni, milyen egy jól működő kapcsolat. A környezetemet vizsgálgatva arra jutottam, hogy minden a nőn múlik. Ha a nő eléggé nő, eléggé simulékony, eléggé türelmes, eléggé önálló, akkor partner lehet egy olyan kapcsolatban, ami esetleg évekig (a sírig?) működőképes. Törekszem is erre, amennyire tudok. Sajnos, úgy tűnik, ki is fogom sorra azokat a férfiakat, akikhez rengeteg türelem kell... Kezdem azt hinni, csak nehéz esetek léteznek. De az is lehet, hogy a hiba nálam van, és én nem vagyok elég jó ebben. Valahogy az eddigi kapcsolataimban mindig úgy éreztem, az én életemet teljes mértékben nekem kell megoldanom, és nem támaszkodhatok a partneremre. Nem mondom, hogy pátyolgassanak, nem kell a kezemet fogni, de igénylem azt, hogy odafigyeljenek rám, meghallgassanak. Vagyis, hogy igényelném...  Nem tudom, én tú...
Read more
Kedves Soma! Arra bíztatod a mai nőket és lányokat, hogy merjenek önmaguk lenni, legyenek saját váruk királynői, legyen önbizalmuk. Legyenek vágyaik, álmaik, céljaik, és igyekezzenek megvalósítani azokat. Tudatosan éljenek, szeressék és ismerjék magukat. Igazságérzetüket ne nyomják el, és merjenek véleményt nyilvánítani. Én is igyekszem ilyen életet élni. Ha ősi energiáinkat felhasználva éljük életünket, ahogy te mondanád, egy tökös belevaló csajnak mondhatjuk magunkat, ami viszont egy helyzetben szerintem kifejezetten hátrány. Mégpedig a párválasztás terén. A férfiak érzékeny lelkivilága nem „tűri” meg maga mellett az ilyen amazonokat. Elgyengíti őket, szilárd önbizalmukat elveszettnek hiszik, és képtelenek érvényesülni egy ilyen nő mellett. A nőt innentől kezdve nem „prédának”, hanem „harcostársnak” tekintik, akivel szemben meg kell felelni.  A férfiak nem szeretnek álla...
Read more
Kedves Soma! Olyan problémával fordulok hozzád, amely kezd egyre sürgetőbbé válni számomra.  Kamaszkorom óta menstruációs cikluszavarokkal küzdök. Kiderült, hogy a betegségem oka egyfajta pszichés fogamzásgátlás, amely megakadályozza, hogy teherbe essek, vagy ha ez mégis megtörténne, nagy lenne a vetélés kockázata. Orvosom tüneti kezelésként fogamzásgátló szedését javasolta, amit majd akkor lehet felfüggeszteni, ha úgy döntök, hogy gyereket szeretnék, és akkor egy gyógyszeres kezeléssel orvosolják a problémát. Attól viszont, hogy évek óta hormonokkal tömöm magam, felszaladt rám jó pár kiló, főleg (gondolom, nem véletlenül) a hasamra. Mivel menyasszony vagyok, az utóbbi időben emiatt megsokasodtak a találgatások, miszerint biztosan jön a baba. Én viszont rettenetesen félek a szüléstől. Nem az anyaságtól, a terhességtől, hanem a szüléstől magától. Persze, mindenki fél, ez term...
Read more
Kedves Soma! Nagyon szeretnénk gyereket. Túl vagyok egy méhen kívüli terhességen, két lombikbébiprogramon. Rajtunk csak ez segíthet, mert az egyetlen ép petevezetőm el van záródva. Voltam már kineziológusnál és természetgyógyásznál is. A legrosszabb azonban a környezetemmel megbirkózni. A szűk családon kívül senkinek sem mondtam el a problémámat. Irtózom a sajnálkozó tekintetektől. Mindenki ezzel nyaggat évek óta, a legtöbben önzőnek tartanak, azt mondják, hogy féltem az alakomat, a karrieremet. Az a szörnyű, hogy jobban örülök annak, hogy ilyeneket mondanak rólam, mint ha tudnák az igazat. Arra a kérdésre, hogy „mikor jön már a baba?”, általában azt válaszolom, hogy „majd”. Sokan kioktatnak, hogy nem szabad halogatni, vannak, akik azzal rémisztgetnek,hogy ha nem szülök, elhagy a férjem, ketyeg a biológiai órám, és sorolhatnám az okosabbnál okosabb hozzászólásokat. Közben remé...
Read more
Kedves Soma! Negyvenéves múltam pár hónapja, van egy tizennyolc éves fiam, és egy barátom, aki babát szeretne. Nálam teljes a bizonytalanság. Nem tudom, hogy mit csináljak… Szeretném is, meg nem is azt a pici kis jövevényt. A kedvesem nem erőszakos, de tudom, hogy nagyon boldog lenne, hisz neki még nincs gyermeke. Viszont én aggódom. Negyvenéves vagyok, tudom, hogy kockázatos ebben a „korban” babát vállalni. Most mit csináljak? Sokat gondolkodom. Vannak mellette és ellene is érveim. Ez persze természetes. Tudom, hogy te nem dönthetsz helyettem, de azért fordultam hozzád, mert mindig olvasom az írásaidat és a másoknak adott válaszaidat. Szerintem sok segítséget nyújtanak a bizonytalanoknak. Válaszodat előre is köszönöm! Tina   Kedves Tina! Ebben az esetben nemcsak azt kell eldöntened, hogy a babát szeretnéd-e, hanem azt is, hogy a barátodat (ez a szó módos...
Read more
Kedves Soma! Idén leszek 26 éves, párommal első babánkat várjuk. Nagyon vágytunk már kisbabára, ezért nagyon boldogok vagyunk. Csodálatos dolog ez az áldott állapot, élvezzük minden percét, most tartunk a 30. héten. Apás szülést tervezünk, valahogy mindkettőnk számára az elejétől fogva természetesnek tűnt, hogy együtt éljük át életünk legfontosabb eseményét. Nagyon szoros lelki kapcsolat van közöttünk, én a párom karjaiban érzem a legnagyobb biztonságban magamat. Vágyom arra, hogy ezekben a karokban élhessem át azokat a bizonyos perceket, órákat, ameddig csak lehet, bár a dokinénink szerint, ha normális ütemben zajlik a szülés, ott és olyan helyzetben szülhetem meg, ahol és ahogy jól esik.  Az utóbbi hetekben nem egy helyről hallottam, olvastam, hogy az együttszülés negatív hatással lehet egy párkapcsolatra. Bevallom, nekem ez furcsa. Miért lenne ez így? Milyen "káros" hatás...
Read more
Kedves Soma! Nem kezdem leírni, hogy mennyire jó a rovatod és mennyi embernek segítesz, mert ezt már megtették rengetegen előttem, így belevágok a közepébe, miért is írok. 26 éves vagyok, két éve élek teljes harmóniában a párommal. Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat: mindketten vezető pozícióban dolgozunk, csinosak és a barátok szerint „jó fejek” vagyunk. Olyan igazi nyerő páros.  A kapcsolatunk nagyon jól működik, a legjobb barátom a társam. Csapat vagyunk, egy irányba megyünk, egymás kezét fogva, és nem egymással harcolva. Tavasszal megkérte a kezem a párom, gyönyörű gyémántgyűrű, határtalan boldogság. Kitűztük az esküvő időpontját, jövő nyáron egybekelünk. Ebben az idillben mi a probléma, miért írtam? Mert bepánikoltam… A mostani életem egy álom, álompasi mellett, akiről álmodtam: jóképű, vagány, határozott, jómódú. Voltak eddig is kapcsolataim, de valami mindig h...
Read more
Kedves Soma! Imádom a cikkeidet, nagyon tanulságosak, de az én problémámra még nem találtam meg bennük a választ. 30 éves vagyok, hét éve élek együtt a barátommal, akivel egy hónapja össze is házasodtunk. Kapcsolatunk tökéletesnek mondható, imádjuk egymást, rengeteget nevetünk, minden problémát közösen oldunk meg, remek a szexuális életünk. A probléma ott kezdődik, hogy a barátom minél előbb szeretne kisbabát, én meg próbálom húzni-halasztani a dolgot. Várok arra az érzésre, hogy vágyjam egy gyerek után, de eddig sajnos hiába. Eljön ez az érzés egyáltalán? Meddig várjak? Vagy talán vágjak bele, és majd közben kialakul? Egyáltalán nincs meg bennem a gyerek utáni vágy, és félek, hogy ez így is marad. A barátomat nyilván nem akarom becsapni, tudja, hogy még nem állok készen, mint ahogy azt is, hogy ha valaha kisbabát akarok, azt csakis tőle szeretném. És itt kezdődik az én önma...
Read more
Kedves Soma!  Nem is tudom, hogy hol kezdjem, de gondolom, sokan vannak ezzel így. Szóval 32 éves vagyok, van egy 12 és egy majdnem 4 éves gyermekem. A lányom nem várt gyerek volt, de amikor terhes lettem, összeházasodtunk az apjával, holott talán már akkor is tudtuk, nem vagyunk egymáshoz valók egy életre. Nem is tartott sokáig a házasság, 3,5 év múlva szép csendben elváltunk. Sokáig duzzogtunk egymásra, ma viszont nagyon rendezett a viszonyunk. Nem beszélünk, csak a gyerekkel kapcsolatos dolgokról, de arról szépen, békében. Azt, hogy a gyerek ne távolodjon el az apjától, mindig fontosnak tartottam: soha semmi rosszat nem mondtam neki róla. A válásom után egy évvel megismerkedtem egy szintén elvált, de gyermektelen férfival, aki 8 évvel idősebb nálam. Nehezen ugyan, de elfogadták egymást a lányommal. Már jóval túl volt a harmincon, és szeretett volna egy fiút, így abbahagyt...
Read more
Kedves Soma! 25 éves, kicsit elkeseredett lány vagyok. Az egyetem elvégzése után elkezdtem a közgazdászdoktori képzést, mellette egy társadalmi-gazdasági folyamatokkal foglalkozó kutatóhelyen dolgozom, és tanítok is a felsőoktatásban. A jövőben szeretnék az egyetemen maradni tanítani és mellette a kutatóhelyen dolgozni, úgy érzem, ez az a munka, amit mindig is csinálni szerettem volna, mert imádok tanítani.  Ezzel nem is lenne gond, ha közben bizonyos körökben nem azt érezném, hogy egy karrierista, öntörvényű nő vagyok, akit a munkáján kívül semmi más nem érdekel, nincs ideje semmi másra. Ezt már a párom is többször mondta nekem, pedig hetente 4-5 alkalommal találkozunk, együtt vagyunk, megpróbáljuk megosztani egymással az életünket.  Viszont ő egyre inkább családot és gyereket szeretne, úgy érzi, kifut az időből (30 éves lesz), én viszont még elsősorban a jövőbeli célj...
Read more
Kedves Soma, 28 hetes kismama vagyok, és nagyon boldog, hogy gyermekem lesz. Sajnos a terhességem elején volt egy kis bevérzésem, amitől nagyon megijedtünk, és félni kezdtünk a szextől. A probléma talán itt kezdődött. A szexuális életünk a terhességem előtt fantasztikus volt, mindig örömteli, szégyenkezések nélküli, és minden belefért. Aztán a terhességem harmadik hónapjától kezdtem észrevenni, hogy a férjem nem közeledik már hozzám, és az én közeledéseimet is rendre elutasította, amiből sírás lett és veszekedés. De hiába próbáltam beszélni vele, nem változott semmi. Gyötrődtem, kínlódtam, és odáig jutottam, hogy mára már nem érzem magamat nőnek, sem szépnek, sem kívánatosnak. A terhességem alatt eddig öt kilót híztam, tehát nem kövéredtem meg, nem találom magamat undorítónak, mindig tiszta vagyok és ápolt, nem tudom hol keresni a hibát. Ahogy teltek a hónapok, minden héten e...
Read more
Szia Soma! Férfiember volnék, mégis olvaslak, mivel a figyelmembe ajánlottak. Többször is. Úgy közelíteném meg a kérdést, hogy egy lelkes-hűséges Soma-olvasó barátja, párja vagyok. Azóta elég sűrűn olvasom a cikkeidet, és próbálom megérteni ezen keresztül (is) a Nő (úgy általában...) gondolkodásmenetét.  Lényegében arról lenne szó, hogy, bár kerestem, de vagy nem voltam eléggé kitartó, vagy nincs is Nálad olyan téma, hogy (olykor-olykor előbukkanó) harmadik fél egy párkapcsolatban.  A harmadik fél leginkább női felvetésre (a páromról "beszélek") jött elő, nem én kezdeményeztem. Amikor a gondolat először nyilvánosan felmerült benne, és a tudtomra hozta, hogy lennének olyan szituációk, amiket talán egyszer kipróbálna, még nem voltunk két hónaposak, éppen a nagy szerelem zajlott köztünk. Szerinted előnyös (rám nézve) a kapcsolat kezdetén pusztán gondolni is ezekre a dolgokra? Tisz...
Read more
Kedves Soma! Tizennyolc éves vagyok, úgy gondolom, a mai lányok többségéhez képest későn kezdtem a nemi életet – tizenhét évesen. Előtte egy fiúval sem volt komoly kapcsolatom, legmesszebb a csókig jutottunk. Ő (volt) az első „nagy” szerelem, és úgy gondoltam, ő érdemli meg azt, hogy neki adjam oda a szüzességem. Ennek már több mint egy éve, de a szex – úgy érzem – még most sem az igazi. Nem vagyok az a nagyon szégyenlős típus, viszont eléggé gátlásos, és a testemmel sem vagyok minden részletében kibékülve (arra gondolok, hogy kicsi a mellem, és szégyellem előtte, pedig tudom, hogy nem zavarja, de én akkor is kellemetlenül érzem magam miatta). A legelső együttlétünk nem maradt meg rossz élményként, igaz, semmi izgatót nem éreztem, de ezt betudtam a tapasztalatlanságnak, újdonságnak, szorongásnak, kíváncsiságnak, és azt gondoltam, majd úgyis változni fog, „gyakorlat teszi a mester...
Read more
Szia, Soma!  Először is gratulálni szeretnék ehhez a rovathoz, bár túl sok időm nincs olvasgatni, azért sokszor megnézem a válaszaidat az aktuális problémákra. Én olyan dologgal fordulok hozzád, ami valószínűleg több párnál is előfordul, de én ebben a formában még nem találkoztam vele, és bár elképzeléseim vannak, hogyan lehetne megoldani, mégis szeretném kérni a segítséged.  A történet másfél hónapja kezdődött, amikor megismertem a jelenlegi párom. Kb. 3 éve vártam már rá, kezdtem azt hinni, hogy ilyen ember nem is létezik a földön, amikor is megérkezett Ő, derült égből villámcsapásként. Biztos vagyok benne, hogy ő az a férfi, akiről mindig is álmodoztam, és úgy érzem, ez az érzés kölcsönös. A fellegekben járunk, mióta ismerjük egymást, egyszerűen minden tökéletes. Pontosabban, majdnem minden... Számomra rettenetesen izgalmas volt, hogy az első szexuális együttlétet ...
Read more
Drága Soma! Nagyon szeretem olvasni az írásaidat, egy kicsit minden kérdezőben felismerem magam. Tiszteletreméltóan bölcs vagy, és a szó nemes értelmében (is) szép.  Van egy nagyon jól működő kapcsolatom. Nem túl régi, de nem is annyira friss már – fél éve vagyunk együtt, szerelmesen, boldogan, meghitten. Nekem számos bajom volt már a nőiséggel, amiket fokozatosan küzdök le – kineziológusi és szexuálpszichológusi segítséggel, volt vaginizmusom, volt depresszióm, ezeknek az okát még nem tudom pontosan, de gyerekkorban és tinikorban sok minden történt... Biztos vagyok benne, hogy a kérdésem is összefügg ezzel – tudom, hogy bennem van a kulcs, tudom, hogy az önértékeléssel van gondom, de mégis, mit tegyek? Zavar, hogy a párom más nőket is megnéz. Nem azért, mert megnézi, hanem ahogyan. Lopva. Lopva tízszer. Én is megnézem a szép nőket és a szép férfiakat, de nem lopva – az olya...
Read more
Kedves Soma! Olyan problémával fordulok hozzád, ami nem mindennapi. Legalábbis nekem nem. A párom szex közben mindig azt kéri, hogy úgy izgassam fel, hogy meséljek neki perverz történeteket. Ezzel még nem is lenne probléma, de a témája rendszeresen az kell, hogy legyen, hogy hármasban szexelünk. Mindig két fiú és én felállásban. Őt ez nagyon felizgatja.  Sőt, tulajdonképpen erre tud csak elélvezni. Ez régen, a kapcsolatunk elején nem volt így. Igaz, egy éve vagyunk együtt, de ha már most ez van, akkor mi lesz később? Mindig megkérdezi tőlem, hogy nem zavar-e ez engem. Én meg persze azt mondom neki, hogy nem. Mégis mit mondhatnék? Csak sajnos én ezt nem sokáig fogom elviselni. Sokszor gondolok arra, hogy nem is rám, hanem egy helyzetre, egy szituációra izgul fel. Talán a fizikai együttlét már nem is izgatja, hanem csak a fantáziája hajtja előre a kapcsolatunkat? Mert ha ez így v...
Read more
Kedves Soma! A páromat három éve ismerem. Szeretjük egymást, de a szex… A családjában minden hölgy túlsúlyos, így a kedvesem valószínűleg hízékonyabb. Sajnálatos módon sikerült is felszednie néhány kilót. Nem tehetek róla, de már nem kívánom annyira. Meglátva a narancsbőrös hátsóját, az erekciómnak annyi. Szinte csak akkor szexelünk, amikor már nagyon hiányzik. Próbáltam finoman, a női hiúságára apellálva rávenni, hogy fogyjon. Sikertelenül. Mit tegyek? Egy vágyakozni vágyó férfi   Kedves vágyakozni vágyó férfi! Először is nagyszerű, hogy azon gondolkodsz, mit tehetnél a kapcsolatotokért! Sok ostoba és türelmetlen ember már az első felmerülő problémánál faképnél hagyja a másikat. Ez azonban minden, csak nem a szeretet… „A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent remél, és soha el nem fogy.” Súlyos szavak ezek. Igen, a szeretetnek is vannak próbái, ami persz...
Read more
Kedves Soma! Igazán sokat tanulok a leveleidből, úgy érzem, már elindultam azon az úton, amelyről leveleidben beszélsz, amelyet mindenkinek ajánlasz.  Alapvetően derűs, vidám csaj vagyok, mióta igyekszem tudatosan élni, pozitívan gondolkodni és kicsit másként látni a dolgokat, sok-sok jó dolgot „bevonzottam”: megváltozott az életem, sok mindent megértettem a szüleimmel és a saját életembe áthozott mintákkal kapcsolatban.  Beköszöntött az életembe az a szerelem is, amelyre igazából nem is számítottam, mégis egyértelműen éreztem, hogy nincs menekvés. Minden ellene szólt, mégis magával ragadott. Másfél éve tart, egyetlen dolog zavarja meg a tökéletes összhangot, és ez egy szexuális eredetű probléma: korai magömlés. A páromnak pocsék gyerekkora volt, édesapja autóbalesetben meghalt, amikor az anyukája vele volt terhes, mostohaapja van, akit ma már sajnál, de gyerekként gyűlö...
