Régi mondás a „házinyúlra nem lövünk”, most nézzük meg ennek lehetséges variációit és velejáróit! A kollegáris viszony lehet egyenrangú, vagy hierarchikus, azaz alá és fölérendelt. Ezúton kérek elnézést a homoszexuálisoktól, leszbikusoktól, én most a hetero verzióra megyek rá. (Így is be lehet lőni, hogy ki a nő, illetve a férfi, már ha van jelentősége…)
Tehát a következő viszonyulások vannak:
- A férfi és a nő kollegák, egyenrangú viszonyban vannak, senki sem beosztottja a másiknak.
- A nő a főnök.
- A férfi a főnök.
És akkor ezen belül ott vannak még a következő variációk: 1. A férfi kezd ki a nővel. 2. A nő kezdeményez. 3. Egyszerűen megtörténik, együtt csinálják.
Persze, persze, mindannyiónkban ott van a nő és a férfi ( anima-animus, jin-jang), és tudjuk jól, a nemi szerepek is egyre inkább individualizálódtak, de a helyzet tudatához ( tehát hogy a férfi a főnök, vagy a nő) való hozzáállás, a több száz éves patriarchális viszonyulás minden lenyomatával igenis még ott dolgozik valamennyiőnkben.
Vegyük sorra – a teljesség igénye nélkül – mit hozhatnak ezek a helyzetek.
1.A férfi és a nő kollegák, egyenrangú viszonyban vannak, senki sem beosztottja a másiknak.
Lelki wellness-eimen több ilyen beszámolót hallgattam végig, amikor is többnyire szép lassan, fokozatosan fölépült és kialakult a viszony. A szerelem, vagy akár a vonzódás is, kétféleképpen jöhet az életünkbe. Vagy „derült égből villám, csak más” ( L’art pour l’art poén) módon, tehát meglátod, és kész vagy, vagy szép lassan, beszivárog a zsigerekbe, és mire észreveszed, már nyakig benne vagy. Igen nagy éberség kell ahhoz, hogy ezt a folyamatot kontrollálni tudja az ember. Az a tapasztalatom, (erről semmiféle statisztikai adatot nem találtam), hogy ez utóbbi a gyakoribb módja a munkahelyi szex, vagy akár szerelem, és párkapcsolat létrejöttének. De mért ódzkodik tőle mindenki, és terjedt el a mondás, hogy „házinyúlra nem lövünk”? Azért, mert előbb-utóbb kiderül, hogy idővel többe kerül a gomb, mint a kabát, azaz a kezdeti energiát adó izgalmakért hosszantartó kellemetlenségekkel fizet, vagy fizetnek az illetők. Ami eleinte szexi volt, egy idő után idegesítő , fárasztó és konfliktusokat hozó lesz. Hál’Istennek, nekem erről nincs személyes tapasztalatom, és nem is szeretnék ilyet begyűjteni. Amit viszont rendszeresen csináltam szinte minden munkahelyemen, az a flörtölés üde, vérpezsdítő, szexi játéka, amiben ki lehet hozni a bennünk levő örök gyereket, a játékra, könnyedségre és szabadságra éhes énünket. A legizgibb, amikor kicsit elmosódnak a határok, és az ember legalább pillanatokra nem pontosan tudja, hogy ez most igaz, vagy játék? ( Épp úgy, ahogy ez az élet más területeivel is igy van. „ Színház az egész világ, s színész benne minden nő, s férfi”- Shakespeare.)
2. A nő a főnök
Igen nagy merészség (vagy minek nevezzem?) kell ahhoz, hogy egy nő kikezdjen a beosztottjával. Nem is tudom elképzelni, hogy ép eszű nő ezt megteszi. Aki erre hajlandó, tulajdonképpen egyfajta domina, azaz olyan nő, aki élvezi azt, hogy uralkodhat a férfin. A férfi vagy szubmissziv (tehát szereti az alárendelődést), vagy – ha belemegy a kapcsolatba- valóban fellobbant benne a láng a nő iránt. Vajon mit tennék én, ha főnöknőként beleszeretnék egy beosztottamba? Ja, ebből a helyzetből mindig könnyű okosnak lenni, az élet meg úgyis mást hoz. Mindenesetre most úgy gondolom, hogy nem adnám meg magam egykönnyen ennek az érzésnek, és csak akkor vallanék szint, ha előbb a férfi kitárta az érzelmeit, és azt igaznak is érzem. Onnantól pedig jól átbeszélném vele, hogy milyen béna egy helyzet ez, és ha a munkánk miatt ebből nem tudunk kilépni, lehetőleg minél tudatosabban és tisztábban válasszuk szét a szerepeinket. Vagyis ne vigyük be a munkába az érzelmeket, próbáljunk minél inkább szereptávolságban lenni. A munkahely legyen a munkáé, a szabadidő a magánéleté! A titokban ott feszülő érzelmeket pedig hasznosítsa az ember a lehető legjobban munkában és magánéletben egyaránt. Kiváló gyakorlat az érzelmektől való függetlenedésre, azok szublimálására és az önfegyelem gyakorlására. Ha én vagyok a főnök, és kikezd velem egy beosztottam, aki iránt nem érzek vonzódást (tehát nincs kémia), akkor semmiképpen nem megalázva, hanem játékosan, kedvesem leszerelem. (Le szerelem!) Ha kölcsönösen és fokozatosan épül fel a dolog, akkor nyilván mindketten érezni fogjuk egy idő után, hogy miben vagyunk benne, itt pedig akkor az 1-es pont lép az életbe, vagyis őszintén át kell beszélni az érzéseket, és minél inkább különválasztani a munkát a magánélettől. Vagyis a főnöknő-beosztott szerepben én nem adnék esélyt az érzelmek burjánzásának, avagy a munkahelyi szexnek. ( Waoo…már most érzem, ezt mennyire szexi lehet áthágni, hogy aztán újra fogadkozzon az ember, hogy ezt nem teszi! ) Összességében én nem irigylem ezt az élethelyzetet.
