febr
Női onkológia II.
Legutóbbi írásomban – ahol elsősorban a nőgyógyászati rák lehetséges okairól írtam, azt ígértem, hogy most a legszívmelengetőbb személyes történésekkel, és a nőket megbetegítő, lehúzó hitrendszerekkel folytatom a női onkológia témában az írásom. Először a nőiséggel kapcsolatos hitrendszerekről írnék, amiket nem egyedül találtam ki és írtam össze, hanem több száz nőtársamat kérdeztem ki, hogy melyek a...
febr
Az együttérzés törvényei és természete
Minden nagy tanítónak, mesternek, szellemi vagy vallási vezetőnek be lehet sűríteni egy mondatba, vagy akár egy szóba az alapvető üzenetét, misszióját, feladatát, amit akár egy zászlóra is kiírhatna. Jézusnak ez a szeretet volt, a Dalai lámának az együttérzés. Ő azt üzeni nekünk, hogy ez a legfontosabb érzés, ami segítheti a világot, ami egy teljesebb, harmonikusabb, emberibb létet teremthet. Többszö...
febr
Miért irigykedünk?
Biztos vagyok benne, hogy az egyik legjellemzőbb negatív emberi tulajdonság az irigység. De vajon honnan jön, és mért van ennyire dominánsan jelen? Az emberek nem szeretnek őszintén beszélni az irigykedéseikről, sőt, vannak, akik fel sem ismerik, hogy amikor a másikat kritizálják, pocskondiázzák, akkor valójában irigyek rá. De mire is, és miért? Bennem kiskorom óta rendszeresen megjelenik az irigység...
máj
Női onkológia I.
Abúzus, szégyen, rák Szerintem szinte minden ember ismer valakit, aki vagy most rákos beteg, vagy az volt, vagy valamely hozzátartozója, barátja, kollegája szenved (vagy szenvedett) ebben a betegségben. Olyan, mintha a rák, mint valami hatalmas mérges pók elkezdte volna szőni körülöttünk a hálóját. Rengetegen írtak, írnak erről az egyre terjedő betegségről, lehetséges gyógyításairól, megelőzéséről, l...
máj
Élet játékok
Legutóbbi írásomban azt ígértem, hogy legközelebb is a játékról, játszásról fogok írni, de abba beleengedek egy kis csibészséget is, csak azért, hogy nehogy ránk égjen a felnőtt szerepjelmezünk. Korábban már írtam arról, hogy mindannyian tudjuk, amit Shakespeare már közel 500 éve leírt, hogy „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár élet...
máj
Belső utak játékai
Legutóbbi írásomban azt fejtegettem ki, hogy kik is vagyunk mi valójában. Azt írtam, hogy:” Mi vagyunk a színész, a dramaturg és a közönség is. De leginkább az vagyunk, aki ezt az egészet képes kívülről nézni. A mindent egyenrangúan elfogadó szemlélődő. Aki nem azonosítja magát az érzéseivel és gondolataival, és látja kívülről azt, hogy a különféle szerepekben hogyan nyilvánultak meg a személyisége...
máj
Ki is vagyok én?
Legutóbbi írásomban azt ígértem, hogy a következő kérdésekre keresem a válaszokat: Ki is az az én, akit szeretek, és hogyan? Hogyan jó szeretni, hogy kell jól szeretni? És hogyan lehet szeretni, amikor „rosszak” vagyunk, vagy voltunk? Szóval: ki is az az én? Ki az a bizonyos ön-mag-am? Shakespeare közel ötszáz éve leírta: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: ...
máj
Aki mondja másnak…
Legutóbbi, azaz első írásomban azt fejtettem ki, hogy optimálisabb a sajnálat helyett az együttérzést választani, és hogy mivel mindannyian egymás tükrei vagyunk, amikor valakit sajnálunk, valójában önmagunkat sajnáljuk. Hogy is lehet ez? Ennyire önzőek lennénk, ennyire mi lennénk a saját világunk középpontja? Erről írt Babits Mihály a Lírikus epilógjában: Csak én birok versemnek hőse l...
máj
Hogyan óvjuk erőinket?
Sajnálat helyett együttérzés! Biztos vagyok benne, hogy így, vagy úgy, minden felnőtt ember megtapasztalta már, hogy az életünket dominánsan meghatározza, hogy mennyi energiánk, erőnk van. És ez kicsiben, nagyban, közelről, távolról, ráadásul minden szinten igaz. A fizikai szinten jelenleg is a kőolajért gyilkolják egymást az emberek, és egyre inkább központi kérdés a bolygó energia ellátása. Az ...