Read more
Kedves Soma!  Jó olvasni megértő, továbbgondoló és támogató írásaid. Sosem veszed le a döntés terhét a másik válláról, miközben tükröt tartasz a helyzet elé, amiben él, így segítve, hogy megtegye a számára megfelelő lépést. S bár minden tükör ferde, nekem szimpatikus a te ferdeséged.  Az én helyzetem a következő: pont azon a napon, amikor kimondtam magamban, hogy sosem fogok már igazán vonzódni egy férfihoz sem (fiatalos hevületű kijelentés 1 darab 9 éves, tökéletlen, időnként viharos kapcsolattal a hátam mögött 28 évesen), rám talált egy kedves, figyelmes, édes pasi, akinek az érintése a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, akinek a csókja felébresztette a már két éve (vagy talán a kapcsolatom alatt is) szunnyadó vágyaim. Úgy vágytam és vágyom rá, ahogy az exre még legjobb pillanataimban sem.   Ez a bizonyos első csók már lassan öt hónapja csattant el, azóta együtt v...
Read more
Kedves, drága Soma! 28 éves vagyok, dolgozom, főiskolára járok. Van egy párom, akivel tíz éve együtt élünk. Az igazság az, hogy úgy érzem, sosem szerettem őt igazán. Nagyon fiatal voltam, szinte gyerek, mikor összebútoroztunk, és mindig tudtam legbelül, hogy valami nagyon hiányzik. Sok mindent megéltünk együtt. Meghalt az anyukája, az apukája, a nagymamája – nagyon fiatalon maradt „árván”. Gyakorlatilag az egyetlen, akije maradt a családjából, a bátyja. Tudod, nagyon furcsák ők… Valahogy látom rajtuk, hogy nem kapták meg azt a szülői gondoskodást, szeretetet, amit továbbadhatnának. Rengeteget dolgozik, tényleg mindenünk megvan, és meg is tesz mindent azért, hogy meglegyen. Nem csavarog, nem iszik, nem „nőzik”. De mégis, az a nagy kérdőjel ott van évek óta. Joggal kérdezed, akkor miért voltam/vagyok mellette? Nem tudom. Talán gyávaságból, kényelmességből, sajnálatból, hiszen tudom...
Read more
Kedves Soma! Szívesen olvasom az újságok, magazinok "az orvos válaszol” rovatait, de az enyémhez hasonló problémával soha nem találkoztam még... nem is könnyű belefogni, mert hát mondjuk ki: 24 éves múltam, és tény, hogy soha életemben semmi nem volt még a vaginámban, sőt, a puszta gondolattól is kiráz a hideg, hogy valami legyen.  Négy nőgyógyász próbált eddig számos alkalommal megvizsgálni - sikertelenül. Ami a szexet illeti: hat éve van tartós kapcsolatom, nem vagyok szégyenlős típus, a szexben mindent élvezek, kivéve a közösülést. 6-8 éve próbálom elveszteni a szüzességemet - ehhez minden egyes alkalommal három üveg bor kell, hogy elzsibbadjak és ne tudjak magamról -, és fogalmam sincs, technikailag szűz vagyok-e vagy sem. A pénisz soha nem jut tovább a bemenetnél, úgyhogy inkább nem is kísérletezek, elintézem máshogy.  Óvodás koromban, amikor először "játszottam ma...
Read more
Kedves Soma, Tíz éve vagyunk együtt a férjemmel. Van egy tündéri, gyönyörű kislányunk, aki nyáron lesz kétéves. Van egy óriási problémám, amelyet senkivel sem merek megosztani, és teljesen el vagyok keseredve… A problémám az, hogy ritkán szeretkezünk. Ez persze nemcsak a férjem hibája, hanem az enyém is, de nap végére teljesen elfáradok (kislányunk aktivitása két kisfiú aktivitási szintjével vetekszik). De tulajdonképpen nem is ez a fő baj, hanem az, hogy amikor együtt vagyunk, a férjem egyszerűen képtelen belém lövellni azt, amit kellene. Nem tud bennem elélvezni a végén, hanem minden egyes alkalommal ő „fejezi be” magának. Ez engem annyira letör, hogy már nincs kedvem szeretkezni, mert úgyis tudom, mi lesz a vége. A másik dolog pedig, hogy számtalanszor észrevettem már a jelekből, hogy hónapok óta szinte mindennap maszturbál, amikor én már lefeküdtem aludni. A gyerekünk szü...
Read more
Szia Soma,   Három éve van barátom, de egy ideje nem működik a szexuális életünk. Azt tudnod kell, hogy nekünk az elejétől fogva nehezebben ment, mert hogy is mondjam.... az õ nemi szerve hozzám képest nagy, vagy én vagyok túl szűk. Ezért már az elejétől kezdve használunk krémeket, zseléket, hogy könnyebben be tudjon csúszni. Olyan nagy probléma nem is volt ezzel, de már egy ideje így sem működik. Nekem nagyon fáj, és nem tudom élvezni a vele való együttlétet. Már sokszor kedvem sincs az egészhez, mert bennem van a tudat, hogy nem lesz jó, és még másnap is fájni fog. Nem tudom, mit tegyek, vagy kihez forduljak? Menjünk valami tanácsadásra? És ki az, aki ilyen dolgokkal foglalkozik, aki segíteni tudna?  Beszéltem a barátommal is erről a dologról. Ő azt mondta, hogy akkor több lesz az előjáték, az biztosan segít. De én félek, hogy nem. Nem hiszi el, hogy biológiailag lehets...
Read more
Kedves Soma! A Nők Lapja Cafén rendszeresen olvasom a tanácsaidat, amelyek sokat segítettek nekem. Most azonban mégis úgy érzem, kezd kicsúszni a lábam alól a talaj.  Történetem kicsivel több mint fél éve kezdődött. A párom egyik napról a másikra közölte velem, hogy vége. Indok nélkül, öt év után. Ekkor indult el a lavina! A „közös” otthonból albérletbe költöztem, sajnos a munkahelyem is megszűnt. Azóta sem találok rendes munkahelyet. Most asszisztensként dolgozom, illetve dolgoznék, ha lenne feladatom. Már a harmadik hónapomat kezdem, és napi nyolc órában csak ülök, szinte nem csinálok semmit. Ettől teljesen kikészülök, mire lejár a műszak. Senki nem szól hozzám, nem segítenek, ha valamit rosszul csinálok, nem javítanak ki, hogy legközelebb jó legyen, abszolút negatív a hozzáállásuk – szerintem. Nem szeretek bejárni, reggelente görcsbe rándul a gyomrom. De visszakanyarodn...
Read more
Szia kedves Soma!  27 éves vagyok, volt több kapcsolatom. Volt egy barátom 2 és fél évig, fűvel-fával megcsalt (amit persze szakítás után tudtam meg), és utólag nem is csodálkozom nagyon, hiszen egyáltalán nem voltunk egymáshoz illők. Aztán jött egy nálam 15 évvel idősebb családos ember, akivel a szexről szólt ez egész – nagyon sokat tanultam magamról, hogy mennyire szenvedélyes tudok lenni, és mennyire imádok szerelmeskedni (a megfelelő partnerrel), lubickolni a testiség nyújtotta élvezetben. Az igazi szerelem azonban az ötödik férfi személyében jött el hozzám. Szenvedélyes, őrült szerelem alakult ki köztünk, rengeteget szerelmeskedtünk és imádtuk egymást. Sajnos másfél év után a mi életünkben is felbukkant az ismeretlen harmadik egy lány formájában.  Nem gondolom, hogy megcsalt vele a szerelmem (erre egy-két tényből következtetek, nem arra alapozok, amit ő mondott), de nag...
Read more
Kedves Soma! Én egy 17 éves lány vagyok, és 6 hónapja van kapcsolatom egy olyan fiúval, akivel tökéletesen megértjük egymást, minden nagyon jó köztünk. Elhatároztam, hogy lefekszem vele, és ezt közöltem az édesanyámmal is, ugyanis azt szerettem volna, ha előbb nőgyógyászhoz megyünk, és íratunk gyógyszert (ugyanis az óvszerekben nem bízom, és nem szeretnék teherbe esni). Ő először beleegyezett ebbe, de később, miután elmondta édesapámnak, hogy mit szeretnék, apu azt mondta, hogy szó sem lehet arról, hogy lefeküdjek a barátommal. Akkor már anyu sem állt mellém. Megmondták nekem, hogy nem lehet szexuális kapcsolatom sekivel, amíg nem leszek 18! De hát nekem is vannak érzéseim, vágyaim, és testem, amelynek nem tudok és nem is akarok nemet mondani! Szeretem ezt a fiút, és kívántam/kívánom őt. És hát múlt héten meg is történt, aminek meg kellett történnie, lefeküdtünk. Jó lenne erről b...
Read more
Kedves Soma! Régóta rendszeres olvasója vagyok a rovatodnak, sőt, az idei karácsony elhozta nekem a könyvedet is, amit azóta is előszeretettel forgatok, és bevallom, rengeteget változtatott az életszemléletemen. Az ott olvasottak alapján döntöttem úgy, hogy veszem a bátorságot és írok neked, hátha te mint sokat tapasztalt Mamagésa az orromra koppintasz, vagy ellátsz némi „útravalóval”.  Huszonhárom éves vagyok, és mostanság teszem első lépéseimet a „kezdjük megismerni magunkat” rét elég ingoványos talaján, bár úgy érzem, kezdek átesni a ló túloldalára, és hiába tudom, hogy komplett baromság, amit művelek, mégsem hagyom a dolgot a manóba. Rögtön leírom konkrétan, mire gondolok: megrögzötten hiszem, hogy létezik a SORS, ami hatással van a jövőnkre, jelenünkre és mindenünkre. Ezzel még nincs is baj, azzal viszont már annál inkább, hogy számomra az utóbbi időszakban a sorsot egy eg...
Read more
Kedves Soma! Elég komoly párkapcsolati krízisben vagyunk a párommal. Hat éve vagyunk együtt, van két gyönyörű gyerekünk. A gondot az okozza, hogy mindkét terhességem alatt megcsalt. Először megbocsátottam, de most nem tudok. Szeretem őt, de mégsem tudom túltenni magam ezen. Nem is tudjuk megbeszélni, mert ő elzárkózik előle. Ami a legjobban fáj, hogy hazudott. Természetesen mindent tagad, amit nem tudok bizonyítani. Pedig a női megérzésem nem csal. A barátnője egy 16 éves lány volt, aki egyszer csak beállított hozzánk, hogy a párommal akar élni. Azt mondta, én menjek el, mert úgysem vagyok a felesége. Azóta megoldódott a dolog, a párom minket választott, de én mégsem vagyok nyugodt. Nem tudok bízni benne, nem tudom elengedni magam. Akárhányszor ránézek, az jut az eszembe, hogy megcsalt. Nagyon szeretnék hozzábújni, megölelni, de félek az elutasítástól, és saját magamtól is. ...
Read more
Kedves Soma! Nagyon nagy tisztelettel figyelem a munkásságodat. Igazán különleges, intelligens embernek tartalak. Szeretném, ha megtisztelnél bölcs tanácsaiddal. Én egy 34 éves nő vagyok. A férjem igazán hűséges, imádnivaló, igazi „papucsférj”. Csak nekem él, figyelmes, nem panaszkodhatom rá. Talán ez okozza ezt az őrült féltékenységet, amelyre már a kapcsolatunk is rámegy. Annyira csak magamnak akarom, minden pillantását, a szavait, hogy már ott tartok, hogy azt sem tudom elviselni, ha egy „jó” nő megjelenik a tévében. Rögtön arra gondolok, hogy biztos megvizsgálja, és jobban tetszik neki, mint én. Ilyenkor elönti az agyamat a forróság, és majd szétrobbanok. Erősen uralkodnom kell magamon, hogy ne tegyem szóvá (sajnos nem is mindig sikerül). Tudom, hogy ez nem normális dolog. Már nekem is szinte szervi fájdalmat okoz ez az állandó lelki káosz. Segíts, Soma, hogy tudnék normális...
Read more
Szia, Soma! Sokszor olvasom, ahogy tanácsokat adsz másoknak. Kérlek, segíts nekem, mert magamon már, úgy érzem, nem tudok. Harmincéves értelmiségi nő vagyok, gyermekem még nincs. Három éve vagyok a jelenlegi párommal. Nagyon jól megvagyunk, és szeretem őt.  Előtte hét éven keresztül szerelmes voltam egy másik férfiba, akit nem tudok elengedni. Már nem szeretem őt, de nem tudom elfelejteni, hiába erőlködöm. Sokszor eszembe jut, és még mindig fáj, hogy ő nem szeretett, és hét évig átvert. Dühöt, keserűséget és fájdalmat érzek. Néha-néha sírok is, ha egyedül vagyok, és a párom nem látja. Valahogy nem tudom lezárni a múltat. Igaz, nem sikerült megbeszélnünk az exszel, hogy mi bántott, egyszerűen csak elváltunk. Azóta igyekszem kitörölni őt magamból, és nem is találkoztunk.  Bűntudatom is van, mert azt érzem, hogy a jelenlegi páromat nem szeretem annyira, mint őt, pedig sokkal ink...
Read more
Kedves Soma! Állandó olvasója vagyok a leveleidnek a Nők Lapja Cafén, és nagy érdeklődéssel vettem kezembe a könyvedet is. Most a saját dilemmámat szeretném megosztani Veled: szerinted mi számít hűtlenségnek, mi az, amit egy nő meg tud bocsátani? Azért érdekel, mit gondolsz erről, mert sok férfi véleményét hallottam már, és eléggé sajátosan kezelik a hűség kérdését. Egyesek szerint az a megcsalás, ha ezért elhagyják a feleségüket, vagy tartósan szeretőt tartanak, ellenben ha csak a változatosság kedvéért néha megtörténik egy idegen nővel, és aztán nincs folytatása, az nem megcsalás. Környezetemben is sok olyat láttam már, ahol a férj félrekalandozott, és a feleség kis sértődés után megbocsátott. Hogy lehet ezt megbocsátani?! És ami a lényeg, hogy lehet elkerülni, hogy megcsaljanak?  Én értem, hogy néha kell a változatosság, de egy nő hogyan tud állandóan más lenni? Azért kér...
Read more
Kedves Soma! 31 éves vagyok, a férjemmel élek már 7 éve boldog házasságban. Ezt csak háttér-információként írom, mert valójában a legjobb barátnőmmel való kapcsolatomról szeretnék írni. Tudni kell rólam, hogy egy vidám természetű, pozitív beállítottságú, őszinte ember vagyok. Nálam a barátság szónak elég fontos jelentése van. Általános iskolás korom óta mindig volt az életemben egy „legjobb barátnő”, akire minden titkomat rábízhattam, akivel mindig mindenben együtt voltunk, jóban is, rosszban is.  Ha én megszeretek valakit, akkor tényleg mindent megteszek azért, hogy neki örömet okozhassak, hogy segíthessek neki, hogy mellette lehessek, amikor úgy érzem, szüksége van rá, teljes mértékben odafigyelek rá, apró, rögtönzött kedvességekkel halmozom el, és mindezeket majdnemhogy mindenféle nagy megerőltetés nélkül teszem, szinte automatikusan jön, megállíthatatlanul. Ezzel edd...
Read more
Kedves Soma! Párommal hat éve élünk együtt. Egy messzi városból költöztem hozzá egy kisebb településre. A korkülönbség köztünk tizenhárom év.  Időközben rájöttem, hogy milyen foglalkozásban, munkában tudom magam kiteljesíteni, ezért kiléptem az általa vezetett cégből, amelybe érkezésemkor léptem be (akkor még álmodozó kislány voltam, s csak sodródtam). Ezt ő úgy vette, mintha hazudtam volna neki, s megszegtem volna az ígéretemet. Hiába mondtam, hogy egyszerűen csak ráébredtem a dolgokra, nem elhagyni akarom őt. Úgy érzem, az elejétől fogva nem bízik bennem, bár okot nem adtam rá sosem. Ami a legrosszabb, hogy már vagy ötször kezet emelt rám! Az egyik alkalommal két hétig kellett erős alapozót használnom. Én mindannyiszor elmondtam, hogy ha még egyszer megteszi, elmegyek. De nem mentem. Ő pedig semmivel nem engesztelt ki az ütésekért. Két diplomám van, mégis szerencsétlennek ...
Read more
Szia, Soma! Nagyon szeretem olvasni a Nők Lapja Cafén a válaszaidat, tetszenek a tanácsaid, mindig van, amiből tanulni lehet. A barátommal 10 éve vagyunk együtt, nagyon szeretem, szeretjük egymást, boldog vagyok vele, igazi társnak érzem. Nemrég volt a kerek évfordulónk, és megkérte a kezem. Igent mondtam, annak ellenére, hogy mindig is úgy éreztem, nekem nem hiányzik a házasság. Féltem tőle, mint a tűztől.  Mikor megkérte a kezem, boldog voltam, de aztán… tényleg minden csoda három napig tarthat, mert most teljesen leblokkoltam. Úgy érzem, mintha minden megváltozott volna, talán csak kényszerből kérte meg a kezem.  Félek, hogy a rokonoknak meg kell felelni az esküvő szertartásával (pedig a hagyományos esküvők nem tetszenek), nem akarom, hogy mindenki rám figyeljen. Nagyon sajnálok elkölteni ennyi pénzt erre az alkalomra, nem akarom magamat, magunkat adósságba verni. Nem s...
Read more
Kedves Soma! Kérlek, adj tanácsot, merre induljak? A húszas éveim végén járok, hat éve vagyok együtt a férjemmel. Szépen, szerelmesen indult minden, megtaláltuk egymásban az igazit. Tényleg olyan harmonikus volt a kapcsolatunk, amire mindig is vágytam.  Az utóbbi időben viszont nagyon egyedül érzem magam. Amilyen gondoskodó és figyelmes volt, most annyira nem az. Ha beszélek hozzá, látom rajta, hogy egyáltalán nem figyel, sokszor nem is válaszol. Ha nyüstölöm, egy mondattal válaszol. Még véleményt alkotni sem akar. Persze lehet, hogy nem olyan izgalmas a mondandóm, de az enyém, és rosszul esik, hogy láthatóan nem érdekli. Magától egyáltalán nem kezdeményez beszélgetést. Úgy érzem, hogy csak élünk egymás mellett. Már elég ritkán szeretkezünk, mert nekem az is kell, hogy a társam a lelkemmel is foglalkozzon, ne csak a testemmel. Nekem nem megy úgy, hogy hazajön, teszi a dolgát...
Read more
Szia, Soma!  Dettinek hívnak, 26 éves vagyok, és nagyon nagy tisztelőd vagyok. Azért írok neked, mert nem nagyon tudom, hogy kihez forduljak, és úgy gondoltam, hogy ha tanácsot adni nem is tudsz, talán valami iránytűfélével segítesz majd. Májusban volt az esküvőnk, és januárban lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk a férjemmel. Róla annyit, hogy 32 éves, nagyon rendes és rettenetesen makacs (Kos) ember. Nagyon jól működik a kapcsolatunk. Tudunk együtt élni, sírni-nevetni, a szexuális életünk is teljesen rendben van. Mindegyikünk jól kijön a másik szüleivel, testvérével, barátaival. Egyetlenegy dolog van, ami néha beárnyékolja az életünket, ez pedig az, hogy a férjem biszexuális. Tudtam ezt akkor is, amikor hozzámentem, mert konkrétan nem magával a beállítottságával van problémám. Megbeszéltük, átrágtuk magunkat a témán nemegyszer, mégis előfordul, hogy hazugságon kapom. 15 éves korában...
Read more
Kedves Soma! Olvasom az írásaidat a Nők Lapja Cafén, és úgy éreztem, Te tudsz nekem igazán tanácsot adni! Nagyon vagány és nyitott nőnek ismertelek meg! A történetem a következő: kétgyerekes családanya vagyok, a férjemmel jó a kapcsolatunk, de ő iszonyú elfoglalt, így a szexuális életünk igen sivár, rutinszerű, nem túl izgalmas. A férjem zárkózott, konzervatív típus. Ő is sokszor érzi úgy, hogy kifulladt a kapcsolatunk – minden téren –, de a gyerekek összetartanak minket. Amúgy szeretjük egymást, csak úgy élünk, mint egy öreg házaspár. (Talán azért alakult így, mert állandóan hajtja a pénzt, de hát muszáj!) Pedig én szexuálisan nagyon szenvedélyes nő vagyok, és nekem ez kevés! Ráadásul túl fiatalon lettem anya, szerettem volna még egy kicsit élni! Szívesen elmennék swinger klubba, de a férjem ez ellen dühösen tiltakozik! Abszolút a középkorban él! Mostanában remek dolgo...
