Huszonnégy éves koromig – amíg nem találkoztam a férjemmel- több, mint száz férfivel/fiúval feküdtem le. Sokat és változatosan szexeltem, mégsem mondhatom azt, hogy akkor boldog voltam – bár voltak nagyszerű időszakaim is, amikor minden felébredésnél azt éreztem: nagyon jó nekem lenni! Most pedig – amikor is sokkal kevesebbet szexelek- mégis boldogabbnak érzem magam. De mi is az a boldogság?

Nagyon leegyszerűsítve ezt a – talán – egyik legtöbbet boncolgatott témát: boldogság az, amikor az ember jól érzi magát a bőrében. Szeret élni, élvezi azt, amit a jelen adhat. Ez kiegyensúlyozottságot, és alapvetően jelenben levést kíván. No de hogyan jut el az ember ide? Mi kell ahhoz, hogy szeressen élni, és élvezze azt, amit a jelen adhat? Maslow szükségletpiramisa igen sok vitát váltott már ki, de az eléggé alapvető, hogyha az ember éhes, fázik, és nem érzi magát biztonságban, akkor nem jellemző más igényekkel előállni. Ettől függetlenül nyilván vannak éhező remeték, akik megvilágosodtak, kolduló szerzetesek, akik teljesnek élik meg az életüket az isteni gondviselésben bízva. De akár példálózhatunk a szegény sorsú nagy művészekkel is, akik a nyomorban is megélték a katarzist, a flow-t ( az áramlásban levést, ez a világ egyik legjobb érzése) , és rendszeres korgó gyomorral is képesek voltak az önkifejezés legmagasabb szintjeit megélni ( József Attila, Van Gogh, stb…). Szóval, mint látjuk, mindenre van példa, önmegvalósításra a létszükségletek kielégítése nélkül, és természetesen a boldogságra is szex-szel, vagy anélkül. De ha mégis a nagy átlagot nézzük, a tendenciákat, akkor azt mondanám, hogy nem is az a jellemző, hogy a szex boldogit, hanem az, hogy a szex hiánya boldogtalanít. Merthogy sokkal jobban észrevesszük a negatívumokat, a hiányt, mint a pozitívumokat, a vant…

Eszembe jutott egy közeli barátnőm története, aki elmesélte, hogyan járt a közelmúltban a kiskamasz fiával. 6. osztályos, pelyhedző szőrű jóképű gyerekről van szó – aki egyébként egy nagy csibész – aki – mint minden rendes kamasz fiú – hazajövet a földre hajította az iskolatáskáját. Csakhogy ezennel nem volt tisztességesen becsukva, így a tartalma elkezdett kifolyni/ zubogni. A barátnőm akkor vette észre, hogy egy tojásos szendvics is kibuggyant a tartalomból ( „de hiszen ezen a héten nem is csináltam tojásos szendvicset?!...”) És ahogy elkezdett rendet rakni ( amiért később irdatlan letolást kapott a fiától: „hogyan mersz az ÉN táskámba belenyúlni???”), egy papír darab is a kezébe akadt, amin vízszintesen a tanárnénik neve ( Margit néni, Éva néni, Anikó néni, stb…), függőlegesen pedig a fiú osztálytársak nevei, becenevei voltak beírva. Innentől kezdve a barátnőmet erősen elkezdte érdekelni a táblázat féle, és azt figyelte meg, hogy egyes tanárnénik igen sok pluszt, mások meg zömmel mínusz jelet kaptak a srácoktól. És ahogy a nevekhez párosította a pluszokat és mínuszokat, esett le neki a tantusz, hogy ezek a serdülő öcsisajtok azt szavazták meg, hogy a tanárnőik közül ki szexel, és ki nem. És bizony a tanulság az volt, hogy a szimpatikusabb, szeretettebb tanárnénik a fiúk szerint szexeltek, a kevésbé kedveltek (vagy egyenesen utáltak) pedig nem.

Ezek szerint kérem szépen, a szex mégis boldogit… És még látszik is.

„Nem az életet, hanem a jó életet kell a legtöbbre becsülni”- nem tudom hol olvastam ezt a mondást. Hogy az életet ki tudja „jól” megélni, az viszont alapvetően az illető szellemi-spirituális szintjétől, megélésétől függ. ( Leszámítva azokat a szélsőséges példákat, ha valaki mondjuk Etiópiába születik éhen halni…) Egy átlagember boldogsága alapvetően attól függ, hogy mennyire képes úgymond teljes életet élni. Ehhez általában a párkapcsolat, család, munka, egészség, egzisztencia jól működő fogata kell, amik persze egymásra hatnak. Az ember folyamatosan egyensúlyoz, keresi azt, hogyan hozhatja ki mindegyikből az optimálisat. Olyan, hogy mindegyik a top-on legyen, igen ritkán adatik meg, viszont az erre való törekvés, vágyakozás, és az ebben való reménykedés már igen jellemző megnyilvánulás. És ha valamelyik épp hiányzik is, vagy problémás, attól persze még lehet boldog az illető. Viszont határozottan az a tapasztalatom, ha az embernek van egy jól működő párkapcsolata ( ez már magában foglalja a szexet, főleg, ha nem idős, megbékélt párokra gondolunk), akkor az illető derűsebb, „fényesebb”, kiegyensúlyozottabb, mint a párkapcsolat, illetve szex nélküli munka alkoholista. ( Itt most beugrott három boldog ember arca, akik szüzek. Ezek közül egyet ismerek is, ő egy római katolikus pap barátom, a másik kettő: a dalai láma és egy hazánkban is járt indiai guru. Persze úgy – feltehetően – könnyebb lemondani a szexről, hogy az ember ki sem próbálta…) A jellemző viszont az, hogy az emberek nagyon is igénylik a MINŐSÉGI szexet. Ráadásul épp abban a korban élünk, amikor a nők először fejezik ki ezt az igényüket ennyire nyilvánosan. A XXI. századi nő kiéhezett a tudásra, önmegvalósításra, szabadságra, és minőségi szexre. Asszonygenerációk láncolatának éhsége dübörög bennünk, kicsit olyan, mint amikor a nép föltámad, és enni kér. Egy mai modern XXI. századi nő már nem érzi az életét teljesnek rendszeres minőségi szex nélkül. Ráadásul ez már nem kötött házassághoz, sőt, még párkapcsolathoz, vagy szerelemhez sem.