3.A férfi a főnök
Klasszikus, régóta működő helyzet, amikor Klárika a főnö-kúr alá van beosztva…Ezt sokkal természetesebbnek veszi a társadalom, és maguk az egyének is. ( Ha egy nő annak ellenére lefekszik a főnökével, hogy férfiként nem vonzza, azt határozottan „kurvoid”viselkedésnek nevezem, ami mögött akár az is ott lehet, hogy az apa-lánya viszonyban van komoly sérülése. ) A patriarchális szemlélet és az abból adódó kapcsolati és szerepminták azt vésték belénk, hogy a férfi a fölé, a nő az alárendelt. A férfi, aki irányit, dominál, akinek joga van a nőnek megmondani, hogy mit tegyen és mit ne (egyfajta apuka-kislánya viszonyulás), a nő pedig szolgálja. Ez a helyzet szinte adta a titkárnők és beosztottak bármire hajlandóságát – főleg, ha a nő méltósága és tartása nem volt elég erős. De ezzel oly sokat éltek és visszaéltek a férfiak, hogy hála a sok önérdek érvényesítő nőnek, ma már törvény elé állítható az a férfi, aki annak ellenére próbálkozik, hogy a nő nem nyitott rá. ( Amerikában már szinte udvariasak se mernek lenni a férfiak, annyira félnek a felbőszült feministáktól, nehogy félreértelmezzék őket. )
Na de mi van akkor, ha az ártatlan főnököt kezdi el csábítgatni „rosszcsont” beosztottja? Erről azonnal beugrott a tartot kártya 7. lapja : a diadalszekér, amit többnyire úgy értelmeznek, mint a fizikai szinten való sikert, diadalt, holott legfőbb jelentése a saját ösztön-énünkön való felemelkedni tudás lehetősége, az önmagunk legyőzéséből fakadó diadal. ( Ami nem egy egyszerű menet, hiszen az elfojtás, és az ebből fakadó betegségek gyártása semmiképpen nem nevezhető diadalnak.)
Valójában a választás lehetősége mindenkinek megadatik, bármelyik oldalon is legyen az ember, és bármilyen nemű. Azt tudjuk jól, hogy a nők sokkal inkább érzelmi beállítottságúak. ( Nekünk mindkét féltekében van az érzelemért felelős agyi terület, míg a férfinél csak az egyik oldalon, és sokan azt sem használják eléggé.) A bonyodalom ( adott esetben akár a baj) ott kezdődik, ha bármelyik fél is adott pozíciójánál, hatalmi helyzeténél fogva azt gondolja, hogy joga van a másik személyes terébe belépni, és kiszolgáltatottságát bármely módon is (ki)használni. Hogy a vevő ezzel mit kezd, az persze már rá tartozik és tőle függ. A hatalmi drámás helyzetek az emberi játszmák régi csatatere. Akármilyen helyzetbe is kerülünk, és bármit is érzünk, először a saját házunk táján kell rendet raknunk. Meg kell találnunk a saját sötét én részeinket, majd pedig azt, hogy a külvilágban levő konfliktus melyik bennem élő énhez tartozik. Minden, ami bent történik, az kint is, és fordítva, a kint zajló eseményeknek megvan a belső analógiája. Nincs se jó, se rossz, a gondolkodás által válik azzá. A gondolkodásmód határozza meg az érzelmet, az pedig az akaratot, az a viselkedést, aminek a megváltozása, megújulása a gondolkodásunkon múlik. Épp ezek által képes az emberiség lelki-szellemi evolúciója felgyorsulni. Vagyis tisztázni kell magunkban a gondolatainkat, érzelmeinket, majd pedig egy lélektől-lélekig való egyenrangú viszonyulásban (aminek nincs köze a hierarchikus egzisztenciális helyzethez) átbeszélni azt, hogy ki mit érez, gondol, kiben mi játszódik le, és mit üzen ez az egész számukra.
És így a végére még el kell, hogy meséljem, a férjemmel közel 20 éve rendszeresen szerepjátékokkal színesítjük a magánéletünket. A főnök-beosztott viszony egy alap-játék nálunk, hol úgy, hogy Gyuri a főnö-kúr, hol én vagyok az „asszonyom.” ( Ez minden esetben magázódással jár nálunk.) A játék ( az igazi kockázatmentes játék) terén ez nagyon szexi. ( Nyilván egy darabig a valóságban is tud az lenni.) Ennek már a fizikai szinten is továbbvitt változata a kikötözés, amikor direktben is átélheti az ember a kiszolgáltatottságot. Ha ez az intimitásra , kölcsönösségre és a teljes bizalomra épül, roppant izgató lehet. És mért szeretjük magunkat izgatni? Mert adrenalint visz a vérbe, amitől az ember még inkább azt érzi, él, pezseg, amit aztán átvihet más szintekre is. Bármit megadhatunk magunknak, ami hiányzik, hogy ezt hogyan, milyen módon és szinten tesszük, a mi tudatosságunkon múlik. Csak gondoljuk végig a lehetséges következményeket, és hogy ezzel (feltehetően) mit okozunk a másiknak. Játékra fel!
Soma Mamagésa
A cikk megjelent az Elixír Magazinban.