Read more
Kedves Soma! Tanácsért fordulok hozzád. Januárban elköltöztem egy négyéves kapcsolatból. Nyáron kezdtem igazán helyrejönni, végre híztam, megnyugodtam, elkezdtem varrni, folyamatosan dolgozom, rendszeresen kimozdulok, barátkozom, nemrég vettem új autót, nem panaszkodom az életemre. De van egy problémám. Két hónapja megismertem egy férfit, aki a zsánerem. Külsőleg – és most néhány randi után annyit leszűrtem, hogy belsőleg is hasonlítunk. Az a helyzet, hogy „elfelejtettem”, hogyan kell ezt csinálni. Január óta egyedül voltam, hárítottam minden közeledést, mert rendbe akartam jönni magammal. Most viszont találtam őt, aki tetszik, vonz, de a közelében zavarban vagyok, nem érzem, nem tudom, mikor foghatja meg a kezem, mikor jöhet az első csók, mikor jöhet az ágy.  Mindez azért fura, mert egy szexis, szép, értékes nőnek tartom magam, mindig mindenkit szinte azonnal levettem régen...
Read more
Kedves Soma, Kétségbeesve írok neked: a sógornőm megmérgezi az életemet! Az irigysége, féltékenysége megölte a kapcsolatunkat, már a családi összejövetelekre se tehetem be a lábam, de a legrosszabb, hogy a férjem sem áll mellém, nem ért meg. Férjemmel 4 éve vagyunk házasok, ikreink révén három gyermekünk van. Sógornőm 8 évvel fiatalabb, ő is családanya már, de engem nem tud elfogadni! Eleinte a húgomnak tekintettem, ruhákat adtam neki, a gyerekeinek is. Majd az irigység, féltékenység, pénz megölte a kapcsolatot! Sérelmezte, hogy anyósomék miért hozzánk jönnek többet, miért a mi gyerekeinkre vigyáznak többet, miért őket szeretik jobban??? Ami a kívülálló számára sem volt így, egyszerűen látták, hogy jobban rászorulunk a segítségre. Ebből adódóan elkezdett engem támadni! Nem a szüleit, nem a bátyját, engem… Most olyan szinten vagyunk, hogy a családi összejöveteleken én nem vehe...
Read more
Kedves Soma! Sokáig töprengtem, míg eljutottam odáig, hogy megkérdezzem a véleményedet a megoldásra váró problémámmal kapcsolatban. Lassan két éve találtunk egymásra a mostani párommal, és mindketten hosszú idő óta rosszul működő házasságainkból léptünk ki, ámde nem egyedül, hanem két-két gyerekünkkel. Nálam a tíz- és kilencéves fiaim mind a válás tényét, mind az új férfi jelenlétét jól fogadták, igaz, rendkívül nagy szeretettel és őszinteséggel tálaltunk mindent, ami őket érintette. Azonban nála a kilencéves kisfiú olyan gyűlöletet és félelmet táplál irántam – mert állítólag én elveszem az ő apját –, hogy ez a tény megakadályozza azt, hogy mi mindannyian egybeköltözzünk. (A párom nem kívánja kitenni a gyereket ennek a mindennapos feszültségnek, hogy olyan valakivel kelljen együtt élnie, akit nem szeret.) A kisfiú édesanyja sajnos tesz azért, hogy én rossz színben legyek fel...
Read more
Drága Soma! Olyan sok mindenkinek segítettél már, remélem, tudsz valami hasznos dolgot mondani nekem is. A problémám igazából nem is az én problémám, bár közvetve engem is érint. Az anyukámról van szó. Nagyon nehéz, makacs természetű és zárkózott nő, de én ennek ellenére nagyon szeretem, és segíteni szeretnék rajta.  A problémák elég régóta kezdődtek, nem is tudnám megmondani, mikor. A szüleim egyéves koromban elváltak, apámat 18 éves koromig nem is ismertem. 10 éves koromig teljes boldogságban éltünk, nagyszüleimmel és nővéremmel együtt. Aztán anyukám újra férjhez ment, és született két gyermeke, egy fiú és egy lány – féltestvéreim, akiket én ugyanúgy szeretek, mintha édestestvéreim lennének. Csak a nevelőapámmal nem tudtam megbarátkozni. Kicsi koromtól kezdve tartózkodás volt bennem iránta, és megmagyarázhatatlan ellenszenv. Később, amikor már nagyobb lettem, tudatosan is ...
Read more
Kedves Soma! Már eddig is nagyon bírtalak, mert mindig mosolyogsz, árad belőled a boldogság. Szabadon, nyitottan és őszintén beszélsz mindenről. Most, hogy abban a bizonyos reggeli műsorban is lehetett téged hallgatni, elhatároztam, hogy „utánanézek Somának”. A Nők Lapja Cafén szerencsére megtalált a rovatod.   Ahogy a többiek leveleit és a te válaszaidat olvasom, látom, hogy érdekes, különleges problémákkal fordulnak hozzád, és tartalmasan válaszolsz, nem intézed el közhelyekkel. Arra gondoltam, te biztosan tudsz valami jó ötletet adni, mert nekem is van egy problémám, amivel nem tudok mit kezdeni. Amit jó ha tudsz rólam: hét éve élek a párommal – három éve házasságban. 30 évesek vagyunk. Nagyon szeretjük egymást, van két szép gyerkőcünk. Négyéves a kislányunk, másfél a kisfiunk. Nagyon szeretem őket természetesen – és talán itt kezdődik az én problémám. A két véglet k...
Read more
Kedves Mamagésa! Nem is tudom, hogy hol kezdjem, és hogyan! Nagy volt a szerelem, fiatal voltam, 13 éves. Nem futó kaland volt, három évig tartott. 2000-ben lett vége, mert terhes lettem, 15 évesen. Nem tarthattam meg a gyereket, mert édesanyám halála miatt gyermekotthonban voltam. De a mai napig nem tudok mit kezdeni a fájdalommal. Félek, hogy ha újra terhes leszek, nem lesz  egészséges a kicsi, ne adj' Isten elvetélek. Attól is félek, hogy nem leszek jó anya. Párkapcsolatban élek már négy éve, és lassan gyereket szeretnék vállalni, de a párom azt mondja, először meg kell küzdenem ezekkel a félelmekkel. De hogyan??? Kérlek, segíts nekem ebben, hogy mit tegyek. Köszönettel: egy Halak jegyű leendő kismama Kedves Leendő Kismama! Nem volt nehéz kiszámolni, jelenleg 21 éves vagy. Egy sok mindent megélt gyerek. Leveledet olvasva összeszorult a szívem, és az az ér...
Read more
Kedves Soma, 16 éves vagyok, iskolába járok, minden rendben van az életemben, kivéve a barátommal való kapcsolatot. Jobban mondva a családjával. Négy éve ismerjük egymást - a volt barátom barátjaként ismertem meg -, jövő hónapban lesz, hogy két éve járunk. Vagyis próbálunk. Mert nem szeret a családja. Az anyukája, ahogy csak tud, keresztbe tesz nekünk. Uszítja ellenem. Próbálok kedves lenni, megfelelni, elkezdtem járni zongorázni, mert az anyukája imádja a zenét. Az anyukáján kívül még van két nővére, akik azért ellenzik a kapcsolatunkat, mert a barátom 21 éves, és azt mondják, hogy túl fiatal vagyok hozzá. Pedig nem is ismernek, nem tudják, hogy milyen vagyok igazából. Érettebben gondolkodom, mint az átlag 16 éves lányok. Elképzelni sem tudom, hogy lehet valakit úgy utálni, hogy nem ismered. Az egyetlen, aki szeret a családjában, az az apukája. Ő próbál nekünk segíteni, de nem ...
Read more
Szia, Soma! Minden héten várakozással tekintek az NLCafe-hírlevélre, mivel mindig élvezettel olvasom az engem esetleg nem is érintő témájú leveleket, melyeket hozzád írtak. Nekem is lenne hozzád egy kérdésem: a kisfiam nemrég múlt két hónapos. Mivel még építkezünk és egy szobánk van, nincs saját szobája, bár ennyi idősen, azt hiszem, egyébként is velünk lenne egy szobában. A férjemmel a meztelenség kérdését elég szabadon kezeljük, és a házat úgy alakítottuk ki, hogy a háló-fürdő eléggé elszeparált legyen ahhoz, hogy akár ruha nélkül is közlekedhessünk. Szerencsére a szexuális életünk a szülés után is élvezetes és aktív maradt, már három hét után alig vártam, hogy leteljen a gyermekágyas időszak. A kérdésem az lenne, hogy befolyásolhatja-e a kisfiam életét, ha látja-hallja a szeretkezéseinket, és az, hogy meztelenül járunk-kelünk előtte? Nem okoz esetleg ez később, felnőttként pro...
Read more
Kedves Soma, Két gyermekünk van, egy fiú és egy lány, ikrek. Négyévesek lesznek ősszel. A kislányom már a kezdetektől beteges volt, az utóbbi egy év pedig maga volt a rettenet. Asztmát diagnosztizáltak nála, mellette állandó hörghurut, középfülgyulladás, most – júniusban (!) – is arcüreggyulladás. Egy hétig tünetmentes, azután megint elölről kezdjük. Februárban kezdtem újra dolgozni, ha nem lenne édesanyám, nem dolgoztam volna még egy hetet sem egyhuzamban. Ma már azon gondolkodtam, hogy felmondok, és otthon maradok vele. Ezt viszont a férjem ellenzi. Sokszor úgy gondolom, hogy a fiam, aki olyan egyszerűen ki tudja fejezni a szeretetét, odabújik, megsimogat, az a lányomnál hiányzik. Nem tudok hozzábújni, nem kér a babusgatásból, elszalad. Vajon nem ez hiányzik-e, nem azért lesz-e örökösen beteg, mert vágyik a szeretetre és a kényeztetésre? Vagy ki akar törni az ikerlétből? Lehet, ...
Read more
Kedves Soma, Az én gondom nem olyan komoly, mint sokaké, de nekem mégis rossz.  Huszonegy éves vagyok, és már két éve férjezett. Van két gyerekem is, egy kétéves kislányom és egy egyéves kisfiam. A párommal három éve vagyunk együtt. Egy hónappal az összeismerkedésünk után már teherbe is estem. Szerencsés vagyok, mert nem hagytak el, de ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, hogy kevés időt töltöttünk együtt kettesben. Mivel én nem dolgoztam, kevés pénzünk volt, azt is a babára költöttük. Így sok minden elmaradt, de a veszekedések száma egyre csak nőtt. Aztán amikor megszületett a babánk, még több lemondás következett, még több embernek kellett megfelelnem, ami nagyon nehéz volt.  Mire elkezdhettem volna újra „élni”, megtudtam, hogy megint terhes vagyok. Ezzel egy időben az édesanyámat és az apósomat is elvesztettem. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Azt a pár barátomat...
Read more
Kedves Soma! Nehéz döntés előtt állok, a 17. évében lévő lányom szerint maradi vagyok, mert egyelőre nem engedem meg, hogy néhány osztálytársnőjéhez hasonlóan az én lányom is együtt aludjon a fiújával. Általánosságban is úgy gondolom, hogy első a tanulás, elég kell hogy legyen hétvégén meg hét közben egy-egy találkozás, de ettől a fiútól meg különösen féltem. Mindig azt mondom neki, nem kell a dolgokat siettetni. Ő pedig azzal érvel, hogy keveset tudnak találkozni (70 km távolságra lakik a fiú – most került oda nevelőszülőkhöz –, eddig ott lakott, ahol mi). És minket (szüleit) okol, hogy ha ez így megy tovább, szakítani fognak. Sajnos a fiú elég labilis (otthoni problémái miatt már öngyilkosságot is megkísérelt). Nincsenek barátai, pedig középiskolába jár, tíz körömmel kapaszkodik a lányunkba, és az az érzésünk, hogy el fogja távolítani őt tőlünk. Úgy gondolom, ha megengedem...
Read more
Naná,hogy mindenki vonzó szeretne lenni a kedvese számára! Ahhoz már kifejezett lelki mazochista,egyfajta önbüntető attitüd kell,ha valaki direkt arra „gyúr”,hogy taszitó, vagy közömbös legyen imádottja szemében. Pedig hányan megteszik! Tudatlanul,akaratlanul,de mégis ezt idézik elő. Nézzük csak,hogy is van ez? Ahhoz, hogy egyik ember bevonzza a másikat, mindenképpen kell valamiféle töltés. A felek közötti vonzódás kétféle képpen zajlik : vagy hirtelen (derült égből villám,csak más…), vagy pedig szép fokozatosan felépülve, és mire észreveszi magát az ember,már benne is van alaposan… Az első variációban a hormonoknak, a belső kémiának (divatosan kifejezve, fonetikusan leirva: kemisztrinek) igen nagy szerepe van. Az egyik legfontosabb ezek közül a fenil-etilamin (PEA), amely egy természetes amfetamin-származék, hatása olyan,mint a könnyűdrogoké. A dopamin szintén szerepe...
Read more
Kedves Soma! Egy jó ideje teljesen megváltozott az életem, mégpedig egy teljesen ismeretlen ember hatására, akivel az utcán futottam össze, és nagyon jól elbeszélgettünk. Szóba jött az is, hogy ő jó ideig/je külföldön dolgozott/ik, mégpedig Mexikóban.  Akarva-akaratlanul is összehasonlítgattuk a két országot. Sajnos lesújtó volt a végeredmény Magyarországra nézve. Az, amit már eddig is tudtam: a magyar emberek frusztráltak, feszültek, idegesek, szorongósak, mindent magukba fojtanak. Úgy érzem, nem jó helyre születtem. Kicsit elszakadtam lélekben itthonról, a szülőhazámtól, amit egyébként nagyon szeretek, de mégis folyton elvágyom innen. Olyan emberek között járok lélekben, akik nyitottak, vidámak, megmondják, amit gondolnak, kiabálnak is, ha jólesik.  Minden vágyam, hogy Spanyolországban vagy Mexikóban élhessek egyszer. Ezzel nincs is semmi baj, vagy nem lenne, de hihete...
Read more
Kedves Soma! Sokat olvastam Tőled, és a magamra vonatkoztatható élethelyzetekre szóló tanácsaidat mindig átgondoltam és kipróbáltam. Bízom benned és a világlátásodban. Kérlek, segíts most nekünk. Van egy kifejezés, amivel mostanában túl gyakran találkozom – ez a karma. Nagyon sokat adott nekem ez a szó, amikor először találkoztam vele, hatására sok dolgot átgondoltam és újraértelmeztem az életemben, a döntéseimben. Viszont nagyon elkeserít, amikor a negatív élethelyzet tehetetlen elfogadására használják magyarázatként! Példa erre a barátnőm, aki eltűri, hogy a gyermeke apja bántalmazza, a gyerek előtt megalázza, és büntetést kapjon akkor, ha valamit nem úgy tesz, ahogy parancsolja. Az anyukája is azt tanácsolta neki, hogy tűrjön, hamarabb szabadul. Sajnos a kicsi gyerek miatt jelenleg nem tudja eltartani magát, ezért a kivárást és tűrést látja ő is az egyetlen megold...
Read more
Kedves Mamagésa! Először is szeretnék gratulálni a munkádhoz, amely szellemi és érzelmi töltetekben gazdag. A bajom igencsak kellemetlen, de nem fordulhatok vele bőrgyógyászhoz – mert sejteni vélem, hogy karmikus oka van. A bőrömön néha égető érzés jelentkezik, pár napig tart, majd magától elmúlik. Általában ugyanazon a helyen, a karomon jelentkezik. Hozzáérni is nagyon fájdalmas, pedig külsőleg semmi sem látható, néha talán kicsit piros. Körülbelül egy hónapja fedeztem fel, és semmi összefüggést nem találtam étel, gyógyszer vagy vegyszer használata, fogyasztása között. Pár élettel ezelőtt, amennyire tudom, máglyán égettek el. A kérdésem csak annyi, szerinted van-e jelentősége? Talán most dolgozok le valamit a karmámból, vagy éppen ellenkezőleg, esetleg ugyanazt a hibát követem el, amely miatt korábban már elégettek? (Feltéve, hogy hibának lehet nevezni a képességeink hasz...
Read more
Egyre több felől hallani, hogy az új évezred hozta változások egyik nemekre vonatkozó fő feladata és üzenete, hogy a férfi merjen és tudjon jobban, tudatosabban élni a benne levő női minőséggel, mi nők, pedig a mindannyiónkban ott levő férfi energiákkal. Szakszerűbben kifejezve: az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi, ezen minőségek jelenlétét érdemes most mindkét nemnek önmagában tudatosítania. Ez a nők esetében meg is történt, és történik folyamatosan, hiszen a patriarchális szemlélet véget érésével a nők elkezdték felismerni és képviselni az érdekeiket, nem a férfi gyámságában élnek tovább, hanem kezdeményezők, önérdek érvényesítők, aktívak, invenciózusak, kibővítették és integrálták a szerepeiket. Elkezdtünk élni a bennünk levő férfierővel, animussal, ami azon túl, hogy segíthet elvezetni bennünket a valóságos férfihoz, megmutatta a bennünk levő bátorságot, tett-e...
Read more
Bizony,minden képességünk fejleszthető. Legyen az testi,lelki,érzelmi,szellemi jellegü,van választásunk,hogy mit hozunk fel,vagy nyomunk el magunkban. Épp úgy „gyúrhatunk” bicepszre,mint nyelvérzékre,hallásra,vagy akár kétkedésre,bizalmatlanságra,bátroságra,gyávaságra,egy kapcsolat felhozatalára vagy lesüllyesztésére,önbizalomra,vagy kishitüségre. Egész egyszerüen,amibe energiát rakunk,az kezd el növekedni.Akárcsak egy szobanövény… És az önbizalom épp az a dolog,amire nagyon érdemes tudatosan is „gyúrni”. Hiszen ez nem más,mint az önmagunkba vetett bizalom. Vagyis hogy bizunk magunkban,abban,hogy van elég tudásunk , erőnk, tehetségünk, szerencsénk,stb…ahhoz, hogy elérjük, megvalósitsuk, megteremtsük, leképezzük azt, amire vágyunk. Ezzel kapcsolatban pedig annyit, hogy kérésünk szabadon bocsátása, vágyunk megteremtése és megerősitése előtt nagyon fontos végiggondolnunk azt,...
Read more
Szia Soma,  Nagyon örülök, hogy még mindig dolgozol az NLcaféban. Mindig érdeklődve olvasom a válaszaidat. És mostanra összegyűjtöttem a bátorságom, hogy segítségedet kérjem, de legalább is kíváncsi vagyok a véleményedre.  Nos, amióta az eszemet tudom mindig is kövér voltam, ennek minden stigmatizáló hatásával együtt. Azonban nemrég el kezdtem kutatni ennek a lelki okait. Erre a hájpáncél szó indított el, amit nem rég olvastam a kövérséggel kapcsolatban. Arra jutottam, hogy egész életemben meg kellett védenem magam. Ami egy bizonyos szintig normálisnak tekinthető, de több mint 35 kg súlyfelesleg mellett, talán árnyaltabban érzékelhető a probléma. A szüleim állandó harcban éltek egymással és a világgal, az én feladatom volt megvédeni magam és a testvéremet. Egyszer még loptam is 8 évesen, hogy pénzt keressek a szüleim szeretetéért. Az anyám borzasztóan megszégyenített az egés...