A szex jótékony hatásának évezredek óta igen nagy az irodalma, ahogyan a szex csakra alulműködésének a lehetséges káros következményeiről is bőségesen vannak információk. Szex közben ösztrogén hormon termelődik, ami erősíti a csontokat, javítja az emlékezőképességet, szebb lesz tőle a haj, a bőr. Természetes antisztamin, ami gyógyító hatású. Endorfint juttat a vérbe, ami az egyik fő „boldogság” hormon. A szex csökkenti az agyi ereket összehúzó feszültséget, hogy csak néhány biológiai-fiziológiai szempontot emeljek ki. ( Nyilván a barátnőm fia és kamasz osztálytársai is ezeket érzékelték a tanárnőiken…) Tehá,t kimondhatjuk azt, hogy igen, a szex boldogit, de senkit nem tesz boldoggá. Ami szerintem nagyon is kell a boldogsághoz, az épp a szexuális energia átalakítani, felemelni, ( szublimálni- pszichológiai kifejezés) tudása! Vagyis ennek az energiának egy részét nagyon fontos megélni, klasszul, szabadon, zabolátlanul és bűntudat nélkül ( mmm…isteni élmény!), a fennmaradó részt viszont olyan dologba belerakni, amiben , ami által megélhetjük a kifejeződni vágyó képességeinket. Ami örömöt, önbecsülést, és szárnyaló jelenlétet ad, ami lelkesít, ami által érezzük, hogy szükség van ránk, és ezt meg is becsülik. Őszintén megmondom, én 45 évesen eljutottam oda, hogy a munkában szerzett öröm nagyobb jelenléttel van az életemben, mint a szex. ( Naná, alapvetően a pornó színészeket és prostituáltakat leszámítva mindenki elmondhatja, hogy többet dolgozik, mint szexel…).  Viszont nagyon sokan vannak azok, akik nem találták meg a feladatukat, hobbijukat, „kattanásukat”, ők azok, akik a különféle sekélyes újságokban úgy hirdetik magukat, hogy valamely intim testrészüket kitárják. Egy bedűtött valag, álló pénisz, vagy fedetlen kebel megmutatásával keresik partnerüket… És mivel ott rekedt náluk az alsóbb szinteken az energia, így a jó szextől remélik a boldogságukat.

És igen, az az igazság, hogy a jó szex egy ideig boldogit is, és ettől minden elkezd jobban működni. Viszont jó néhány olyan sikeres emberrel is megismerkedtem, akiknek nulla, vagy közel nulla a nemi élete. Ők a teljes szexuális energiájukat „szublimálták”. A szépséghiba csak az, hogy ezért az egyensúlytalanságért később megkapták a test-lélek együttműködéséből adódó számlát, ami többnyire nemi szerv, vagy torok betegségekben jelentkezett/jelentkezik.  (Petefészek , méh és prosztata ciszták, miómák, daganatok, pajzsmirigy problémák, vagy krónikus mandula-hangszalag gyulladás, polip, stb…- a szex és a torok ( azaz önkifejezés) energiaközpontok egy meridiánon ( energiapályán) vannak egymással összekapcsolva.)

Tehát a tanulság röviden az, ha valaki nincs kiválasztva különféle vallási vagy spirituális szempontból a cölibátusra, szüzességre, és belekóstol a fajunkat fenntartó legerősebb ösztönszükségletbe, az bizony – még ha nem is tudatosan – de lelke mélyén igényelni fogja a szexet, az egyre jobb szexet. A vallások és egyéb társadalmi elvárások által eddig leszíjazott, lenyomott vágyak a bűntudat gyengülésével egyre inkább erőre kapnak, burjánoznak, megnyilvánulnak, amerre néz az ember, mindenütt szex, szex, szex. Bizonyos szempontból olyan az emberiség, mint a kiskamaszok: individualizálódnak, elkezdenek ráébredni a saját egyediségükre, keresik magukat, és vágyják fölfedezni az eddig tiltott édes-kéjes gyümölcsöt, a szexet. Ha ezt megélik / megéljük, akkor lehet továbblépni a felnőtt létállapot fele, amikor is a szex egy fontos dolog lesz az alapvető szükséges jó dolgok közül, mint mondjuk a minőségi táplálkozás, ami szintén sokaknak nem adatik meg.

Kívánok mindenkinek jó é(j)tvágyat és kielégítő, minőségi táplálkozást – alul-felül!

Soma Mamagésa

A cikk megjelent az Elixír Magazinban.