De jó, hogy most élünk! – Az öngyógyítás képessége
Újra és újra rácsodálkozom erre az izgalmas, dinamikus, elképesztő tempóban változó korra, amiben vagyunk. És ez nemcsak kívül igaz, hanem belül is: az, aki valaha voltam, csak írmagjában az a nő, aki most vagyok (és ehhez vegyük hozzá, hogy hétévente még a sejtjeink is kicserélődnek).
Hiszem, vallom, érzem, hogy tavaly december 21-én tényleg elérkeztünk egy világ végéhez, még ha másként is. Elérkeztünk az anyagi világban való lét legvégső pontjáig, ennél mélyebben talán soha nem volt az emberiség az anyagban, és ennyire távol a szellemitől. Igen, elanyagiasodott a világ, és ebből az anyagba szakadtságból, anyagiba süppedtségből indult el a változás, a nyílás a szellemi fele. Elindult egy új tudatosság. (Tudom, hogy a többség még nincs ezzel így, de mégis terjed a befelé figyelés, a „lelkizés” igénye.)
Egyre többen vannak, akik tudják, mennyire fontos a befelé tekintés, a belső „nagytakarítás”, az, hogy szembenézzünk a múlt sérelmeivel, hozott mintákkal, berögzülésekkel, félelmekkel, és ezeket feloldjuk, transzformáljuk. Minden negatív érzés végső pontja a félelem, ami tudjuk jól: vonzza a félelem tárgyát. Erre szoktam mondani: a félelem legyen az iránytűd, arra menj, azzal nézz szembe, amitől félsz! Hiszen csak akkor szűnhet meg, ha szembenézünk vele. Ez néha megy egyedül is, de van, hogy érdemes segítséget kérnünk, akár valamilyen módszer, gyógyító, barát, útmutatás formájában.
Hatalmas teremtő és öngyógyító erők birtokában vagyunk valamennyien. egyszerűen „csak” kérni és használni kell őket. Befelé figyelni, kommunikálni a sejtjeinkkel, de akár a szerveinkkel, energiaközpontjainkkal. Ezt már a „régebbi iskolák”, módszerek is megtapasztalták, az agykontroll, az NLP vagy a különféle meditációs technikák. Az új gondolkodás viszont azt üzeni, hogy nem kellenek kitaposott és megadott módszerek (bár adott esetben ezek is nagyszerűek és hatékonyak tudnak lenni), de ha az ember eljut egy szintre, megérzi, hogy benne van a kulcs mindenhez. Nem kell valakitől vagy valamitől függővé tenni magunkat! Ezt élem, tanítom, és látom a következményeit annak, amiről már tudósok is írnak: a tudat teremtő, gyógyító erejéről.
Ezt hozza az új kor, hogy ebben fejlődhetünk, egyre jobban elhihetjük és megtapasztalhatjuk azt, hogy ha egy cigarettacsikken otthagyott nyálminta DNS-éből klónozni lehet, akkor minden sejtünkben ott van minden, amire szükségünk lehet.
Én minden reggel jógázom, és a végén a meditációmban kommunikálok a sejtjeimmel, figyelek rájuk, megszeretgetem őket, hiszen mindennek az alapja az önmagunk elfogadása, szeretete.