Read more
Kedves Soma, A barátom sikeres harmincéves vállalkozó, én huszonnyolc éves tanárnő vagyok. Szegény családból származom, az õ szülei orvosok. Nekem otthon azt tanították, hogy jó legyek...neki azt, hogy gazdag, hiszen pénzből él az ember. Én nagyon keveset keresek a munkahelyemen, mellette magántanítványokat vállalok, mégis szinte minden nap (ez nem túlzás!) megkapom, hogy "tróger" vagyok. Azt mondja, hogy az életben annak van hatalma, akinek pénze van, és egy ilyen kis senkinek, mint én, örülnie kelene, hogy felkarolta valaki, és elviseli azt, hogy közel harmincévesen semmije nincs. aki ennyire nulla, mint én, az fogja be a száját, és viseljen el mindent! Folyton szapul engem, mikor mindent megcsinálok, háztartás, főzés és az ágyban is kényeztetem, mert próbálok megfelelni az elvárásainak, akkor azt válaszolja, hogy ezek természetes dolgok, amiket minden nő megad, mert ha nem, kin...
Read more
Kedves Soma! 28 éves vagyok, hét éve házas a férjemmel. Szeretjük egymást, két gyerekünk van. A párom nagyon ragaszkodó, kedves, jó apa. És mégis... Sokszor érzem, hogy az anyja vagyok. Duzzog, megsértődik, ha valamit szeretne, és én nemet mondok. Néha azt érzem, azt játssza, hogy szegény én, engem nem szeret az anyukám. Együtt is dolgozunk, de nekem van egy külön projektem: iskolába járok. Ezt nagyon élvezem. Tehát van rengeteg közös dolog, de azért külön területeink is vannak. A szexuális életünk közepes, átlag tíz naponta vagyunk együtt. Nagyon vigyázok a házasságunkra! Megteszek mindent, hogy mindig szépnek lásson, hogy ne legyen egyhangú a szex, elcsábítom, szerepeket játszunk stb. Vannak barátaim is, eljárok néha-néha velük is. Ő rengeteget dolgozik a munkáján és rajtunk kívül nem is érdekli más, vagyis nincs is rá ideje. Próbálok új programokat kitalálni, de ez ol...
Read more
Kedves Soma! Én 19 éves vagyok, a párom 10 évvel idősebb, a kapcsolatunk két éve tart.  Szerelmesek vagyunk egymásba, a kedvesem megértő, türelmes, őszinte, figyelmes, minden, amit csak egy nő kívánhat. Egyedül a szexben vannak gondok. Az első hónapokban még minden rendben volt, utána azonban az együttléteink száma vészesen csökkenni kezdett. Most már ott tartunk, hogy kéthavonta szeretkezünk - őt egyszerűen nem izgatja a dolog, nem hiányzik neki. Nem csal meg, abban biztos vagyok. Már rengeteg mindent próbáltunk, szexi fehérneműk, tejszínhab, különleges helyszínek, különleges pózok, de semmi. Beszélünk a dologról, próbálunk megoldást keresni, együtt.  Idáig eredménytelenül. Mit tehetnék, hogy kelthetném fel az érdeklődését a szex iránt? A visszautasítások nagyon megnehezítik, hogy kezdeményezzek, de azért nem adom fel. Tudom, hogy nem elégedett a testével és számos g...
Read more
Kedves Soma, Kedvellek. Ha kellene egy szobrot csinálni a Nőrõl, jó eséllyel indulnál. Ezért is kérdezem, Te hogyan hitted el, hogy jó nő vagy?Tudod, nekem azt kellene elhinni, hogy jó pasi vagyok. Haladgatok szépen, de hátha pont te löksz rajtam egy jó nagyot. Tibi   Kedves Tibi! Mára konkrét képem van arról, hogy ki a jó és szép nő. (És férfi.) A LEGFONTOSABB: a belső fény, a sugárzó életszeretet, és erő. Enélkül a legbájosabb pofika, és legcsinosabb test is egy érdektelen matériává silányul előttem. Én tudom magamról, hogy nagyon sok energiát kaptam, hogy rengeteg szeretet és adni tudás van bennem. 30 fölött már mindenki felelős az arcáért, és én szeretem ezt az arcot, amit kaptam, és "csináltam" magamnak. Bár az anyám - aki egy extra gyönyörű nő volt, és ma is nagyon szép asszony - sokszor mondogatta gyerekkoromban: "Jaj, szegény Gyöngyike, honnan örökölted ...
Read more
Kedves Soma! 30 éves vagyok, és tulajdonképpen nem értem, mi van velem. Megkeseríti az életem a szorongás.  Nem állítom, hogy rendben vannak a dolgok körülöttem, a szüleimmel a viszonyom sosem volt jó, az egyetlen normális ember a családban a nagymamám, őt karácsonykor elvesztettük, anyuék válnak, anyu összeomlott, szívritmuszavarai vannak, és csomót találtak a mellében. A munkámat szeretem, kihívást jelent és jól is keresek vele (az anyukám szerint ennek ellenére kudarc vagyok, mert nem élek vele). Sajnos azonban az utóbbi időben nagyon stresszes. Nem tudok kikapcsolódni, hazacipelem a munkahelyi problémáimat, és rágódok rajtuk.  Pedig szép életünk lehetne, szeretem a Páromat, nem vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan, amit nagyon szeretnénk, de egyfolytában görcsölök valamin. Sokszor nem is tudatosan nyomasztanak a problémák... Voltam többször szerelmes, a kapcsolataim ...
Read more
Sok helyen írod, mennyire fontos, hogy valakinek olyan munkája legyen, ami kielégíti őt. Nekem most sajnos nincs ilyen, sőt olyan munkát végzek, amit nagyon unok. Teszem ezt azért, mert ez a munka a lakóhelyemhez közel van, és így több időt tudok tölteni az elsős kislányommal, valamint tudok koncentrálni az építkezésre. Lelkileg nem vagyok kiegyensúlyozott, de megbeszéltem magammal, hogy most legalább egy évig itt maradok, amíg minden elrendeződik körülöttem, a gyerekem is nő, így a váltás nem lesz nehéz.  Próbálom meglátni az előnyt, illetve a jót ebben a munkában, de megmondom őszintén nagyon nehéz. A kérdésem az, hogy szabad-e átmenetileg megalkudni, szabad-e a saját igényeidet időszakosan elnyomni? Én tudom, hogy mit szeretnék, csak azt nem tudom, hogy a helyes úton járok-e most. Juli Kedves Juli! A népmesékben a főszereplőnek - avagy a főhősnek - 3 próbát kell k...
Read more
Kedves Soma, 25 éves lány vagyok. A család és a környezetem - ha finoman is, de - egyre inkább jelzi, hogy "benne vagyok a korban" Én nem akarok csak azért járni valakivel, hogy legyen mellettem valaki. Eddig csak egyszer volt barátom, kb. másfél évig. És egyre jobban nyomaszt, hogy előbb-utóbb tényleg gondolnom kell a családalapításra. Ez a gondolataimban úgy ötlik fel, mint egy börtön. Pedig a szüleimmel kapcsolatban nincsenek ilyen rossz élményeim. Néha azt érzem, hogy talán fiúnak kellett volna születnem (egyébként nagyon jó nőnek lenni), mert az ő gondolataikat tudom inkább magaménak. Több is a fiú barátom, mint a lány. (azt se tudom, hogy miért nem tudok megbízni a lányokban!). Attól is félek, hogy nem tudok hűséges maradni a majdani választottamhoz. Szeretem a kalandokat, de nem valószínű, hogy olyan férfit találok, akivel ilyesmit meg tudnék beszélni. Pedig úgy állok h...
Read more
Kedves Soma! A kihívásokat kell keresni, hogy legyőzzük önmagunkat, mert ez a legnehezebb. A jó, kellemes élmények csak ellágyítják, lustává teszik az embert... Most, hogy leírom ezeket, annyira nevetségesnek érzem magam. Hagyjuk. Mit akarok egyáltalán? Azt, hogy megcáfolj, vagy azt, hogy valaki azt mondja, ez nem is hülyeség? Inkább azt, hogy valaki megértsen! Próbálok őszintén mindig azt tenni, amit gondolok, de valahogy sosem úgy alakul, ahogy szeretném. Tenni szeretnék valamit, de nem tudok még. Szeretni szeretnék, de nem hagyják. Nem látok olyan hosszú távú célt magam előtt, amiről ne tudnám bebizonyítani, hogy fölösleges. Csak a fejlődés marad. Magamnak.  Te hogy tudod mindezt lekezelni magadban? Hogy tudsz optimista maradni? Mindegy. Megoldom majd ezt is valahogy. Elvégre csak így fejlődhetek:) Tisztelettel: Gábor Kedves Gábor! Gondolataid nagyon mélyek, és ah...
Read more
Kedves Soma,  Ajánlottál ezoterikus irodalmat, A sors mint esélyt. Nagyon megtetszett, persze kiborultam rajta rendesen, hiszen ez a könyv szembesített önmagammal. Rámutatott, hogy változtatni kellene végre, mielőtt túl késő lesz. Csak egyáltalán nem érzem azt, hogy merre lépjek. 26 éves vagyok, mérnök, egészségügyben dolgozok. Szeretem a munkatársaimat, bírom őket, s ez elfeledteti azt, hogy nem igazán azt a munkát végzem, amit rám szabott a sors.  Mikor éppen rászántam magam, hogy munka mellett nekiállok cukrásziskolába járni (hiába vagyok mérnök, ha egyszer érdekel a cukrászat már régóta), a főnököm közölte: kiharcolta, hogy a kollégám és én járhatunk szakmérnökire, a cég szponzorálja. Nekem sose lesz 200.000 Ft/félév pénzem ilyenre. Ezzel majdan többet kereshetek - volt az első reakcióm. Megint idetoppant valami az orrom elé, és én a könnyebbik végét fogtam meg, ahelyett,...
Read more
Kedves Soma! Kérlek, adj tanácsot egy fájó ügyben! Szeretném rendbe hozni a kapcsolatom a párommal, akivel már lassan 4 éve vagyunk együtt, és együtt is élünk. Kapcsolatunkat nagyon lerombolta, hogy egy nő belenyúlt ebbe a románcba, mert jókor volt jó helyen. Azóta is vissza-visszatért és csábítgatta a kedvesem, aki, mi tagadás, hajlott volna a kapcsolatra. Végül sok vita és fájdalom után szakítottak (noha semmi fizikai nem volt köztük, egyszeri találkozás az elején, azóta chat, sms, stb.). A párom azt mondta, nem tud élni nélkülem, nem kockáztat biztosat a bizonytalanért: együtt maradtunk. Akár boldog is lehetnék, de a legfelhőtlenebb pillanatokban valami marokra ragadja a szívem, és nem ereszti. Elveszítettem a hitem, a bizalmam, a reményem. Amúgy is nagyon kimerült vagyok lelkileg, diploma előtt állok, és az utolsó egy hónap a kapcsolatunkban nagyon-nagyon rázós vol...
Read more
Kedves Soma! A problémám már öt éve tart, és sajnos nem is nagyon akar megoldódni. 20 éves lány vagyok, és szerelmes. Egy 24 éves srácot szeretek. Igazából legtöbbször úgy érzem, hogy Ő is szeret engem. De nagyon sokszor pont az ellenkezőjét bizonyítja a tetteivel. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e így ezzel, de nálam ez úgy működik, hogyha szeretek valakit, akkor azzal minél több időt szeretnék eltölteni. Ha nem találkozunk egy hónapig, kicsit jobb lesz, de amint felhív, megint ugyanott vagyok. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ha nem akar engem, akkor miért nem hagyja, hogy én is éljem az életem. És a válasz csak ennyi volt: "Mert terveim vannak későbbre... Nem hagyom, hogy elfelejts!" Próbáltam már azt is, hogy összejöttem valaki mással, de ez sem segített. Nem tűrtem meg sokáig mást magam mellett. Valójában még csak együtt sem jártam ezzel a sráccal, mindössze megismerked...
Read more
Kedves Soma! A párom két éve vált el, a gyerek az anyjánál maradt - ez vezethetett ide. Én ezt értem, de nagyon nehéz elviselni. Mert állandóan szidalmaz, minden rossz, amit csinálok, ráadásul állandóan velem szeretne lenni, nem engedi, hogy egyedül elmenjek több napra a szüleimhez (ill. cirkuszol miatta). Ha munkahelyi buliba megyek, szintén baj van, főleg, ha később megyek haza, mint amiben előre megegyeztünk (fél órát késtem a legutóbb). Vannak jó napok is, akkor mindent elfelejtek és újraépül a kapcsolatunk, de ezek rövid időszakok, aztán megint jönnek a szemrehányások és kritikák. El szeretnék költözni tőle, de sajnálom is, meg azt hiszem, még mindig szeretem, mert nem tudnám elképzelni, hogy tudnék új életet kezdeni nélküle. Nincs erőm a szemébe mondani, hogy el akarok menni, mert elég egy jó szó és már el is felejtem a sok rosszat, és maradok ahol vagyok. Mindeh...
Read more
Kedves Soma,  Olyan dolgok történnek velem az utóbbi időben, amikre egyáltalán nem számítottam így a negyedik X táján. Van két gyermekem, 20 és 12 évesek. Ezenkívül egy romokban heverő házasságom, ami nem újdonság, hiszen szinte az elejétől fogva romokban hevert. Viszont a remény, és talán a gyávaság mégis itt tartott, álltam a sarat, és most úgy érzem, nem bírom tovább. Hirtelen elfogyott a kitartásom, nem tudom többé homokba dugni a fejem. Ki szeretnék lépni, de nem tudom, hová és hogyan. Nem látok perspektívát. Szerinted természetes dolog az, hogy egy nő 38 éves korában döbbenjen rá arra, hogy minden vágya egy másik nő? Mert ez történt. Beleszerettem a barátnőmbe. Nem kicsit. Már majdnem két éve tart az őrlődésem. Szinte csak rá tudok gondolni, újra és újra, mint amikor fennakad a lemezjátszó tűje. Talán hazugság lenne azt állítani, hogy ennek sohasem voltak előjelei, de csak á...
Read more
Kedves Soma, Huszonnyolc éves múltam, egy hónapja vagyok férjnél. A szexuális múltam: sok mindent kipróbáltam, sok szeretőm volt, élveztem is! Nem vagyok prűd, talán még perverznek is mondhatom magamat. Mégis, évről évre előjön egy problémám, ami néha elmúlik magától, de mostanában tartósan befészkelte magát az életembe. Egyszerűen nem kívánom a szexet. Ez már más kapcsolatomban is jelentkezett, de azután elmúlt, inkább egy hullámvölgyhöz tudnám ezt az állapotot hasonlítani. Talán nevezhetnénk ezt női impotenciának is, nem tudom, de a helyzet borzasztó. Máskor azért, ha úgy adódott, ha nem is kívántam a páromat, "magamban" azért elvoltam, elszórakoztam, de mostanában még a gondolattól is görcsöt kapok.  A tüneteket röviden ecsetelném: leblokkolok, nem tudok ellazulni, begörcsölök, és ez sokszor végig kísér az egész aktus alatt, szerencsés esetben a végét élvezem. Általába...
Read more
Kedves Soma, Sokszor olvastam már a neked írt leveleket, és az azokra adott válaszok alapján nagyon szimpatikusnak tartalak. Ennek ellenére nem könnyű írni a problémámról. Azzal kezdeném, hogy még soha életemben nem volt egyetlen randevúm sem, pedig már elmúltam 30. Olyan az egész, mintha semleges nemű lennék, vagy láthatatlan: senki nem kezdeményez nálam. Nem mondhatom, hogy olyan undok lennék, hogy elriasztottam őket, mert esélyt sem adtak. Ezt önmagában sem könnyű elviselni, csakhogy most szerelmes lettem valakibe, akibe nem kellett volna. (A fiúnak eddig egy barátnője volt, akivel több mint két éve szakítottak, a lány nagyon csúnyán bánt vele.) Nem merem nyíltan kimutatni, mit érzek, mert furcsán viselkedik velem, nem tudom eldönteni, hogy esetleg észrevette mégis, hogy vonzódom hozzá és így akar távol tartani, vagy más oka van a viselkedésének.  Viszont elkaptam már...
Read more
Kedves Soma! Szerinted léteznek olyan emberek, akiknek egyszerűen az a jó, ha egyedül maradnak? Nem tudom, rajtam kívül van-e még más, aki így gondolkodik, de nem vágyom társra. Mit lehet ez ellen tenni, vagy kell-e tenni valamit egyáltalán? 23 vagyok, és csak rövid, futó kalandjaim voltak. Komoly kapcsolatom sosem, de nem is vonz a dolog. Lehet, hogy csak azért nem érdekel, mert még nem tudom, milyen egy normális kapcsolatban élni?  Persze próbálkozik az ember, hátha... de mindig rájövök, hogy nem pezsdít fel a dolog, és igazából csak azért ismerkedek, keresek, mert a "normális" emberek is ezt teszik, és akkor biztos ez a helyes. Húsz éves korom körül volt egy időszak, amikor szerettem volna társat, és persze sajnáltam is magam ezerrel, hogy nem kellek senkinek - de aztán rájöttem, hogy igazából nekem nem kell senki. 17-18 évesen még szabályszerűen menekültem a fiúk elől, s...
Read more
Szia, kedves Soma! A problémám igazából teljesen egyszerűen hangzik, de valahogy mégsem tudom helyére tenni a dolgokat. Én az az igazán befelé élő emberke vagyok, aki jól megrágja a dolgokat. Az emberek gyorsan a bizalmukba fogadnak, mert átérzem a gondokat, és nem is jelent problémát másoknak lelki erőt adnom. Van egy-két ember, aki ismeri a gondjaimat, mondhatjuk, hogy nem is értem, miért kötötten ki nálad, vagy miért nem próbálom meg magamtól mozaikokból összerakni a képeket. De úgy érzem, talán Te rávilágíthatsz valamire, mint kívülálló személy, amit én már képtelen vagyok dekódolni.  Szóval, van egy férjem, aki nagyon érdekes figura, utálja mindenki a környezetemben őt. Először csak a saját családja utálta, ma már az enyém is. Képtelen empatikus lenni az emberekkel - vagyis nem is akar az lenni. Nem tud társaságban ellazulni, csak akkor, ha róla van szó. Nem tud csa...
Read more
Kedves Soma! Eredeti, bátor, vidám és egyedi jelenség vagy. Nagyon tetszenek a válaszaid, és hihetetlen veleszületett érzéked van a pszichológiához. Tanácsodat és véleményedet kérem most én is, mint annyian. Olyan jó lenne valaki kívülállótól és objektív személytől hallani kritikát a helyzetemről. Túl a harmincon két apró gyerekkel maradtam egyedül, férjem megtalálta az igazit. Ezen már túl vagyunk, kialakult az új helyzet, kisebb-nagyobb zökkenőkkel vidáman, boldogan és kiegyensúlyozottan élünk. Túl az első gőgön, sértettségen, a volt férjem a barátom tudott maradni, segít, amennyit teheti. A gyerekeknek igazi törődő apja maradt. Egy éve megtörtént a csoda - találkoztam egy csodás férfival. Szeretem. A kapcsolatunk rendkívül harmonikus, őszinte, sokrétű és izgalmas. Teljes odaadást és elfogadást érzek, nagyon jól érzem magam vele. Egyetlen árnyék vetül eme hihetetlen...
Read more
Kedves Soma Mamagésa! Létezhet-e, hogy valaki magába a szerelem érzésébe szerelmes? S, hogy miért rágódok ezen? 26 éves vagyok, és bizony jó néhány párkapcsolat áll már mögöttem. Csinos vagyok, még eszem is van, így nem panaszkodom, sok udvarlóm akadt. De még mindig az igazit keresem.  Mindig óriási hévvel vetettem bele magam a kapcsolatokba, majd amikor az langyosabbá vált - leléptem. Sokszor semmi okom nem volt arra, hogy szakítsak, egyszerűen kihunyt bennem valami. Most van egy barátom, akit ismételten nagy hévvel imádok és fülig szerelmes vagyok, de félek magamtól, hogy nem is a srácot imádom, hanem magát a szerelem érzését, és ha ez majd kicsit alábbhagy, akkor megint elveszítek valakit, aki talán az igazi is lehetne.  Kontrollálni meg nem tudom magam - a kapcsolatok elején úszok a rózsaszín felhőkben, és mintha valami drog hatása alatt állnék, semmi más nem érdeke...
Read more
Kedves Soma! A férjem tizenéve ismerem, nagy szerelemmel kötött (amolyan "mindenki által irigyelt"), hét éves házasság a miénk. Három gyönyörű gyermekünk van. A párom kiváló apa és férfi, még mindig nagyon szeretem, ő viszont azt mondja, már nem. Nincs senkije, nem is akar elhagyni, viszont nap mint nap érezteti, hogy már semmit nem jelentek neki. Azt mondja, a gyerekek átvették a helyem a szívében, és ezt az első születése óta érzi. Az utóbbi hónapokban már a szex sem működik közöttünk.  Sajnos elég zsörtölődős fajta vagyok, és ezt mostanában a szememre is vetette. Nem tudom, mit tegyek. Mások szerint még sose néztem ki ilyen jól, mint mostanában (kimondottan szépnek, csinosnak tartanak - de a páromat is!), saját karriert is építettem, és most a harmadik babával vagyok otthon. Nem akarom feláldozni magam, és a gyerekek miatt látszatboldogságban élni, de nem is akarjuk ...
Read more
Kedves Soma! Mindent megtettem érte, mégsem becsül, mégsem szeret. Ugye, tízszer-százszor hallottuk már ezeket a mondatokat? A barátnőnktől, munkatársunktól, a szomszédunktól, tán már magunk is kiejtettük néhányszor.  Miért van ennyi zűr a szív körül? Miért nem elég, ha valaki őszintén ragaszkodik, ha fenntartás nélkül rajong a másikért? Vagy talán szeretni is okosan kell? Okosan szeretni? Nem feloldhatatlan az ellentmondás? Hiszen a szerelem elvarázsolt, bódult állapot.  Ugye, emlékszünk valamennyien, hogy ebben az "ideiglenes háborodottságban" mekkorákat lehet sétálni a zuhogó esőben, és hányszor lehet az ablakhoz pattanni, azt lesve, mikor jön már Ő?!  Mintha egy csőbe néznénk heteken, éveken át, és a cső végén nem volna más, csak a kedves képe. De ahogy ballag, szalad, fut az idő, egyre többet mocorog az Ész, és azt sugdossa a Szívnek: engedj szóhoz jutni! Különben b...
Read more
Kedves Soma! Már halogatom egy ideje, hogy problémámmal segítségért folyamodjak hozzád, mert úgy éreztem, mi az én kis piti bosszankodásom más nők komoly lelki válságaihoz képest. Valóban, nem dőlt össze a világ körülöttem, nem sírom minden este vizesre a párnámat, nem fogytam le vagy híztam el nagy lelki bánatomban, mégis úgy érzem, hogy sajnos valami még hiányzik teljes boldogulásomhoz és boldogságomhoz. Körülbelül három hónapja vagyunk együtt párommal (akivel mellesleg itt, a párkereső rovatban találkoztunk). Tudom, ez nem hosszú idő, de kivételesen nem ezen van a hangsúly. Merész lépésre szántuk el magunkat, ugyanis kapcsolatunk elindulásához két hétre összeköltöztünk. Igaz, csak albérlet, igaz, hogy csak egy szoba (egy barátnőmnél), de a mienk, és együtt vagyunk. Hát kb. erről szólt a dolog mostanáig. A probléma, amivel megkereslek, valójában az én fejemben kezdődött....
Read more
Kedves Soma! Van egy problémám már régóta. Az osztálytársaim többnyire jó fejek, elvagyok velük, nem piszkálnak mint egyeseket, csak mintha nem is léteznék, levegőnek néznek. És ezen szeretnék változtatni! Az sajnos hozzátartozik a dologhoz, hogy alapból nem vagyok nagydumás, inkább csendben maradok.  Lehet, hogy azért, mert hallókészülékes vagyok, így az átlagnál egy kicsit rosszabbul hallok. Ez társaságban komoly gondot okoz, mert pl. úgy értem meg az embereket, hogy ha nézem a szájukat (arról olvasok), de nem lehet egyszerre 5 emberre figyelni. Vagyis megint az lesz, hogy lemaradok, nem tudom, miről van szó, és nem tudok a témához hozzászólni, vagyis hallgatok. Ez egy ördögi kör. Mert minél több beszélgetésből maradok ki, annál inkább ez válik a természetemmé, és a többiek is úgy könyvelnek el, mint aki sohasem beszél. És ehhez hozzájön még az is, hogy nem tanulok rossz...
Read more
Kedves Soma! 26 éves lány vagyok, (kis)városban élek. Kedvesem 29 éves, ő falun lakik a szüleivel. (A két település kb. 35-40 km-re van egymástól.) Párommal nagyon szeretjük egymást, őszinték az érzelmeink, és úgy vélem, hogy nagyon hasonlóak vagyunk, sok mindenben közös a véleményünk, hasonlóképp vélekedünk nagyon sok mindenről. Igaz, hogy még csak egy éve lesz, hogy ismerjük egymást, de komolyak a szándékaink, és szeretnénk összekötni az életünket. Az egyetlen konfliktusforrás közöttünk az, hogy ki hol képzeli el a közös jövőt: ő falun, a szülei nagy családi házában, én pedig városban, ahol jelenleg is lakom. (Saját lakásom van, bár csak egyszobás, tehát amikor családot fogunk tervezni, lépni kell.)  Sajnos jó néhány alkalommal sikerült összekapnunk a fentiek miatt, amit később mindketten nagyon megbánunk. Párom imádja az erdőt, a falusi nyugalmat, szabadidejében rengete...
Read more
Kedves Soma! Ne haragudjon, hogy levelemmel (levél?) zavarom Önt. Egy olyan kérdésben szeretném tanácsát kérni, amely a túlnyomórészt boldog kis világomat néha igencsak feldúlja. Hogyan lehetek egyszerre minden, amivé válni szeretnék? Tudom, hiszen mindenki mondja: előttem az élet. Melyik élet? Én rengeteg életet szeretnék, külön-külön. Az egyikben sok-sok gyerek anyukája lennék, ez a legfontosabb, no de a másikban író, aztán kéne még egy élet az emberi jogok aktivistájának, egy az állat- és természetvédőnek, egy a keleti kultúrában elmélyedő remetének... és még vagy százhuszonhat. És mindannyiszor szeretnék gyerek lenni, és ha lehet, az is maradni. Nem tudok választani. A felületesség viszont mindig is taszított; kicsit belekóstolni valamibe - ez nem nekem való. Először talán fel kéne nőnöm. Addig is, míg ez bekövetkezik, mi a teendőm? Köszönettel: 1 lány Utóir...
Read more
Kedves Soma! Külföldön élek. A férjemmel érkeztem az õ hazájába. Kalandor voltam, és nem gondoltam át, hogy mivel jár a külföldön élés. Öt év után most kaptam meg a munkavállalási engedélyemet. Öt év után most kaptam meg a munkavállalási engedélyemet. Az öt évet a nyelv megtanulásával töltöttem, és elvégeztem egy egyetemet. Írni is próbáltam (www.merengo.hu - Napraforgó írásai).  A legtöbb magyar itt elég elszigetelten el, többen depressziósak is. Remélem, ez engem elkerül, bár elég nyomasztó, főleg mert szívesen ugranék át hozzájuk egy kis magyaros beszélgetésre, de nem szeretem, hogy az itt élőket szapulják egyfolytában. Végül is nem ők tehetnek arról, hogy mi "hazátlanok" lettünk. Van, aki egy kis "magyar" szigeten él, anélkül, hogy bármilyen kapcsolatot tartan az ország állampolgáraival. Még újságot sem olvas! Hiányoznak a barátaim. Hogyan illeszkedhetnék be anélk...
Read more
Kedves Soma! Azért fordulok hozzád, mert azt látom, hogy Te a mély spiritualitással vegyes racionalitásoddal jól belevágod az ember képébe a véleményedet. Lehet, hogy nekem most éppen erre volna szükségem. Számomra megfejthetetlen titok, hogy miért kerülnek a férfiak. Mi lehet az a kisugárzás, jelzés, ami miatt úgy tűnik, nem mernek engem bevállalni? Jó néhányszor véltem már azt hosszabb-rövidebb ismeretség és beszélgetés után, hogy na, most igen, ő tényleg olyan, aki nekem kellene. Aztán nem történt semmi. A sokadik találkozás után sem. Az nem lehet, hogy a lelkem mélyén a másik nemhez vonzódom, arról tudnék, sőt arról sincs szó, hogy külsőleg bármi miatt taszító volnék.  A legutolsó párkapcsolatom óta - inkább nem mondom meg, mikor volt - gyakorlatilag a ritka-röpke szexuális találkozásokon túl nemigen vannak jelen férfiak az életemben. okáig és sokat gondolkodtam...
Read more
Kedves Soma! A problémám gyerekkorom óta elkísér. Nem tudok igaz, mély barátságot kötni senkivel. Lehet, hogy nagyok az elvárásaim. Egyáltalán lehetnek elvárásaim az igazi baráttal szemben, vagy csak feltétel nélkül kell őt-őket elfogadni és szeretni? Kislány koromban volt egy-két barátnőm, akikkel jó volt együtt játszani, csacsogni, és azt gondoltam, ezek a barátságok felnőttkoromra is megmaradnak. Sajnos nem így lett, ha én nem kerestem őket, ők soha nem hívtak, nem kerestek. Már én sem keresem az ő társaságukat.  A felnőttkori ismeretségeim szintén ilyenek. Ha valakivel régóta nem találkoztam, akkor biztos, hogy én hívom fel, hogy mi van vele, találkozzunk már. Aztán a válasz az szokott lenni, hogy majd jövő héten visszahív és megbeszélünk egy időpontot, amikor személyesen is tudunk találkozni. Én várok egy-két hetet, de semmi. Ezt eljátsszuk egy párszor, utána sértődötten ...
Read more
Kedves Soma, A környezetem mindig is rám akarta kényszeríteni a naiv kislány szerepét, de csak ideig-óráig sikerült és általában az lett a vége, hogy óriási robbanással - néha tudatosan, de legtöbbször tudattalanul - leállítottam őket.  Hiszek a Fentiekben, tudom és érzem, hogy a dolgok miért alakulnak úgy, ahogy alakulnak... Rengeteg feladatot kaptam és kapok az életben a fejlődésemhez, és megjön hozzá az erő is. Nem az vezet, hogy nyerjek, hanem az, hogy megtegyem azt, amit meg kell tennem, ami elégedettséggel tölt el. Közben túlcsordulva éltem és élek a Szeretettel. Másképpen nem is tudnám csinálni ezt a játékot. Élvezem a változatosságot, azt hogy szabad vagyok lelkileg és tényleg azt tehetem, amit akarok. Szeretek energiákkal dolgozni és ők is velem. Egyébként Sárkány vagyok, Mérleg és Bika az aszcendensem. Ez azért ad némi információt rólam.  A "férfiügyeket" hamar l...
Read more
Szia Soma! Hadd kérdezzek valamit: szerinted lehet évtizedeket úgy leélni egy házasságban, hogy bár szereted azt az embert, a párodat, de nem vágyod az érintését, sőt, sokszor el se tudod viselni, idegesít, mint férfi? Mégis, ezer kapocs fűz össze vele. Mondjuk a közös gyerekek. Mondjuk a közös rokonok, az ő anyja, akit sose bántanék meg azzal, hogy szomorúságot okozok neki, mert szeretem. Összeköt minket a nehéz, nyomorúságos múlt, a közös jelen. De eközben évek óta borzasztó hiányérzetem van: a szerelem. Fiatalon, 20 évesen mentem férjhez, nem igazán szerelemből, inkább egy új élet kezdésének reményében. Becsülettel, hűséggel szolgáltam a férjemet, de közben éreztem, én magam sehol se vagyok, nem ezt az életet akartam. Az évek alatt felnőttem, a gyerek-ember már nem én vagyok, tudatos vagyok, az életet őszintén, hazugságok nélkül akarom élni. Sokat, őszintén beszélge...
Read more
Kedves Soma! Nem otthon élek, hanem külföldön. Otthon sok barátom van, itt inkább ismerőseim vannak. Van egy kettősség bennem, amivel mindig szembesülnöm kell. A vad bulizós és az embereket kerülő. Otthon a jó embereket vonzottam, itt meg az önzőket. Otthon mosolygósnak ismernek, itt komolynak. Itt is lehettek volna barátaim, de nincs kedvem az egészet az elejétől kezdeni. A férjem az igaz barátom, de néha úgy érzem, hogy gond van velem, hogy ennyire ritkán van szükségem más emberre. Vannak emberek, akiket felhívhatnék, de azokkal nem akarok beszélni, vagy nem tudok miről beszélni, inkább hallgatóságnak használnak. Jól érzem egyedül magamat, jógázok, meditálok már régóta.  Van egy 3 hónapos babám, és nem őrjít meg az itthonlét, viszont kb. 2 éve elkezdtem érezni agresszivitást belülről a férjem iránt, és néha érzek a baba iránt is. Na most ezt nem úgy kell elképzelni, hog...
Read more
Kedves Soma! Elsősorban nem a problémám miatt írok neked - amit persze szeretnék veled megosztani (hiszen eldőlt, mit tegyek), csak egy kis lelkierőre lenne szükségem. Dióhéjban annyi a történetem, hogy 29 éves vagyok, férjnél, házzal, kutyával, szerető családdal, stb. A külsőségek adva vannak egy boldog élethez.  A férjemet nagyon szeretem. Amolyan testvéri kapcsolattá alakult a mi szerelmünk, amit én nem tudok elfogadni. Úgy érzem magam, mint akit lekötöztek, a nőiességem romokban, ettől feszült és boldogtalan lettem, tele önértékelési problémákkal. Léptem. Kezdetben beszélgetésekkel próbáltam megoldani a helyzetet. Majd következett a szexuálpszichológus. Nem ért semmit, hiszen elsősorban a testi, fizikai oldallal foglalkozott.A Te hatásodra találkoztam a kineziológiával. Eleinte csak olvasgattam a témában, a honlapodon kezdtem, és így haladtam tovább. Végül ráakadtam egy...
Read more
Kedves Soma! Az a baj, hogy míg másoknak mindent elnézek, magammal szemben borzasztó szigorú vagyok. Alighanem gyerekkoromban kezdődött, a szüleim, a tanáraim, a zenetanárnénim folyton agyondicsértek, én voltam az osztály szemefénye, akit el lehetett passzolni minden rajzoló-, éneklő-, versmondó-, helyesíró-, stb. versenyre. Sokszor megkaptam, hogy én nem csinálhatok hülyeséget, nem szúrhatom el. Nos, ezt olyan sikerrel ismételgették, hogy azóta sem sikerült kinőnöm belőle, pedig már 27 éves vagyok.  Semminek nem merek nekiállni, aminek nem látom a biztos (és sikeres) végkimenetelét, merthogy én "nem szúrhatom el". Rengeteg dolgot hagyok ki az életemből csak azért, mert túl sokat fontolgatom előtte, bele merjek-e vágni vagy ne. Pedig nem értek kudarcélmények, mégis úgy rettegek tőlük, mint a tűztől. Ugyanígy tökéletességet várnék el a testemtől is, ami, szegény, persze nem...
Read more
Kedves Soma! 18 éves végzős gimnazista lány vagyok. Mindenem megvan, amit egy korombeli lány kívánhat. A családom jólétben él, kitűnő tanuló vagyok, vannak barátaim - igaz nem sok -, de sajnos, amire a legjobban vágyom, azt nem adta meg a sors. Ez pedig a szerelem és a párkapcsolat.  Még soha nem volt barátom. Persze akartak már járni velem többen is, egyszer-kétszer el is mentem velük randizni, de nem voltak rám nagy hatással. Azt hiszem, még soha nem voltam szerelmes. Sokan tetszettek már, ilyenkor mindig éreztem a kis pillangókat a gyomromban, ha rájuk gondoltam, de sajnos közülük egy sem akart velem komolyabban foglalkozni. A legfőbb problémám az, hogy egyszerűen képtelen vagyok olyannal kapcsolatot kiépíteni, aki iránt semmit sem érzek, akiben nem találom meg azt a kis leírhatatlan pluszt, amivel elmondhatnám azt, hogy "nem tudom, miért szeretem, csak egyszerűen szeret...
Read more
Kedves Soma! Még soha életemben nem volt szerelmem. Elég nyitott vagyok, nem vagyok annyira csúnya sem, és mégsem kellek senkinek. Egyébként van egy betegségem, sajnos, nem tudják mi okozza, és külsõ elváltozásokban nyilvánul meg. A testem oly területeken is szőrös, ahol nem kéne, vagy nem ilyen mértékben. Nem nagyon tudok tenni ellene, bár ma már sok eszköz áll rendelkezésemre, de a bőröm érzékenysége miatt sajnos ezeket nem vehetem igénybe. Emiatt nagyon sok rossz tapasztalatot sikerült összeszednem, és néha már úgy érzem, félek a férfiaktól. Nem vagyok egy depressziós típus, de az elmúlt két hónapban mindig ül rajtam a szomorúság. És nem tudok tenni ellene. Vannak még normális pasik, akiknek számítanak a belső értékek? És ha igen, hol keressem őket? Jómagam is énekelek, de a hangom meg sem közelíti a tiédet. Melinda   Kedves Melinda! Persze, vannak normális...
Read more
Kedves Soma! Néhány éve úgy éreztem, álmaim hercegét találtam meg. Tavaly összeházasodtunk. Az idő múlásával persze jobban megismertük egymást - vannak hibái neki is, nekem is, de alapjában véve jól megvagyunk, szeretjük egymást. Elégedett lehetnék.  Mégis előfordul, hogy rám tör a felismerés: az életem olyan, mint a langyos víz. Közeledem a harminchoz, és ahelyett, hogy gyereket vállalnék, újra kezdek bezsongani. Hiányzik a szórakozás, flörtölés, utazni vágyom, énekelni vagy táncolni tanulni, lovagolni, motorozni, szeretnék olyan dolgokat kipróbálni, amiket eddig még nem, egyszerűen hiányzik valami pezsgés!  És hogy mindezt mi váltotta ki belőlem? Egy pasi a munkahelyemen. Aki miatt feszült vagyok, mert legszívesebben az íróasztalra dönteném. Fantáziálok titkos randevúkról, csókokról, forró éjszakákról. Mert igazából csak ennyit akarok. Kalandot, persze úgy, hogy ne es...
Read more
Szia, Soma! Mindketten 30 évesek vagyunk, öt éve vagyunk együtt, abszolút harmonikus kapcsolat volt a miénk (gondoltam én), a feleségem szuper anya és társ volt (már a hugira "gyúrtunk"), egészen addig, amíg ez év elején el nem kezdett dolgozni a gyes után. Viszonya lett az egyik kollégájával, augusztusban véget ért a kapcsolatuk, majd újra folytatódott, így a nyár végén külön költöztünk. Pár héttel később visszajött, hogy a család mégis fontosabb, úgy döntöttünk, megpróbáljuk újra együtt.  Az azóta eltelt másfél hónap alatt nem sokat tudtunk közeledni egymás felé, a nyári hónapok alatt minket ért sérelmek és csalódások miatt. Mindkettőnk várja, hogy a másik megváltozzon, de nem tudunk egymásra úgy tekinteni, mint azelőtt, ismerjük a hibáinkat, a sok pozitív tulajdonságot a másikban, de valahogy mégsem sikerül. Vannak kellemesebb napok, és van, amikor hazaérve nem az otthon ...
Read more
Kedves Soma! A harmincas éveim közepén járok, a kislányom 13 éves. A történet szempontjából fontos elmondanom, hogy általában jóval fiatalabbnak gondolnak, és úgy tapasztalom, a férfiak elég vonzónak tartanak. Ezt nem érdemként említem, csupán genetikai adottság, és valószínűleg ez is lehet az oka annak, hogy ilyen helyzetbe kerültem, amiben most vagyok. A férjemet tisztelem és becsülöm, nagyon rendes ember, de már több mint 10 éve csak barátokként élünk egymás mellett, és Isten bocsássa meg nekem, irtózom a gondolattól, hogy más is legyen köztünk. Fél évvel ezelőttig megadóan éltem ezt az életet, ellen tudtam állni a kísértéseknek és úgy gondoltam, nincs jogom kockára tenni a családomat pillanatnyi örömökért. Viszont néhány hónappal ezelőtt olyasmi történt, ami ép ésszel fel nem fogható, elítélendő, akár "abnormálisnak" is minősíthető dolog. Szinte biztos, hogy ez ra...
Read more
Kedves Soma! Te sokat írtál a társfüggőségről, nos, azt hiszem, ebbe a hibába estem! 33 éves elmúltam, két éve élek egy férfival, akiben soha nem tudtam megbízni, mégis vele akarok élni. Kiderült, hogy megcsalt (én egyről tudok). Azt mondja miattam van, mert elhanyagoltam. Lehet benne valami. A lánnyal felvettem a kapcsolatot, elbeszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. Persze, ő nem tudott rólam. A barátom persze visszajött, szerinte elhidegültünk egymástól. Szeretem őt, imádok vele lenni. S mégis, ha ránézek, csak azt látom, hogy mással volt, nem tudok ránézni úgy, ahogy előtte. Szeretném valahogy rendbe tenni a dolgot, de képtelen vagyok vele testi kapcsolatra. Mit tegyek, hogy el tudjam felejteni, amit tett? S hogyan hódítsam vissza megint, úgy, hogy ne csaljon meg megint? Lesz ebből még jó kapcsolat? Megpróbáltam, hogy nem gondolok rá, és elhagyom. Nem tudom megtenni. Rájöttem...
Read more
Drága Soma! Az én történetemben nincs semmi szomorú, sem bonyolult dolog, egyszerűen csak elgondolkodtató. 19 éves vagyok és már 15 hónapja együtt vagyok a mostani párommal. Ő egyébként 24 éves. A kapcsolatunk szinte tökéletes, csak ritkán vitatkozunk kisebb dolgokon, képesek vagyunk tolerálni egymás rigolyáit, hülyeségeit. A lángolás pedig csak egyre erősebb lesz az idővel. Nagyon kiegyensúlyozott kapcsolat ez, mindenki ilyet kívánna magának. Csak egyvalami bizonytalanít el: most úgy érzem, hogy képes lennék vele akár az egész életemet leélni és gyerekeket szülni neki. Boldog családról, nyugodt életről képzelődöm néha. Erről egyébként szoktunk is beszélgetni, hogy három gyerekünk lesz, meg ilyenek. Egyáltalán nem érzem magam éretlennek egy ilyen komoly kapcsolathoz, és tényleg hosszú távra tervezek. Főiskola, diploma, házasság, porontyok...Ezt szeretném... Sőt, n...
Read more
Kedves Soma! Néhány évvel ezelőtt úgy éreztem, csak azért kell nőiesen öltözködnöm, mert a férfiak ezt igénylik. Magamtól teljesen idegennek éreztem, legszívesebben pólóban és nadrágban szaladgáltam, és nagyon zavart, ha valaki felfigyelt a melleimre. Erre mondta Diós Kati a Nők Lapja iskolában a szemembe, hogy antinő vagyok. Ma már néha előbújik belőlem egy érzés, és ez az érzés más ruhadarabok viselésére is késztet.  A szerelem már többször megtalált, különböző fokozatokban, de eddig egy szeretett férfi sem kívánt tartósan élete párjának választani. Én pedig egyre inkább azt látom, hogy a feleségnek való kiválasztása olyan, mint az alkalmazott választása: a férfiak elvárásainak kell megfelelni, és ha nyert, akkor fel vagyok véve. Ha bennem a jó háziasszonyt, a jó anyajelöltet, a jó...-t látnák, akkor... Azt látom, hogy feleségnek maradni olyan, mint egy állás gyakorlás...
Read more
Kedves Soma! Vagány dolog lehet mamagésának lenni, üldögélni valami kellemes kis helyen, nézegetni a leveleidet, tanácsokat adni, amik a nőiességed legmélyéről fakadnak, és akkor is boldognak-kiegyensúlyozottnak érezni magad, amikor más nem lenne az. Hát, nagyjából ennyi a gondom. Hogy én még akkor sem vagyok az, amikor más az lenne. Itt vagyok, majdnem tizennyolc évesen, nagyjából tehetségesen az írásban, kommunikációban, feladott érettségi lapokkal, helyes, aranyos, fülig szerelmes baráttal, társasággal, aminek én vagyok a középpontja. Tudom, hogy szép vagyok, fiatal, mindenki szeret, de valami mégis hiányzik. Úgy érzem, mintha lassan minden mondatom, mozdulatom, szavam, tettem csak egy szerep lenne. Nincs akaraterőm ahhoz, hogy a változásokat, amik lassan megszületnek bennem, megmutassam másoknak is, hiszen ők ilyennek ismernek, amilyen most vagyok. Nincs akaraterőm ahhoz...
Read more
Kedves Soma! Nem azt mondom, hogy kiismerhetetlen lennék, csak azt vettem észre, hogy szeretik az emberek leegyszerűsíteni a másikat, felaggatni egy-egy jellemző tulajdonsággal, és akit nem lehet, az furcsa, más. Sokáig nem tudtak teljesen elfogadni, nem szerettek tömegek, amire mindig vágytam. Viszont van és volt egy-két ember, akik hasonlóak voltak, mint én, és velük valahogy mindig sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki. Ma már rájöttem, hogy nem vagyok beskatulyázható, kissé mindig deviáns leszek, egy vad kanca ;-) és ez erőt ad. Ami nehéz, az a párkeresés, nem is keresés, hanem találás. Mert azt vettem észre, elvárnak tőlem egy szerepet, a szép, de buta nőét, és amint kiderül, hogy biztos egzisztenciám van, nem csimpaszkodom egy férfira, hanem hagyom, hogy menjen az útján, ahol néha összetalálkozunk, emellett sokat tudok adni, és nem tudnak rémesen buta dolgokkal bee...
Read more
Kedves Soma! Édesanyám negyven éve él édesapámmal, aki ma is állandó jelleggel megveri. A nővérem húsz éve él a férjével, aki szintén rendszeresen veri. És most itt van egy barátnőm, aki öt éve ismeri az élettársát, kéthavonta összeverekednek, aztán kibékülnek. Megpróbáltam megérteni édesanyámat. Elzárt kis faluban, ósdi szokások között nem volt szokás a válás, tűrni kellett. Tűrni. Olyan helyen élnek, ahol egy nőnek nehéz egyedül megélni, de valahogyan a nővéremet már nehezebben értem meg. A barátnőm is érthetetlen számomra - saját lakása van, dolgozik, így fenn is tudja azt tartani, mégis minden verés után visszafogadja a párját.  Hála a Jóistennek nekem egy olyan fiatalember a társam, akivel - ha vitatkozunk is - soha nem kerülne sor tettlegességre. A nővérem azt mondja, örüljek neki, és soha ne tudjam meg, milyen verve lenni. Nem is szeretném. De akik benne vannak és ...
Read more
Kedves Soma! A szüleim 13 éve elváltak, én édesapámmal maradtam. A válás után édesapám megismerkedett egy nővel, aki nem sokkal azután a házunkba költözött, hogy édesanyám elköltözött. Nekem már akkor is problémám volt a "hölggyel", hisz húsz évvel fiatalabb, mint édesapám, nálam pedig csak hét évvel idősebb.  Soha - a mai napig - nem tudtam elfogadni. Itthon semmit nem csinál, nő létére még főzni sem tud, de ami a legrosszabb, hogy szinte elvárja, hogy ha hazaér munkából, meleg étel várja őt. A rezsit ketten fizetjük édesapámmal, ő a mai napig semmit nem fizet. Nemrégiben egy idegen férfi lakásából láttam kijönni, de nem tudom, hogy ezt édesapámnak hogyan mondjam el, s hogy egyáltalán elmondjam-e. Ha a nőt nézem - elmondanám, ha apámat nézem - nem mondanám.  Kérlek, adj nekem tanácsot, hogy hogyan lehetne ezt a helyzetet helyesen kezelni. Próbáltam már édesapámmal besz...
Read more
Szia Soma! Én egy nagyon életvidám, jó fej csajszinak tartalak. Az egyéniségedhez mennyire járult hozzá az, hogy gésa vagy? Hogyan lehet ma valakiből gésa? Mármint nem az olyan japán gésákra gondolok, akiket kislánykoruk óta erre nevelnek, hanem az olyan nőkre, akik ezt az egész életfilozófiát képesek a mindennapjaikban megvalósítani. Vannak ilyen iskolák Magyarországon? Kell hozzá valami különleges adottság? Mit tud egy gésa, amit egy hétköznapi, átlagos nő nem? Szilvi Kedves Szilvi! Először is: én "Mamagésa " vagyok. Ezt én találtam ki, üzenete a következő. A teljes nő három alapvető princípiuma: 1. Az anya. Bolygója a Hold. Hozzá tartozó tulajdonságok: megértés, elfogadás, gondoskodás, óvás. 2. A nő. Bolygója a Vénusz. Jellemzői: Tudatosság saját nőiességének hatalmában. Vonzerő, szépségre, gyönyörökre hangoltság.  3. A főpapnő. Bolygója a Neptun. F...
Read more
Kedves Soma! 25 éves vagyok, és még nem voltam nővel. Miért? Sorolhatnám az okokat, de most nem ez a lényeg. Már sok minden megfordult a fejemben, még az is, hogy elmegyek egy profihoz, aki beavat. Nem azért nem volt még szexuális kapcsolatom, mert ronda vagyok, többször lehetett volna már, de én mindig visszamondtam. Utólag belegondolva nagy MARHA voltam. Szerinted??? Például kövér volt a csaj, és én a szexen kívül mást nem tudtam volna elképzelni vele, és nem akartam kihasználni! Van most egy kezdődő kapcsolatom egy aranyos kedves csajszival, aki két évvel idősebb nálam.  Félek, ha erre a témára kerül a sor, mit is mondjak neki. Tudom, az őszinteséget fontosnak tartja, még akkor is, ha fájó vagy kellemetlen dologról is legyen szó. Mindenesetre bizonytalan vagyok, nem tudom, mit tegyek, ha erre kerül a sor, bár nem tudom, eljutunk-e eddig a kérdésig? Gondolom, ő már komo...
Read more
Kedves Soma! Kíváncsi lennék a véleményedre a következővel kapcsolatban: miért ilyen bénák a negyvenes pasik? Nem értem, miért gondolják azt az emberek, hogy egy 20 és 30 közötti nőnek csak az lehet az egyetlen célja, hogy férjet fogjon lasszóval, és gyorsan gyereket csináltasson magának, biztos, ami biztos. Na, én nem ilyen vagyok. Olyan férfit keresek, aki ott van, amikor szükségem van rá, ha meg nincs, akkor nem jön. És nem hisztizik, hogy miért nem akarok vele lenni, nem féltékeny. Elfogad olyannak, amilyen vagyok, és tiszteletben tartja a függetlenségemet. Annak örül, amit kap és nem támaszt velem szemben folyton elvárásokat. Nem akar folyton megváltoztatni. Ez persze fordítva is így lenne. Örülnék annak, amit magától ad, és én is adnék, amennyit éppen tudok adni. Az most nem érdekelne különösebben, hogy van-e barátnője, felesége, gyerekei. Bár nyilván szerencsése...
Read more
Kedves Soma! Én már mindenütt kerestem azt a bizonyos G-pontot. Még az ágy alatt is. Talán csak nagyon elbújt, és még van esélyem megtalálni, de inkább úgy sejdítem, lemaradt a barlangban a születésemkor. Grazie   Kedves Grazie! Megnyugtatásképpen elmesélem a saját történetemet. Gimnazista voltam, amikor megtisztelte látogatásával városkánkat Dr. Veres Pali bácsi. Évtizedekig ő volt kis hazánk fő szexuálpszichológusa és szexuális felvilágosítója. Őt nyomták a TV-ben, és az újságok hasábjain is ő válaszolt az intim kérdésekre. Nyitottan, kíváncsian mentem el az előadására a hajdúnánási kultúrházba. Élő lobogóként hirdette, hogy a nők maszturbáljanak, ismerjék meg az orgazmusukat. Felvilágosított az ügyben is, hogy a nőknek csak klitorális orgazmusa van, és a hüvelyben azért nem lehetséges a gyönyört átélni, mert nincsenek idegvégződések. Kicsippentve a hüvelyből egy dar...
Read more
Kedves Soma! Két éve jegyeztük el egymást a párommal. Úgy érzem, Õ életem párja, vele szeretném leélni az életemet, és - úgy hiszem - õ is velem. De ez az érzés és tudat nem gátol meg abban, hogy (hm...) élvezzem az életet... Élvezem a szexet másokkal is, és ráadásul teszem ezt mindenféle bűntudat és lebukásveszély nélkül, hiszen a párom sokat tartózkodik munkájából kifolyólag külföldön, így hát nekem szabad a pálya, és nyüzsgök is rendesen. Persze amikor itthon van, illetve együtt vagyunk, ezt nem engedhetem meg magamnak, vagyis csak "lightosan" Pedig lenne rá igényem. Mikor fogok lenyugodni? Barbara   Kedves Barbara! Előre tudom, hogy ebben a levélben, amit most Neked írok, ismételni fogom magam. Ugyanis megint egy "alap-helyzetről" van szó. Vagyis: a libidó szublimálásáról. Ezt mindjárt részletesebben. A keleti tanok szerint egyetlen emberi energia létezik: ...
Read more
Kedves Soma! Mi a véleményed a vibrátor használatáról? Nem káros, ha az ember már úgy érzi, hogy férfi nem képes ilyen gyönyöröket okozni egy nőnek, mint ez a csodálatos találmány? 30 felé közeledem, több tartós kapcsolaton (3 év, 5 év) és több kalandon túl vagyok, jelenleg nincs társam. Hogy tarthatom egyensúlyban a férfiak és a vibrátorom után érzett vágyakozást? Pöttöm   Hello, Pöttöm!  Jó a kérdés! És itt megint az a kulcsszó jön be, ami az élet minden területén érvényes: éberség. Most eszembe jutott egy mókásnak ható kérés - hisz a "kérjetek és megadatik" minden helyzetben működhet, úgyhogy félre az ostoba álszeméremmel - tehát: kérlek, add Uram, hogy képes legyek éberen használni a vibrátoromat! Konkrétan ez mit jelent? Ha a benned levő vágyakozás, tomboló libidó tetemes hányadát vibrátorral csillapítod, akkor ezzel kiélsz, megélsz egy csomó energiát, így tu...
Read more
Abúzus, szégyen, rák Szerintem szinte minden ember ismer valakit, aki vagy most rákos beteg, vagy az volt, vagy valamely hozzátartozója, barátja, kollegája szenved (vagy szenvedett) ebben a betegségben. Olyan, mintha a rák, mint valami hatalmas mérges pók elkezdte volna szőni körülöttünk a hálóját. Rengetegen írtak, írnak erről az egyre terjedő betegségről, lehetséges gyógyításairól, megelőzéséről, lefolyásáról. Én nem vagyok orvos, sem ebben a témában szakember, de mint életvezetési tanácsadó rengeteg testi-lelki problémával küzdő emberrel kerültem kapcsolatba. Kilenc hónapon át vezettem (saját szervezésben karitatíve) egy 28 fős, onkológiai betegséghez köthető női csoportot, ezért elég sok élményre, érzésre, meglátásra tettem szert. Egyszerűen elkezdett érdekelni, hogy mi zajlik azokban, akik rákosak, mik lehetnek az okok, közös jellemzők, átélések. 2014 őszén indítottam el a Nő...
Read more
Legutóbbi írásomban azt ígértem, hogy legközelebb is a játékról, játszásról fogok írni, de abba beleengedek egy kis csibészséget is, csak azért, hogy nehogy ránk égjen a felnőtt szerepjelmezünk. Korábban már írtam arról, hogy mindannyian tudjuk, amit Shakespeare már közel 500 éve leírt, hogy „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.”  A klasszikus pszichológia úgy tartja, hogy mennél gazdagabb a szerepszemélyiség repertoárunk,  annál  sokrétűbb, annál nyitottabb életet élhetünk. Az, hogy én ennyire nyitott vagyok a (szerep) személyiségeim tárházának bővítésére és játékos megélésére, biztos abból is adódik, hogy közel 20 éven át színésznőnek készültem. Másrészt minél jobban belemegyek az önismeretbe, annál jobban gondolom, érzem, hogy az, ami bennem, bennünk a legvalódibb, az túl van a szerepeken. Ennek menté...
Read more
  Legutóbbi írásomban azt fejtegettem ki, hogy kik is vagyunk mi valójában. Azt írtam, hogy:” Mi vagyunk a színész, a dramaturg és a közönség is. De leginkább az vagyunk, aki ezt az egészet képes kívülről nézni. A mindent egyenrangúan elfogadó szemlélődő. Aki nem azonosítja magát az érzéseivel és gondolataival, és látja kívülről azt, hogy a különféle szerepekben hogyan nyilvánultak meg a személyiségei, karakterei. Látja, konstatálja, elfogadja.” Nos, mára azt gondolom (folyamatos változásban vagyunk), hogy az az aktív cselekvő is mi vagyunk, aki annyira bele tud merülni abba, amit csinál, hogy gondolkodnia sem kell, csak viszi az áramlat, a flow – divatos kifejezéssel élve- és egyfajta könnyed játékossággal teremt. Nem a gondolat, nem az akarás, nem az ego viszi (lehet, hogy a cselekvés elkezdéséhez mindez kellett, sőt!), hanem egy idő után az a slung, az a lendület, amit a cselek...
Read more
Legutóbbi írásomban azt ígértem, hogy a következő kérdésekre keresem a válaszokat: Ki is az az én, akit szeretek, és hogyan? Hogyan jó szeretni, hogy kell jól szeretni? És hogyan lehet szeretni, amikor „rosszak” vagyunk, vagy voltunk? Szóval: ki is az az én? Ki az a bizonyos ön-mag-am? Shakespeare közel ötszáz éve leírta: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” A személyiség valójában csak egy külső burok, ami a különféle élethelyzetek, szerepek által aktiválódik. (A pszichológia szerepszemélyiségnek nevezi ezt.) A persona, a személyiség csak egy maszk. Ez alól a maszk alól csak akkor tekintünk ki, amikor kontroll nélküli állapotban vagyunk. (Alvás, intimitás, transz állapotok, mély meditáció, stb…) Ahogy megjelenik a kontroll, automatikusan megjelenik a maszk is. Nincs is ezzel semmi baj, így működik a t...
Read more
Legutóbbi, azaz első írásomban azt fejtettem ki, hogy optimálisabb a sajnálat helyett az együttérzést választani, és hogy mivel mindannyian egymás tükrei vagyunk, amikor valakit sajnálunk, valójában önmagunkat sajnáljuk. Hogy is lehet ez? Ennyire önzőek lennénk, ennyire mi lennénk a saját világunk középpontja? Erről írt Babits Mihály a Lírikus epilógjában:   Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.   És ez így is van rendjén, mi vagyunk az alany és a tárgy, mindannyian a saját tudatunkon, lényünkön át szűrjük-szemléljük-éljük és ítéljük meg ezt az egész szubjektív valóságot. Ebben a színházban (amiről Shakespeare már 500 éve írt) mi magu...
Read more
Sajnálat helyett együttérzés! Biztos vagyok benne, hogy így, vagy úgy, minden felnőtt ember megtapasztalta már, hogy az életünket dominánsan meghatározza, hogy mennyi energiánk, erőnk van. És ez kicsiben, nagyban, közelről, távolról, ráadásul minden szinten igaz. A fizikai szinten jelenleg is a kőolajért gyilkolják egymást az emberek, és egyre inkább központi kérdés a bolygó energia ellátása. Az érzelmi szinten szintén az energiáért folyó küzdelem az emberi kapcsolatok egyik meghatározója. Azt látom, hogy a nagy többség még hatalmi drámákat, játszmákat gyárt, ahol különféle alá és fölérendelt helyzetekben vadásszák, szipolyozzák egymás energiáját. (Meggyőződésem, hogy az évek óta oly népszerű vámpír könyvek, filmek egyik tudalatatti üzenete az energia vámpírkodás intenzív jelenléte.) És igen, a szellemi szinten is ez a fő kérdés a spirituális beállítottságú emberek számára...
Read more
Ez egy klasszikus tánc, akár a tangó! (A spermium „lép” oda, a petesejt választ.) Ha egészen lemegyünk az ivarsejtekig megnézni, mi lehet a párkapcsolatok  alapmintája, akkor azt látjuk, hogy a spermiumok tülekedve küzdenek, harcolnak, míg a méltóságos petesejt választ. (Több tucat karocskája van.) Az eddigi patriarchális időszak klasszikus és megszokott mintája szerint a férfi – spermiumól levett viselkedési minta-lépett oda a nőhöz, és a nő – akárcsak a petesejt- választott. Itt persze érdemes elkülöníteni a kezdeményez és választ szavakat. A kezdeményezés is egy választás, de ennek megvan az a kockázata, hogy visszautasítják az illetőt. Míg az, aki a választó szerepében van, már eleve egy olyan helyzetben dönt, ahol őt már választották. Tehát a klasszikus minta szerint a férfi kezdeményez (mivel előtte már kapott biztató jeleket a nőtől), majd a nő választ. De hol van m...
Read more
Kiknek, és miért lehet szüksége párterápiára, egyáltalán mi számít annak? Én magam 24. éve élek együtt imádott férjemmel, és nyilván – mint ilyen hosszú kapcsolatban mindenki – nekünk is voltak hullám hegyeink és völgyeink, ami természetes is. ( Ez maga az élet…) Úgyhogy most röviden átadok néhány olyan tapasztalást, ami segítő, akár gyógyító, terapikus lehet a párkapcsolatban. Kb. 2 év után vettem észre, hogy már nem azzal az eufórikus szerelemmel vagyok érte oda, mint korábban, akkor még nem tudtam a szerelmi hormonok működéséről, nem igazán értettem, hova tűnt az a kezdeti lelkesedés, tűz, elképesztő szenvedély. ( Úgy gondolom, érdemes lenne a szerelem kémiáját a középiskolákban tanítani, felkészíteni a fiatalokat erre a folyamatra.) Viszont ösztönösen tettem, amiről éreztem, hogy jót tenne, úgyhogy kapcsolatunk 3.évében elkezdtünk szerepjátékokat játszani. ( Erről kicsit részl...
Read more
Kinek ne jutna eszébe ennek a címnek a kapcsán Tímár Péter zseniális filmje, ahol a ládagyárban dolgozó nőket kukkolják a férfiak. Azonnal fel is merül(het) a gondolat: vajon ez egészséges-e? Hol vannak az egészséges erotika határai, amitől kezdve már nem mondható annak? Ráadásul ebben a filmben a kukkolást még ki is adják a férfi vezetők, pénzzé, érdekké téve a felfedezett lehetőséget. Mindaddig, amíg a nők ezt nem fedezték fel, nekik ez nem fájt, nem volt kellemetlen, a kukkolóknak pedig örömöt adott és hasznot hozott. Ennek kapcsán megállapíthatjuk azt, csak addig lehet az erotika egészséges, amíg az a másik embernek semmilyen szinten és minőségben nem ártó, nem bántó. Sem testi, sem lelki szinten. Kihasználni a másik ember kiszolgáltatottságát, kiadni, vagy akaratán kívül bármire felhasználni mérhetetlenül demoralizáló. (Mindezek ellenére ez egy kiváló vígjáték, újra és új...
Read more
Még Jézus se jött be mindenkinek, hát akkor én mit akarjak? Tudomásul kell venni, hogy SOHA nem tudunk olyanok lenni, hogy mindenkinek megfeleljünk ! Viszont azt is érdemes tudomásul venni, hogy bármilyenek is vagyunk, ha nyitottak vagyunk, be fog jönni az a valaki, akinek épp mi tetszünk, kellünk. Nyilván a szépség, csinosság olyan alapvető jellemzők, amik könnyebben vonzzák a másik (vagy azonos) nemet, de azt tapasztaltam, hogy a belső szépség, kedvesség, vidámság, elfogadás, adni tudás hosszú távon még többet vetnek a latba, mint a külsődlegességek. Tapasztalataim szerint az emberek nagytöbbsége két fő dolog miatt elégedetlen magával. 1. Nem kapta meg a szüleitől (ebből a szempontból az anya dominánsabb) a feltétel nélküli szeretetet. Tehát már gyerekkorában megtanulta az illető, hogy „nem elég jó”, hogy valamilyennek lennie kell , valamit pluszban csinálni kell ahhoz, hogy elé...
Read more
Addig jár a korsó a kútra…” Éveken át azt játszottam, azzal szórakoztattam magam, (mintegy szerepjátékképpen – színésznőnek készültem közel 20 éven át), hogy a testben-lélekben totálisan hűséges férjemet gyanúsítgattam. Sosem gondoltam komolyan, nagyon ritkán följövő szerepjáték volt számomra, hogy a ruháit szagolgattam, és elképzeltem, hogy épp a szeretőjétől jön. Aztán amikor házasságunk válságában (ezt is én kezdeményeztem) beszerelmesedett, megismertem a féltékenység mélységes poklát. Sose felejtem el, volt egy pillanat, amikor olyan szinten szenvedtem és szorongtam, hogy ebből a mélységből egy pillanatra kiszakadva képes voltam ráeszmélni, hogy: „hiszen ez nem is az én szenvedésem!” Kitapinthatóan éreztem, hogy olyan mélységbe zuhantam le (szippantott be), ami az anyai nagymamám szenvedése volt, aki 34 évesen özvegy maradt a 2. világháborúban, ám ezt soha nem fogadta el lelke mél...
Read more
Régi mondás a „házinyúlra nem lövünk”, most nézzük meg ennek lehetséges variációit és velejáróit! A kollegáris viszony lehet egyenrangú, vagy hierarchikus, azaz alá és fölérendelt. Ezúton kérek elnézést a homoszexuálisoktól, leszbikusoktól, én most a hetero verzióra megyek rá. (Így is be lehet lőni, hogy ki a nő, illetve a férfi, már ha van jelentősége…) Tehát a következő viszonyulások vannak: A férfi és a nő kollegák, egyenrangú viszonyban vannak, senki sem beosztottja a másiknak. A nő a főnök. A férfi a főnök. És akkor ezen belül ott vannak még a következő variációk: 1. A férfi kezd ki a nővel. 2. A nő kezdeményez. 3. Egyszerűen megtörténik, együtt csinálják. Persze, persze, mindannyiónkban ott van a nő és a férfi ( anima-animus, jin-jang), és tudjuk jól, a nemi szerepek is egyre inkább individualizálódtak, de a helyzet tudatához ( tehát hogy a férf...
Read more
Talán mindannyian kipróbáltuk már, milyen érzés, ha van valamilyen titkos vágyunk. Vitathatatlanul van egy varázsa ennek az érzésnek. Olyan, mintha lenne ezáltal az embernél valami segítő talizmán, ami mindig nála lehet. Hiszen a titkunk a miénk, senki nem veheti el. Ez a másik fő ok, ami miatt olyan vonzó. Emlékszem, amikor 19 és 20 éves korom között a Gördülő Csapágy Művekben (azaz GÖCS-ben) dolgoztam, az volt a titkos vágyam, hogy hamarosan felfedez Fellini (maga a Mester, az akkori kor egyik leghíresebb élő rendezője), és én leszek az egyik kedvenc színésznője. Bár csupán 4 hónapig dolgoztam ott, (folyamatos 3 műszakban), de ez idő alatt a 8 órás munkaidőnek legalább a 80%-át az töltötte ki, hogy a legapróbb részletekig elképzeltem azt, hogy milyen lesz népszerű színésznőként, dívaként alakítani, élni. Láttam a körülöttem ugráló sisere hadat, a sofőrömet, öltöztető nő...
Read more
Huszonnégy éves koromig – amíg nem találkoztam a férjemmel- több, mint száz férfivel/fiúval feküdtem le. Sokat és változatosan szexeltem, mégsem mondhatom azt, hogy akkor boldog voltam – bár voltak nagyszerű időszakaim is, amikor minden felébredésnél azt éreztem: nagyon jó nekem lenni! Most pedig – amikor is sokkal kevesebbet szexelek- mégis boldogabbnak érzem magam. De mi is az a boldogság? Nagyon leegyszerűsítve ezt a – talán – egyik legtöbbet boncolgatott témát: boldogság az, amikor az ember jól érzi magát a bőrében. Szeret élni, élvezi azt, amit a jelen adhat. Ez kiegyensúlyozottságot, és alapvetően jelenben levést kíván. No de hogyan jut el az ember ide? Mi kell ahhoz, hogy szeressen élni, és élvezze azt, amit a jelen adhat? Maslow szükségletpiramisa igen sok vitát váltott már ki, de az eléggé alapvető, hogyha az ember éhes, fázik, és nem érzi magát biztonságban, akkor nem je...
Read more
Végre eljutottunk oda, hogy egyre többen tudják, hogy létezik egy nagy, közös „mező”, amiben mindannyian össze vagyunk egymással kötve, benne vagyunk egymásban. Minden megtalálható ebben a mélységben, és van az a szint, ahol már szinte minden mindegy, mert MIND EGY. Mind egyek vagyunk. A pszichológia ezt hívja kollektív tudatalattinak, a  családállítások kapcsán pedig morfogenetikus mezőnek. Ott megtapasztalhatjuk, hogy legerősebben a családtagok kapcsolódnak egymáshoz és hatnak egymásra, de én azt tapasztaltam, hogy az egyik legnagyobb ajándék az életben (a társ és a gyermek mellett persze) a barát. És a barátainkkal fénylő szálon vagyunk összekötve. Több helyen elmeséltem már ( fent van a site-omon is az önéletrajzomban), hogy az eddigi legdurvább betegségemből ( hangszalaggyulladásból lett hangszalag csomó, másfél hónapos non-stop köhögés után már vért köptem) a legrégebbi és e...
Read more
Kedves Soma, A párom szexuális téren nagyon konzervatív, semmi újdonságra nem tudom rávenni. Mindenről tudunk beszélgetni, kivéve a szexuális vágyaimat.Nem hajlandó erotikus kazettát sem megnézni velem, külső segítségről pedig hallani sem akar. Nekem nagyon fontos a szex, és félek, hogy elveszítem a páromat, mivel már kezd unalmassá válni a konzervatívsága. Anikó Kedves Anikó!  Nekem nagyon fontos a szex, és félek, hogy elveszítelek, mivel már kezd unalmassá válni, hogy ennyire konzervatív vagy! Ezt te magad mondtad ki, ilyen egyszerűen és őszintén nekem. Ugyanígy mondd el neki is! Egészen apró, finom dolgokkal kezdd őt rávezetni a játékra! Nyilván stressze van a szexualitáson, komoly blokkok lehetnek benne, hogy még beszélni sem tud róla a kedvesének, Neked! Szép fokozatosan kell őt felszabadítani, persze amennyiben nyitott rá! Viszont ha Neked - akivel szeretk...
Read more
Kedves Soma! Nagyon szeretem a rovatod, bárkinek írsz bármilyen témában, mindent elolvasok, és mindig segít rajtam is, amit írsz.  Most a fő gondomról szeretnék írni neked, a gyermektelenségről. Aki nem tapasztalta, nehezen tudja megérteni, milyen érzés minden hónapban szembesülni azzal, hogy megint nem sikerült, és ki tudja, mikor fog. Mert ha valaki megmondaná, mennyit kell várni, akkor várnék annyit, de így minden hónap egy kudarcélmény. A férjemtől két éve váltam el, az egyik fő probléma ez volt, hogy nem maradtam terhes, és őt ez nem nagyon zavarta.  Sok orvosnál voltam már, mind azt "állapította" meg, hogy egészséges vagyok. Azt olvastam valahol, hogy lelki okai is lehetnek ennek a helyzetnek.  Tavaly terhes maradtam a mostani barátomtól, de egy hónap után elvetéltem. Azóta még volt két vetélésem, mind korai szakaszban, mint az első, csak épp megtudtam, hogy pozití...
Read more
Kedves Soma! Már megint veszekedtünk a kedvesemmel a gyerek téma miatt. Egy éve együtt élünk, egy hónapja eljegyeztük egymást, õ 28 éves, és én is. Tavaly decemberben vált el, de február óta külön van feleségétől. A hölgy kirúgta miattam, mert úgy gondolta, hogy köztünk több van, mint barátság, pedig szexuális kapcsolat nem volt köztünk akkor. Van egy két éves lánya is. Az exhölgy azt írogatja, hogy én, aki szétszedett egy családot, nem érintem meg soha az ő lányát. Jó, nekem is lesz babám, de a párom nem akar gyereket. A lányát sem akarta. Nekem viszont fáj így, amikor a lányáról beszél, és fotókat mutogat. Látogatni viszont csak egy évben hatszor jár.  Nem akarom elveszíteni őt, de nem tudnék lemondani arról, hogy egyszer szüljek - viszont nélküle sem tudnám elképzelni az életem. Ő életem nagy szerelme, fantasztikus szerető, és számomra irtózatosan szép és kívánatos pasi. ...
Read more
Szia Soma,  26 éves vagyok, kifejezetten szépnek tartanak, sporttal tartom karban a testemet és a lelkemet, tehát az alakomra sem lehet panasz. (Huhh... na, ennyire nem vagyok önimádó... sőt... az önbizalmam egyenlő a nullával, de szeretném vázolni neked az esetemet). Egyetemet végeztem, ledoktoráltam, és jelenleg is intellektuálisan magas szinten ténykedem. A probléma az, hogy még soha nem volt egy igazi kapcsolatom, és ebből kifolyólag nem is feküdtem még le egy pasival sem. Persze az egyetem alatt voltak rövidebb kapcsolataim, de amikor arra került volna a sor, egyszerűen nem voltam rá képes. Bekapcsolt az "agyam", és nem éreztem azt a bizonyos észveszejtő, őrületes szenvedélyt. Erre pedig azt mondtam, ha nem működik a kémia, akkor hagyjuk, mert csak rossz lesz a vége.  Életem első szerelmét elveszítettem, meghalt egy igen súlyos betegségben. A szüleim elváltak, 14 éves ...
Read more
Kedves Soma!   Idestova tizennégy hónapja nem védekezünk. Nekem három éve két műtétem is volt, és kivették a - már teljesen elrohadt egyik - petevezetékemet. Tavasszal a megmaradt petevezetékemet átfújták, egyébként minden rendben van. A szexuális életünk is egyre jobb, csak nem értem, hogy miért nincs baba, hisz úgy várjuk. Menstruációkor fokozottan azt élem meg, hogy nem vagyok teljes értékű nő, valami hiányzik belőlem, és felettem lebeg a meddőség fekete felhője.  Voltam mar kineziológusnál, asztrológusnál, elmélkedek sokat. Nyugodt vagyok, de érzem, hogy itt feszít a teremtő erő, és nem tudom kiélni, nem tudok partner lenni egy új élet létrehozásában. Mindenki azt mondja, hogy ne görcsöljek, de ez nem megy. Gondolkozom rajta, hogy újra felelevenítem az agykontroll meditációkat. Katica Kedves Katica! Az, hogy évekkel ezelőtt már "elrohadt" az egyik petev...
Read more
29 éves, újdonsült anyuka vagyok. A kislányom három hetes. Furcsa problémával fordulok hozzád. Az a helyzet, hogy féltékeny vagyok a saját lányomra! Kezdem ott, hogy nagyon sokat szenvedtem, sokan rászedtek, mire megtaláltam a nagy Őt. Mikor ráakadtam, határtalanul boldog voltam. Rögtön éreztem, hogy mindig őt kerestem. A harmadik hónapban összeköltöztünk, tudtuk, hogy együtt éljük le az életünket.  Már a kezdetektől gyereket akart, én nem annyira, mert élvezni szerettem volna a csodát, amit az élet megadott nekünk, csak magamnak akartam. De láttam rajta, hogy nagyon szeretne egy kislányt, és én boldoggá akartam tenni. Önszántamból hagytam abba a gyógyszert, elmentem orvoshoz, aki azt mondta, nem kell védekezni, mert kell még egy év, mire teherbe esem. Megnyugodtam, hogy van még egy évem! De rá másfél hónapra mégis teherbe estem! Akkor még csak egy éve voltunk együtt. Ami nagyon kev...
Read more
Kedves Soma! Én egy leszbikus, 28 éves lány vagyok. Van agrármérnöki diplomám, német alapfokúm, számítógép kezelői tanfolyamom, kutyatenyésztő-kutyakiképző tanfolyamom, valutapénztáros tanfolyamom, és most egy gyárban dolgozom, betanított csomagoló-szállítóként. Eben a városban, ahol élek a barátnőmmel, egyetlen munkahely van, ott dolgozunk mind a ketten. Rengeteg pályázatot írtam állásokra, és mindenhonnan elutasítottak, hogy nincs gyakorlatom a szakmámban, vagy megkérdezték, hogy az elkövetkező három évben tervezek-e családot, férjhez menést. Mondjam meg, hogy leszbikus vagyok, és a barátnőmmel élek?  Most jutottunk el addig a barátnőmmel, hogy felköltözünk Pestre, de egyedül kell hagynunk akkor az ő depresszióra hajlamos anyukáját. Megértem a barátnőmet, hogy sajnálja az anyukáját, de úgy érzem, hogy ha nem is akarattal, az anyukája érzelmileg kihasználja a lányát. Példa er...
Read more
Kedves Soma! Örülök, hogy akár csak virtuálisan is, de kommunikálhatok Önnel! Nem tegezek senkit elsőre, csak ha az illető nem kéri, mivel huszonkettedik évemet taposom, így nézze el nekem a magázást:-)) Kíváncsi lennék a véleményére egy témával kapcsolatban: anyaság a mi világunkban. Mennyire legyen ma egy nő anya, és mennyire foglalkozzon a karrierjével? Mennyire lehet összeegyeztetni a kettőt? A mai nők egy része, nem mondanám, hogy többsége, a karrierjét fontosabbnak tartja, mint a családalapítást. Miért van ez? Én egy anya típusú nő vagyok - a párom szerint is, és nem értem a mai nők ezen részének gondolkodásmódját. Miért fontosabb a karrier, mint a gyerekek, akár több is? Én nem mondom, én is készülök karrierre, de ha az idő eljön, örömest és gondolkodás nélkül félreteszem a gyerek(ek) miatt. Cica   Kedves Cica! Nos, akkor tegeződjünk! (Most gondolatban ak...
Read more
Kedves Soma! 23 éves vagyok, és jelenleg Kanadában tartózkodom. A szüleim 25 év után válnak, mire hazaérek, le is rendeződik a dolog. Nem ért váratlanul a hír, mégis rettenetesen kiborultam, mikor anyu közölte a dolgot. Amióta az eszemet tudom, problémák voltak otthon, de anyu mégis apuval maradt sajnálatból, és miattunk, gyerekek miatt. A szüleim mindketten értelmiségiek, egy helyen dolgoznak, apu mindenkinek panaszkodik, anyu nem beszél senkivel erről a munkahelyen. Apu jeleneteket rendez, kétségbe esett, az ismerősök elmondása szerint pedig szótlan lett és lefogyott. Azt hiszem, saját kudarcként élem meg, hogy elválnak, megértem anyut, de egy kicsit haragszom is rá, hogy apu szenved miatta. De tudom, hogy feláldozott majdnem 30 évet az életéből, és elege lett. Aput rettenetesen sajnálom, és félek attól, hogy velem is össze fog veszni, mert nekem is elkezdi mondani azokat, amike...
Read more
Kedves Soma! El kellene döntenem, mi leszek, ha nagy leszek. Kicsit késői pályaválasztás, de már annyira feszítenek a belső késztetések, vágyak, kirobbanni készülő energiák, hogy valaminek történnie kell. A történetem prózai: gimnázium, egyetem, jogi diploma, jogi munka hat éven keresztül. Nem utáltam a munkámat, de én, az ember, és a többiek sehol nem voltak benne; nem volt benne élet, semmi vérpezsdítő és inspiráló. Már régi nagy vágyam, hogy váltsak. És lenne elképzelésem (ha annak idején vagyok olyan bátor, és a szüleim ellenkezése dacára a dramaturg szakra adom be a jelentkezésemet), nem is egy. Szenvedélyesen szeretek írni, már készült a forgatókönyvemből egy kisfilm, mióta az eszemet tudom, érdekel a lakberendezés, minden vonz, ami kreatív: dekupázs, üvegfestés, kert, főzés stb.  Merjek továbblépni, és a biztos, „polgári” jogászságot feladva, így harmincon túl valami újba...
Read more
Kedves Soma! Ezúton köszönöm, hogy vagy úgy, ahogy vagy! És leírod, és elmondod, és folyamatosan bombázod a köztudatot a lényeddel, a gondolataiddal, az életeddel, hogy lássák: így is lehet! Magam is látom, tapasztalom nap mint nap, hogy ez a mai, olykor meglehetősen zűrzavaros kor milyen izgalmas is egyben, hiszen valahol egy alapvető paradigma- és értékrend váltásról van szó többek között az emberi kapcsolatok, és ezen belül a párkapcsolatok terén is. Vízöntőkor, stb. Mint láthatod, magam is megérteni vélek már sok mindent, néha mégis tanácstalan és vak” vagyok, amikor mindennek saját életemre vonatkozó hatásait vizsgálom. A Ki is vagyok én?, Mire vagyok hivatva?, Mi is lenne az én dolgom itt és most? kérdései már oly régi kedves barátaim, akiktől időnként már inkább egy kicsit szabadságra mennék. Nem hagynak nyugton, és bár rengeteg fontos felismeréshez elvezettek már, m...
Read more
Kedves Soma! Nemrég olyan helyzetbe kerültem, ahonnan nem volt kiút. Úgy éreztem magam, mint aki beleesik a jeges tóba, megpróbál kijutni, de fölötte bezárul a jég. Látja a fényt, de a jeget áttörni nem tudja. És kétségbeesetten várja a segítséget. 29 évesen élve temettem el magam. Mindent feláldoztam a családért, a két gyerekemért és a férjemért. De eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, meghalok. Szó szerint! Ehhez jött egy betegség - lisztérzékenység. Fél éve léptem egy olyan útra, melyen a legfőbb célom az önismeret, illetve a szellemi és fizikai szabadságom visszaszerzése. A segítség egy asztrológus és egyben prananadi gyógyító személyében - a barátaimon keresztül - jött el. Megcsinálta a születési horoszkópomat, és ebben sok kérdésemre megkaptam a választ. Gyökeresen megváltozott az életem, ami óriási megkönnyebbülést jelentett. Gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok az ang...
Read more
Kedves Soma! Ellentmondások között vergődöm. Arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted valóban léteznek-e a férfi, mint vadász, a nő, mint zsákmány szerepkörök? És lehet-e bármi létjogosultsága felébredt, felnőtt emberek között? Ezer helyen olvasni (éppen a Nők Lapja Cafén volt nemrég egy cikk, A nő legyen dáma, akit meg kell hódítani” címmel..) és hallani, barátok hivatkoznak rá, mint jó tanácsra, a férfi vadász, a nőnek pedig illik eljátszani az üldözendő vad szerepet. A férfi csak akkor találja a nőt érdekesnek, ha megküzdött érte, és küzdelme, vadászata jutalmaként megszerezte a zsákmányt. A hétköznapokban ezt úgy fordítják le, hogy hagyni kell, hogy a férfi telefonáljon először, hogy a férfi kezdeményezzen, esetleg fizessen az étteremben. Alapvetően éreztetni kellene vele, hogy küzdeni kell a nőért. Nos, nekem más elképzeléseim vannak. Miért ne hívhatnám én a férfit, ha jól esne b...
Read more
We had our first appearance in London on Sat 11 Oct in Posk Cafe at the Polish Cultural Centre. We had a very good turnout of wonderful people and the audience was very appreciative. We played our own stuff as well as classic jazz standards. Lorenzo G was on top form both on saxophone and on electronic saxophone. We had a fantastic evening and look forward to returning to London to play again soon.  
Read more
Kedves site-omra látogatók! Hónapok óta terveztem az új oldalamat, (több szintű megújhodásom részeként), végre eljött az ideje. Ráadásul épp akkor, amikor Londonban vagyok. Néhány hónapja jött a sugallat, hogy ki kell jönnöm nyelvet tanulni, es  itt most ismét visszajelzést kaptam arról, hogy a megérzéseinkre hallgatni kell. Ami belülről jön, azaz utunk része. Nap, mint nap tapasztalom, nem is dönthettem volna jobban, mint hogy hallgatok magamra. És nem csupán a nyelvtanulás miatt. Érzem, ahogy elkezdtem a bemerevedett szokásaimból kibomlani. Szó szerint érzem, ahogy nyílok. Több féle félelmem, aggályom volt az úttal kapcsolatban, igazan erőt adó, hogy ebbe belementem. (Pl. hogy én leszek az egyik leggyengébb a csoportban a gyermekeimmel egykorú, tanulásban edződött fiatalok között, vagy, hogy megszokott, kényelmes életformámhoz képest most többet kell alkalmazkodnom  másokhoz, és ez ...
Read more
My new website has lunched!  
Read more
Azt szoktam mondani: az emberi gazdagság egyik fokmérője, hogy hány igaz barátunk van. Elképesztő támogató és felszabadító erő rejlik a barátságban. Az igazi barát mellett lehullhatnak a hétköznapi élettel együtt járó álarcok, amikor tartani kell magunkat, sokszor leplezni kell a valós érzelmeket, gondolatokat, nem csupán megfelelni vágyásból; gyakran  tapintatból. Az igaz barát mellett viszont 100 százalékosan önmaga lehet az ember. Innen a mondás: „Barát az, aki ismer, és mégis szeret." Na, ja. A szeretet feltétel nélküli. Szoktam mondani, hogy „láthatatlan szálakon" mindenkivel össze vagyunk kötve (ha nem hiszed, próbáld ki a családállítást), de a baráttal fénylő szálon. A barátnak a puszta léte segít. (És nem úgy, mint egykor a jó úttörő, aki akkor is átkísérte a vak nénit a zebrán, ha nem is arra ment volna.) A barát megérzi, hogy mikor és hogyan van szükség a jelenlétér...
Read more
Ezt imádom a legjobban ebben a korban, amiben élünk, hogy elkezdett divat lenni (a szó legklasszabb értelmében) rálátni magunkra, befelé figyelni, és ehhez sorra kapjuk a sokféle segítséget (módszerek, technikák, energiák, könyvek... formájában). Rengeteg sárkány van, akinek fogalma sincs arról, hogy ő az. Természetesen nem csak egy nő lehet sárkány, ugyanúgy elsárkányosodhat egy férfi is, de véleményem szerint nekünk, nőknek, zsigerből nagyobb esélyünk van rá. Mindjárt elmondom, miért, csak előbb nézzük: mik az elsárkányosodás jelei, azaz mi jellemzi a sárkányt? Hogyan ne sárkányosodjunk el? A sárkány pontosan tudja, hogy a környezete minden tagjának mit és hogyan kellene csinálnia. Pontosan tudja, mit kéne az anyjának, párjának, gyermekének – persze ha van –, barátnőjének, kollégájának csinálnia, hogy jobb legyen az életük. És roppant bosszantó, hogy ők ezt nem látják...
Read more
Minden kérdésünkre ott van a válasz belül 1. Eljött az individuaizáció kora Már a vak is látja,hogy milyen izgalmas, változásokkal teli korba értünk. Elképesztő mennyiségü információ áramlik az életünkbe, ha akarjuk, ha nem, ott rezeg a közös térben. És ebből a sok mindenből nekünk kell választani, mert most már választhatunk, bizonyos szempontból szabadabban, mint valaha. Ez a korszak az individualizáció, a spirituális felébredés időszaka. Gondoljunk csak bele! Hamarabb nem is lehetett volna! Akár az előző rendszert nézzük(bizonyára sokan olvasták idevonatkozóan Orwell zseniális müvét-aminek az irásába a végén bele is halt- az 1984-et),akár az azt megelőző időszakot, amikor a bigott vallás,és szigorú társadalmi elvárások irányitottak, mindkettő azonos abban, hogy mint valami „apa” a kisgyermekének, megmondta, hogy: ne kételkedj, ne is gondolkodj, mi majd megmondjuk neked, m...
Read more
Többször írtam, mondtam már (nemcsak hiszem, de érzem és tapasztalom is), hogy a december 21-ei világvége valóban egy világnak a vége volt, bár nem úgy, ahogy sokan hitték. Az, hogy milliók rettegtek az armageddontól, az is csak azt a teljesen elanyagiasodott gondolkodást mutatta meg, ami az elmúlt korszakot jellemezte. Talán soha ennyire nem volt a világ elanyagiasodva, eltávolodva a szellemitől, mint az elmúlt időszakban. Ennek értünk el a legaljára december 21-én, és ezzel megnyílt előttünk valami új, ami már itt van, és aki nyitott erre, egyre jobban érezheti. Belépett egy ÚJ energia, ezzel együtt egy ÚJ TUDATOSSÁGRA való lehetőség. Megérkeztek azok az energiák, amelyek által kiszállhatunk a „masszából”, a kollektív fájdalomtestben való létből. Egy ideje már kapjuk a módszereket, technikákat, hogy pucoljuk, tisztítsuk magunkat, ami nagyon fontos, viszont belépett a tér...
Read more
 A Civil Mozgalom ebben az évben "A Nő aki a legtöbbet tette a nők érdekeiért 2011.-ben" női díját a közvélemény kutatásuk alapján nekem itélte. A dij átadása március 8.-án 16 órától lesz a Hősök terén, amit  erre a napra Hős Nők Terének neveznek át. Lesz kis műsor, és a nők ünneplése - remélhetőleg a jelen levő férfi szeretteink által is. Szeretettel várok mindenkit:  Soma Mamagésa A Civil Mozgalom hagyományosan március 8.-án átnevezi a budapesti Hősök Terét erre a napra Hős Nők Terének, és vidám hangulatban, jó társaságban ünneplik a téren megjelentek a hölgyeket. Tavaly alapítottunk egy díjat, melynek két díjazottja van: A Férfi aki a legtöbbet tette a nők érdekeiért 2011.-ben,                                                        és A Nő aki a legtöbbet tette a nők érdekeiért 2011.-ben. A tavalyi év díjazottjai: Till Attila műsorvezető és Halász Pálma emberjogi akti...
Read more
Online jótékonysági aukció a hétesi kézimunkázó asszonykör himzéseire, és adománygyüjtés két borsodi település javára   Online aukció keretén belül szeretném megvételre kinálni az ózd-hétesi kézimunkázó asszonykör himzéseit, melyek itt láthatóak: http://www.nok2000nyitottkapu.hu/hetesi-asszonycsoport-munkai/ A kézimunkákra 20.-án déli 12 óráig lehet licitálni. Ezen a napon este 19.30-tól a kézimunkára legtöbbet kinálónak a Sanoma főépületében át is nyújtjuk a himzést. ( De ha kivánja, máshol, máskor.)   Dec.20.-án 17.00-tól 19.00-ig a Nők 2000 Nyitott Kapu Alapitvány a Sanoma főépületében ( Bp.II. Montevideo u.9.) adomány gyüjtést szervez két borsodi település ( Sáta, Ózd-hétes) javára.   Az eseményekről részletesebben:   Ózd-Hétes telepen van az ország egyik legnagyobb nyomorában élő cigánytelepe, ami az elmúl években, hála Bódis Kriszta munkájának (http://cseppgyerek.blog.hu/)...
Read more
Kedves adományozók! Több, mint egy hónap eltelt a szeptemberi adománygyüjtés óta, ami segitett beinditani a hétesi alkotó asszonykört. Tudom, sokaknak ez semmiségnek tünik, de aki ismeri a cigányok hagyományhoz való ragaszkodását ( aminek az is része, hogy egy anya nem hagyja ott "csak úgy",  azért, hogy ő elmenjen "szórakozni" a családját), az tudja, hogy ez egy hagyománytörő új dolog, ami nem csak a résztvevőknek, de a család többi tagjának is csak ad, hiszen ebben a kis időben vannak csendben ezek az asszonyok, és az alkotás által kikapcsolódnak. Igy otthon is türelmesebbek. Emellett pedig az alkotás, a teremtés az, ami a mozdulatlanságból segitheti a társadalomba integrálódni a munkanélkül maradt embereket. Bódis Kriszta évek óta tartó alkotóprogramján belül  ( http://cseppgyerek.blog.hu )végre az asszonyoknak is lett helye és feladata. Több adagban küldtem le a rengeteg adomá...
Read more
Kedves lányok, asszonytestvéreim,nők! Egy végtelenül egyszerü gyakorlatot adok most ajándékba azoknak, akik nyitottak erre. Ez a gyakorlat nem az én találmányom, de belső meggyőződésem, hitem, megérzésem és belső késztetésem, hogy meg kell osztanom veletek tudásomat. Ez egy ősi mexicoi elengedési gyakorlat, melyet Taisha Abelár: Absztrakt repülés c. könyvében olvastam, (ő Carlos Castaneda tanitvány volt, ajánlom az ő könyveit is, nagyon tudattágitóak.) A könyvben található sok-sok gondolattal nem értek egyet, de ezt a gyakorlatot magam is kipróbáltam, és érzem az erejét. A következőről van szó: a régi mexicoi asszonyok úgy találták,hogy minden férfi,aki belénk élvez,tehát méhünkben hagyja a magját,az testünkben hagy egy láthatatlan „fénylő szálat”,amin keresztül összeköttetésben maradva velünk,7 éven át intenziven,utána pedig enyhébben,de úgymond csapolhatja az energiánkat.Ugyanis a nő ...
Read more
A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTS IDE Több figyelmet érdemelne, mivel EXTRA dolog, hogy itt a romák megizlelték a földmüvelés izét, szépségét, és valóban lelkesen csinálják is. Két éve, amikor felvetettem, szinte mindenki lehurrogott, ők maguk sem hittek benne, most pedig mind lelkesek. A gyerekek nem tépik le a másét, mindenki megbecsüli a magáét és a többiekét egyaránt. A dologtalan kezeknek feladata lett, és az éhes szájaknak étel lesz belőle. Soma Mamagésa több éve jár borsodi falvakba segíteni. Amikor Sátán járt, kiderült, a gyerekek nem igazán tudnak dalokat. Addig szervezkedett, amíg létrejött a helyi Ki mit tud, õ pedig a zsûribe került. Videósunk elkísérte Sátára, majd a Hétes telepre is. Készítette: Bornár Mária fake rolex
Read more
Szeretettel várok minden új jelentkezőt Nyári önismereti és belső erő fejlesztő táboraimba! Aki volt már táborban, tudja, hogy feledhetetlen élményben részesül. Most is sokat fog adni ez a pár nap a jelenlevőknek. Már várom… Arra különösen kíváncsi vagyok, hány férfi lesz. Ahogy már írtam, ez nem párterápiás tábor, hanem csoportterápiás, tehát valójában nem számít a jelenlevő neme, mégis bízom abban, hogy jönnek a férfiak is. Idén a négy turnus más-más segítőkkel, társterapeutákkal indul, azért, hogy ebből a széles választékból minden erre érdeklődő megtalálja azt, ami/aki igazán vonzza. A szisztéma emellett ugyanaz marad: hétfőn és kedden délelőtt csak velem lesznek a résztvevők, kedd délután már bemutatkoznak a társterapeuták, szerdától pedig kétfelé oszlik a csoport. Amennyiben teljes lesz a létszám, úgy 40 résztvevő lesz a táborban. Ez azt jelenti, hogy szerdán és csütörtök...
Read more
Új egyensúly - ígéri új könyve címében Soma. Még mielőtt megriadnánk, hogy valamiféle politikai programnyilatkozatról van szó, a szerző máris megnyugtat minket: férfi és nő harmonikus viszonyának újbóli megteremtéséhez mutat utat. – Hiszek abban, hogy valamikor, amikor az emberből férfi és nő lett, az a kindulópont az egység és az egyensúly volt – mondja Soma. – A könyv címe tehát arra utal, hogy ez a harmónia valamikor létezett, majd feborult, és most itt az ideje, hogy újra megteremtődjön, csak egészen más minőségben. A világon ma élő nagy tanítók, így Rüdiger Dahlke, Thorwald Dethlefsen, Bert Hellinger és Eckhart Tolle mind ugyanarról beszélnek: hogy a világban a férfi-női energia minősége túlzottan eltolódott a férfias irányba. Ha jin-jangban gondolkodunk, akkor azt mondhatnánk, el van jangosodva a világ. A könyvben ennek a jelenségnek a következményeit fejtem ki, nagyon sok...
Read more
Kedves Soma! Kíváncsi lennék a véleményedre a problémámmal kapcsolatban. Huszonöt évesen most élem át az első, igazán nagy szerelmi válságot.  Párommal két éve vagyunk együtt, és már az egymásra találásunk sem volt egyszerű, sokáig kerülgettük egymást. Bár mindketten éreztük, hogy összeillünk, és vonzódtunk is egymáshoz, a barátom nem akart egy újabb komoly kapcsolatot. Ő tíz évvel idősebb nálam, túl van jó néhány barátnőn, ráadásul hosszan tartó betegsége (colitis – vastagbélgyulladás) is nagyon megnehezíti a mindennapjait. A hosszú ismerkedés után kapcsolatunk egyre inkább elmélyült, rengeteget kaptunk egymástól, sok szép közös emlékünk van, sokat nevetünk, és tényleg mindent meg tudunk beszélni egymással. Környezetünk szerint is szép párt alkotunk, és mindenki reménykedik a folytatásban. Úgy érzem, sokat fejlődtem, erősödtem általa, mellette váltam igazán nővé. A nehéz hel...
Read more